Körmöczi Katalin szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 3 - A török háborúk végétől a Milleniumig - A XVIII-XIX. század története (Budapest, 2001)

9. TEREM A Rákóczi-szabadságharc és a XVIII. század eleji török háborúk (Németh Gábor)

„vezérlő fejedelem" címei és egyik jelmondata betűzhető ki: „IUSTAM CAUSAM DEUS NON DERELINQVET" (Az igaz ügyet Isten nem hagyja el). Túloldalán: „CEL.(sissimus) P.(rinceps) ac D.(ominus) D.(ux) F.(ranciscus) R.(ákóczi) de Feölsö Vadász" (Nagyságos Felsővadászi Rákóczi Ferenc herceg). Alatta: „DEUS NOBISCUM STAET" (Isten legyen velünk). A terem falán olvasható a másik közismert jelmondat: „Cum Deo pro Patria et libertate" - Istennel a hazáért, a szabadságért. MAGYARORSZÁG TELJES FELSZABADÍTÁSA A TÖRÖK ALÓL, AZ OSZTRÁK-TÖRÖK HÁBORÚ (1716-1718) A XVII. század végére Magyarország nagyrészt felszabadult a török alól. Bécs az egykori fenyegetett „határvárosból" egy nagy birodalom központja lett, amelynek haderői eredményesen szálltak síkra az ország teljes területének felszabadításáért. A Rákóczi-szabadságharc lezárását követően az állandó hadsereg felállításáról törvény rendelkezett (1715: VIII. te). A török végleges kiűzése az 1716-1718 között megindított osztrák-török háború révén valósult meg. Savoyai Jenő (16631736) fővezérsége alatt és a magyar csapatok élén Pálffy János vezetésével siker koronázta a hadjáratot. Győzelmet győzelemre halmozva felszabadították a még török kézen lévő területeket. 1716. augusztus 5-én Péterváradnál fényes győzelmet arattak. Augusztus 18-án bevették Belgrádot, további eredményes hadviselés során, több mint 160 évi török uralom után felszabadult Temesvár. 1718. július 21-én angol és holland közvetítéssel megszületett a pozsareváci béke. Ennek értelmében a Porta elveszítette a Temesvidéket, Bosznia és Szerbia északi részét Belgráddal és Havasalföld nyugati területeit. (A határokon túli szerzeményeket az 1736-1739-es háborúban a törökök jórészt visszahódították.) A bécsi udvar a visszavívott déli területeket a rendek óhaja ellenére nem csatolta vissza az országhoz, hanem katonai kormányzás alatt, közvetlenül Bécsnek alárendelt határőrvidékké alakította. A haditanács irányítása alá sorolták be a Temesvidéket (Temesi Bánság). Az udvar törekedett arra, hogy alkalomadtán a délszláv lakosságot a magyarok ellen is felhasználhassa. Ennek következtében a határőrvidék hosszú időre feszültségforrássá vált. A török ellen vívott háborúkat bemutató korszakot az ismeretlen festő által alkotott nagyméretű csatakép uralja: Belgrád ostroma 1717-ben. A közvélemény tájékoztatására szánt rézkarc az 1716-os esztendő fontosabb eseményeit, köztük a péterváradi ütközetet és Temesvár elfoglalását örökíti meg. A pozsareváci béketárgyalás jelenetei a háború lezárására utalnak. A háború hőse, egyben a korszak legnagyobb stratégája, az államférfiként is érdemeket szerző Savoyai Jenő herceg (1663-1736) volt (9. kép). Hadvezéri pályája összeforrott a török elleni háborúkkal. 1683-ban a Bécset felmentő csapatok egyik parancsnokaként tüntette ki magát, majd részt vett Buda visszavívásában. Nevéhez kapcsolódtak a következő évek török felett aratott fényes győzelmei: a zentai (1697), a péterváradi (1716) ütközet, Belgrád elfoglalása (1717). Harcolt a spanyol örökösödési háborúban, 1703-tól az udvari haditanács elnöke, később Osztrák Németalföld helytartója volt. Tevékenységével nagyban hozzájárult Ausztria nagyhatalmi helyzetének megszilárdulásához. A katonai dobok a XVIII. század elejéről származnak. A mellettük álló, erősen megvasalt, nagyméretű hadikassza még a Rákóczi-szabadságharc küzdelmeinek időszakából való. Ezt követően a Rákóczi-emigráció emlékei ismerhetők meg. Becses történelmi ereklye a hársfából faragott, dús gyümölcs- és virágkötegekkel díszített festett