Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

12. TEREM „Leborulok a nemzet nagysága előtt" (Kossuth Lajos) (Körmöczi Katalin - Kovács S. Tibor)

39. Damjanich János (1804-1849) pisztoly készlete, XIX. század közepe Akadémiai Légió volt, akiknek a tagjai a többiektől eltérő típusú, úgynevezett légiós kardot viseltek. 1848 decemberétől a császári hadsereg támadásba lendült, amelynek eredményeként Pest-Buda is a császáriak kezére került, a magyar kormány és országgyűlés pedig Debrecenbe menekült és innen szervezte az ország védelmét. Az első sikereket az erdélyi honvédsereg élére kinevezett lengyel szabadsághős, Bem József"vezette magyar csapatok érték el. Bem győzelmeinek következtében a Tiszántúlt, a kormány és a hadsereg bázisát keletről támadás már nem fenyegette. A magyar csapatokat Klapka György tábornok által kidolgozott haditerv szerint a Tisza bal partjára kellett összpontosítani. A fentiek értelmében 1849 februárjára Klapka és Görgey hadtestei, a Szolnoknál álló „Központi Mozgó Sereg" a Felső-Tiszánál összpontosult, és útban voltak a Bánátból kivont magyar csapatok is. Kossuth a fősereg irányítását a lengyel Dembinski Henrikre bízta, aki február 27-én Kápolnánál ütközött meg Windisch-Grätz csapataival. A magyar honvédek hősies harcai ellenére amelyet a kiállításban lévő két Than Mórakvarell is tükröz (36. kép) - a Dembinski vezette támadó hadművelet kudarccal végződött. A magyar fősereg parancsnokságát március 31-én Görgey Artúr vette át. A Klapka tábornok által kidolgozott terveknek megfelelően április 2-án megindult a honvédsereg támadása. Az április 4-i tápióbicskei csatát Than Mór két akvarellje is megörökíti. Az egyik műalkotás a veressipkás 9. és a fehértollas 3. szegedi honvédzászlóalj rohamát mutatja be, míg a másik Sebő Alajos és az osztrák Riedesel őrnagy párbaját, mely az utóbbi halálos sebesülésével végződött. Az április 6-i isaszegi csatában is a honvédek győztek, és így lehetővé vált a komáromi vár felmentését előkészítő hadművelet. A váci és a nagysallói sikeres csaták után a honvédsereg a hónapok óta blokád alatt tartott komáromi erődöt is felszabadította. A tavaszi hadjárat győzelmek sorát hozta, de a császári fősereget nem sikerült megsemmisíteni, csak nyugatra szorítani. Komárom felmentése után a katonai vezetés Buda ostroma mellett döntött. A végső rohamra május 21-én hajnalban került sor, és reggel hét órára - rövid ellenállás után - a császári csapatok letették a fegyvert. 1849 tavaszán Perczel Mór tábornok vezetésével a Bácskát és a Temesközt is felszabadították