H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

8. TEREM (FOLYOSÓ) - A török kiűzése (1683-1699) Főúri és városi emlékek a XVII. századból (H. Kolba Judit)

8. TEREM (FOLYOSÓ) A török kiűzése (1683-1699) Főúri és városi emlékek a XVII. századból Az eddig végigkísért események a törökök kiűzését eredményező felszabadító háborúkkal fejeződtek be. 1683-ban a törökök - Kara Musztafa vezetésével - megkísérelték Bécs elfoglalását, de a Károly lotharingiai herceg és Sobieski János lengyel király vezette egyesült császári, lengyel, bajor és szász seregektől, megsemmisítő vereséget szenvedtek. 1684-ben megalakult a nemzetközi szövetség, a Szent Liga a Porta ellen. 1686. szeptember 2-án Buda is felszabadult. A törökök kezében lévő végvárrendszer felszámolása után 1691-ben Szalánkeménnél, 1697-ben Zentánál arattak fényes győzelmet a keresztény seregek. Tizenhat évi háborúskodás után 1699-ben a szembenálló felek megkötötték a karlócai békél: Magyarországból egyedül a Temesköz maradt török kézen. A nagy nemzetközi figyelemmel kísért felszabadító háború csatáit, a keresztény és a török sereg vezéreit metszetek sora örökítette meg. Ugyancsak nagy számban maradtak olyan fegyverek, amelyekkel részben a felszabadító sereg katonái harcoltak, részben a törököktől zsákmányoltak a győztes csaták után. Közülük a legnevezetesebb Sobieski János szablyája. A győztes csatákat és a neves hadvezéreket: Sobieskit, Lotharingiai Károlyt, Savoyai Jenőt, Badeni Lajost, a nagy támogató, XI. Ince pápát és I. Lipót császárt érmeken is megörökítették. A kor szokása szerint ugyancsak érmeket vertek a nagy győzelmek és nevezetes békék emlékére. A kiállítás további részében két-két egymást kiegészítő oldalt hoztunk létre. Bal oldalon a kastélyok jellegzetes emlékeiből ún. főúri ősgalériát mutatunk be. A külföldi példára készült egész alakos ábrázolásokat már a XVI. század közepén elkezdték készíttetni először a Nádasdy-család tagjai. A várak és kastélyok falán egymás mellé helyezett képekkel azt kívánták bizonyítani, hogy rangjukat, kiemelkedő helyzetüket a bemutatott ősök érdemeinek köszönhetik. A festmények legnagyobb értéke, hogy megörökítették a XVI-XVII. század káprázatos főúri viseletét: a jellegzetes magyar szabású, hímzésű női és férfiruházatot, az ahhoz tartozó ékszereket, díszfegyvereket, néha szobabelsőket. A XVII. század a magyar nemzeti viselet fénykora volt, amikor a díszruhákon a nyugati divat hatása a legkevésbé érződött. Férfiaknál a mente, dolmány, fémgombok, vert csipkedíszítés, fém és tekert zsinórövek, a nőknél kapcsokkal vagy fűzéssel összekötött vállfűzős ruhák, patyolat ingvállak és ráncolt szoknyák jellemezték ezt a viseletet. Az élénk színű, olasz, spanyol és török anyagokból készült ruhákat csipkékkel díszítették és skófiummal vagy selyemfonállal hímezték. A családi használatra készített festményeken ezeket a díszruhákat örökítettek meg ismert és névtelen udvari festők. A képeken látható személyek a korszak legnevesebb főúri családjainak tagjai voltak: Nádasdy Tamás nádor (15541562) és felesége, Kanizsai Orsolya; Esterházy Miklós nádor (1625-1645) és Esterházy Ferencné; I. Rákóczi György (1630-1648) erdélyi fejedelem; Nádasdy Ferenc (1664-1671) országbíró (72. kép) és felesége, Esterházy Anna Julianna (73. kép); Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér és testvére, Zrínyi Péter (1665-1671). Az asztali vitrinekben a festményeken látható női ékszerek (forgó, övcsat, öv, zománcdíszes nyakék, illatszertartó), keszkenők (amelyeket a menyasszony jegyajándékul adott vőlegényének), rózsafüzér és imakönyvborító, majd féifiékszerek (ékövekkel, zománccal díszített mellboglárok, díszgombok, férfiövek és Hann Sebestyén ötvös által készített kengyelpár) láthatók. Különféle órákat (asztali, napóra, zsebóra) és XVII. századi műszereket mutatunk be ugyanitt. A festmények alatt álló egyik kelengyeládát mátkapárt ábrázoló festett szobrok díszítik (77. kép), a mási-