Ihász István szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 4 - XX. század. A túlélés rövid évszázada 1900-1990 (Budapest, 2007)

Baják László: 17. terem. A trianoni Magyarország a kormányzóválasztástól az utolsó békeévig (1920-1938)

megkötött olasz-magyar és az 1928-ban aláírt lengyelmagyar egyezménnyel Magyarország kiszabadult a teljes elszigeteltség állapotából. Horthy nemességet ugyan nem adományozhatott, de helyette 1920-ban megalapította a Vitézi Szervezetet (utóbb Vitézi Rend). Tagjait elsősorban háborús érdemek alapján választották ki. A felavatott rendtagok és örököseik vitézi címet viselhettek és ha egyébként nem rendelkeztek, akkor földet (vitézi telket) is kaphattak. (Utóbb kb. 3000 vitézi telek létesült.) Az alapító rendelet szerint a vitéz olyan mintapolgár, aki fellép minden külső és belső ellenséggel szemben és támogat minden nemzeti irányú szervezkedést. A vitézek területi szervezetekben tömörültek, amelyeket az Országos Vitézi Szék fogott össze, főkapitányuk maga Horthy Miklós volt. Az intézményt egyértelműen a rendszer támaszának szánták, amely szükség esetén felhasználható minden felforgató forradalmi törekvéssel szemben. Bethlen legkiválóbb és egyben legállandóbb minisztere, gróf Klebelsberg Kuno vallás és közoktatásügyi miniszter tudta, hogy a magyarságnak csak akkor lesz módja a Kárpát-medencében vezető szerepet betölteni, ha vitathatatlan lesz szellemi és kulturális fölénye. „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá" - mondta 1929-ben. Klebelsberg nagyvonalú koncepcióval egyszerre kívánta felemelni a legszegényebb falusi lakosság műveltségi színvonalát és fejleszteni az elitkultúrát. Művének gerincét a magyarországi iskolarendszer teljes reformja jelentette. A népoktatás korszerűsítését a modern tanítóés óvónőképzés megszervezésével kezdte, majd 1925-ben, a korszerű európai reformpedagógiai törekvések javát érvényesítő tantervet vezetett be. (Ugyanekkor megszervezte a kisebbségi Sopron város díszpolgári oklevele Klebelsberg kultuszminiszternek, 1926