Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

Gömbös megpróbálta tömegpárttá átszervezni a kormánypártot, amit ettől kezdve a Nemzeti Egység Pártjának (NEP) hívtak. A tömegbázis megteremtése érdekében hatalmas, újszerű sajtó- és rádiókampányokat szervezett. A Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek kiiktatására, olasz mintára tervet dolgozott ki különböző, szakmákat átfogó kamarák kötelező létesítéséről. Ezek a kamarák a munkaadók és a munkavállalók egy szervezetbe tömörítésével a bérharcok és sztrájkok megszüntetését szolgálták volna. Kiterjesztette a kormányzói jogkört, miközben igyekezett megszabadulni Bethlen embereitől. A külpolitikában Gömbös úgy gondolta, hogy az európai status quo-t az olaszok és a németek szövetsége (Berlin-Róma tengely) fogja felborítani, azaz Magyarországnak ezzel a két országgal kell együttműködnie. (Ez nem különbözött Bethlen felfogásától, de közben Németországban Hitler vette át a hatalmat.) Hitler és Mussolini akkoriban Ausztria miatt szemben állt egymással. Az olaszok nem akarták, hogy a németek bekebelezzék Ausztriát (Anschluss). Gömbös makacsul megpróbálkozott a közvetítéssel, de kevés sikerrel. Annyit viszont mégis elért, hogy mind az olaszok, mind a németek jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket vettek át Magyarországtól. (A németek főleg azért, hogy Magyarországot eltántorítsák az olasz kapcsolattól.) Az új piacok enyhítették a magyar válságot, ugyanekkor viszont itt kezdődött a magyar gazdaság német függése is. Hamarosan a külkereskedelmi forgalom fele Németországgal bonyolódott. Gömbös viszont megvalósította azt, amivel Bethlen még kudarcot vallott, Magyarország 1934-ben diplomáciai kapcsolatba lépett a Szovjetunióval. 1936-ban a válság már múlóban volt, de a Gömbössel szembeni elégedetlenség mégis egyre nőtt, mert a Nemzeti Munkaterv ígéretei papíron maradtak. A konzervatív elit: az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE), a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ), vagy a Baross Szövetség urainak a válság múltával már nem volt szükségük rá és az ország német típusú átalakítására. Bethlen így nyilatkozott ellenérzéseiről: „Attól kell félni, hogy 1000 éves alkotmányunk intézményei, politikai rendszerünk kiforratlan, bizarr, külföldről importált eszmék kísérleti nyula lesz. Fokozottabb kacérkodást fogunk látni a nemzetiszocializmus eszméivel, a párttotalizmussal, az „SS" és „SA" alakulatok formálásával." Bethlennek, a magyar politika nagy öregjének módja volt álláspontját Horthyval is elfogadtatni, ám Gömbös leváltására már nem volt szükség, mert a miniszterelnök 1936 októberében meghalt. Egy kicsit jelkép-értékű azonban, hogy Gömbös temetése előtt Göring porosz miniszterelnök és Ciano olasz külügyminiszter vagy két órát vitatkozott azon, hogy a gyászmenetben melyikük álljon a kormányzó jobbján.