Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

15. TEREM Oktatás, tudomány és kultúra a XIX. század végén (Körmöczi Katalin - Aczél Eszter - T. Németh Annamária - Haider Edit)

15. TEREM Oktatás, tudomány és kultúra a XIX. század végén A Monarchiát civilizált légkör, szellemi sokarcúság és a kultúra gyors és szabad terjedése jellemezte. A polgárosult nagyobb városok egyszerre voltak a magyar államnak és a birodalomnak a részei. Napilapok, kiadók, főiskolák, színházak, orfeumok, képtárak, festőtelepek, tudományos egyesületek, konzervatóriumok sora alakult és működött a századvégen. Egyszerre volt jelen a konzervatívabb klasszikusrealista stílus és az impresszionista és szecessziós irány, mely utóbbi itt Berlinnel és Béccsel egy időben talált követőkre. Mégis - mint ahogyan a Figyelő egyik 187 l-es vezércikke írta -: ,,A szellemi élet szerves egészet képez, s minőségét éppúgy visszatükrözik a művészetek és tudomány, mint a politikai intézmények." OKTATÁS ÉS TUDOMÁNY Eötvös József báró 1867-1871 (61. kép) és Trefort Ágoston (1872-1888) vallás- és közoktatási miniszterek tevékenysége nyomán kiépült az alap-, közép- és felsőoktatás rendszere (62. kép). Az Eötvös József nevéhez fűződő 1868. évi állami felügyeleti jogot és iskolakötelezettséget kimondó közoktatási törvény bevezette az ingyenes alapfokú népoktatást Magyarországon. Állami és egyházi középiskolák működtek, s felsőfokú képzést biztosító intézmények, köztük a budai és kolozsvári tudományegyetemek. Új lendülettel dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia, fejlődtek a szaktudományok, új szak- és tudományos folyóiratok, periodikák indultak: Századok, a Magyar Tudományos Akadémia Értesítője, a Nyelvőr, a Természettudományi Közlöny, az Ethnographia és az Archaeologia Értesítő első számai ezekben az években láttak napvilágot. A Than Mór festette Pulszky Ferenc(1814-1897) portré jelzi a Magyar Nemzeti Múzeum 1867 utáni súlyát, a tudományos és művészeti életben betöltött erjesztő szerepét (63. kép). Eötvös József kultuszminiszter 1869-ben Pulszky Ferencet nevezte ki a Nemzeti Múzeum élére. Pulszky 1848-1849-es tevékenysége és az emigrációból való hazatérte után főként a magyar múzeumügy és a tudományos élet képviselője lett, s az 1867 utáni liberális légkörben az ismét engedélyezett szabadkőműves mozgalomnak is tagja, sőt nagymestere volt. Becses múzeumtörténeti darab az 1874-ben készített raktári szekrény, amelynek oldalfala a beégetett felirattal őrzi a Nemzeti Múzeum akkori munkatársainak emlékét. ,,Ezen bútorzat készült mélts Pulszky Ferencz úr igazgatása alatt ezen időben hivatalosan működtek a Régiség Osztályban Dr. Rómer Floris őr Dr. Hampl József őr segéd Ortvay Tivadar segéd Molnár Viktor első szolga Chrisán Sándor második A bútor Thék András asztalos műhelyében készült, segédek nevei kik felállították Varga Sándor Uttasy Lipót Auváltzky András Braun József Országh István Mind becsületes magyar volt. Éljen a Haza Szeptember hó 1874" - tudósít a felirat. A Nemzeti Múzeum jogi státusa a XIX. században többször megváltozott. A század első felében a vármegyék felajánlásaiból létrehozott pénzalapok biztosították működését. 1849 után sem veszítette el közalapítványi jogállását, csak a kiegyezés után tagolódott be az állami fenntartású intézmények sorába. A vallás- és közoktatási minisztérium felügyelete alá került és kiemelt színtere lett az Eötvös József és Trefort Ágoston nevével fémjelzett kultúrpolitikának, gyűjtőhelyévé vált a nemzeti múlt emlékeinek, a nemzeti nagyságok ereklyéinek, politikusok, államférfiak, művészek relikviáinak, és művészetpártolásával életre hívta és ápolta a múlt századi művészkultuszt. Megnyitotta a Széchényi Ferenc-emléktermet, majd Deák Ferenc