H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)
7. TEREM - Erdély és a királyi Magyarország (XVI. század második fele - XVII. század) (H. Kolba Judit)
7. TEREM Erdély és a királyi Magyarország (XVI. század második fele-XVII. század) Az 1568. évi drinápolyi és az 1570. évi speyeri békében I. Miksa és János Zsigmond rögzítette a három részre szakadt ország határait, az országrészek egymáshoz való viszonyát. A török fennhatóság alatt élő középső országrész, a Habsbugirányítás alá került nyugati és felvidéki terület - a királyi Magyarország -, valamint a független magyarság jelképévé vált Erdélyi Fejedelemség eltérő módon rendezkedett be. A három rész közül Erdély uralkodói több ízben megkísérelték legalább Erdély és a királyi Magyarország egyesítését. A magyarság sorsának rendezésében az erdélyi fejedelmek értek el több sikert a XVII. században, különösen akkor, midőn a Habsburgok ellenfelei oldalán bekapcsolódtak a „harmincéves háborúba". A REFORMÁCIÓ A XVII. SZÁZADBAN A három országrész között az egyik legerősebb összetartó kapocs a vallás volt: a XVI. század közepén a reformáció három irányzata (lutheránus, kálvinista, unitárius) a lakosság nagy részét meghódította. Erdély a vallási tolerancia megvalósításában Európában élen járt: már az 1557. évi tordai országgyűlésen kinyilvánították, hogy „mindenki olyan hitben éljen, amilyenben akar". 1571-ben törvénycikk született a négy bevett vallás: a katolikusok, a lutheránusok, kálvinisták és az unitáriusok (szenháromság-tagadók) szabad vallásgyakorlatáról. A magyar nyelvű könyvek néhány jelentős darabjával a reformáció által élesztett szellemi megújulásra emlékeztetünk. Heltai Gáspár Krónikája (1575), a kálvinista polihisztor Szenczi Molnár Albert (1574-1634) zsoltárfordítása (1607), Károlyi Gáspár első teljes, magyar nyelvű Z?/Ma-fordítása (1608), Apáczai Csere János (1625-1659) Magyar encyclopaedia^ 1653-ból a magyar nyelvű teológiai és tudományos irodalom emlékei. Sárospatakon a Lorántffy Zsuzsanna által alapított református kollégium leghíresebb tanára a morva származású Comenius (Jan Komensky) volt, aki több tankönyvet is írt. Az Orbis sensualium pictus című műve hiteles, korhű képekkel illusztrálja a legfontosabb ismereteket és a mesterségeket. A protestáns templomok liturgikus tárgyait puritán egyszerűség jellemezte. Díszítetlen vagy csak bibliai idézetekkel díszített kelyheket, kenyérosztó tányérokat használtak. Egyes gyülekezetek számos világi formájú, gazdagon domborított vagy vésett kupát, serleget őriztek, amelyeket gazdag főurak, polgárok ajándékoztak. Az Erdély nyugati határán, az ún. Partiumban lévő csengeri református templomból származó karcsú kanna a korszak templomi edényeinek jellegzetes képviselője. A protestáns templomokban sok ónedényt - kannákat, kenyérosztó tányért és kelyheket - is használtak. Az úrasztalok lefedésére szolgáló hímzett térítőket az adományozók a reneszánsz virágokból kialakított, ún. úrihimzéssel gazdagon díszítették. Patyolatra vagy vászonanyagra a készítő nevét, a hímzés évszámát és bibliai idézeteket hímeztek a sarkokban elhelyezett indás virágbokrok közé. Az úrihímzéses kehelykendőn Erdély és a Lorántffy-család címere utal az ajándékozóra (57. kép). „ERDÉLY RAGYOGNI KEZDE AZ EURÓPAI HATALMASSÁGOK SORÁBAN" Erdély XVI-XVII. századi történetét fejedelmei életútjának bemutatásával tárhatjuk fel leginkább. A fejedelmek XVI. század második felében elkezdett tudatos politikai, gazdasági és kulturális intézkedései nyomán a fejedelemség a magyarság érdekeinek hathatós szószólójává és támaszává vált. A török szultánnal