Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

lott a Hősök terén. A befejezésre május 29-én került sor, amikor Pacelli bíboros concelebrációs misét tartott, majd a délutáni órákban a zárókörmenet végigvonult a Szent István bazilikától a Hősök teréig. Az Eucharisztikus kongresszust azonnal követték a Szent Istvánhoz kapcsolódó rendezvények. A megnyitót az Országház főkapujánál felállított oltárnál tartották. A mise végén az alabárdos testőrök, koronaőrök, illetve az egyházi személyiségek és díszmagyarba öltözött világi előkelőségek kíséretében Szent István király kézereklyéjét (Szent Jobb) végigvitték a városon, majd utóbb országos kőrútra indították, egy külön erre a célra átalakított vasúti kocsiban. Minden helyszínen, de különösen Esztergomban és Székesfehérváron további nagy ünnepségek is voltak. A kihelyezett székesfehérvári országgyűlésen törvénybe iktatták István király érdemeit és nemzeti ünneppé nyilvánították augusztus 20-át. Esztergomban többek között felavatták a feltárt Árpád-kori királyi palota restaurált romjait. Budapesten a Várban nyilvános szemlére és tiszteletre bocsátották a Szent Koronát, a Nemzeti Múzeum pedig reprezentatív emlékkiállítást rendezett. A kettős szentév eseménysorozata az augusztus 20-i Szent Jobb-körmenettel zárult. A pompás neobarokk külsőségekkel zajló ünnepségek hatásosan demonstrálták ugyan az erőszak terjedő kultuszával való szembenállást, ám bármilyen nagy tömegek részvételével zajlottak is le, a konzervatív nemzeti egységnek csalóka látszatát jelenthették csupán. A 30-as évekre a nagybirtokosok, nagytőkések, illetve az arisztokrácia hatalomgyakorlása már nem elégítette ki a széles kispolgári, illetve paraszti rétegeket. Az előbbiek egy része a szélsőjobboldali radikalizmusban keresett lehetőségeket, az utóbbiak törekvéseiből 1930-ban megszületett a Független Kisgazdapárt, majd később a Nemzeti Parasztpárt. A velük közösséget vállaló értelmiség, a „népi írók" pedig megfogalmazták a szocializmus és a kapitalizmus közötti harmadik út eszméjét. Ők a parasztságot tekintették A Szent Jobb országjárása (plakát, 1938)