H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az Árpád-házi királyok kora (XI-XIII. század) (Kovalovszki Júlia)

6. Aranyozott bronz körmeneti kereszt, Szerecseny, XII. század A falakon elhelyezett kőfaragványok és fényképek a XI-XIII. századi építkezéseket idézik. A királyság jelképes központja, a koronázó- és a temetkezőhely Székesfehérvár lett, de az udvar székhelye, az Árpád-kori Magyarország fővárosa, Esztergom volt. Szent István nagyszabású székesfehérvári építkezéseire egy hatalmas pillérfő, az esztergomi királyi udvar pompájára szintén egy gazdag díszítésű pillérfő és a terem bejárata mellett elhelyezett vörösmárvány kapuőrző oroszlán emlékeztet. Utóbbi a Szent Adalbert-székesegyház főkapujáról származik (XII. század). A többi kőfaragvány különböző román kori egyházi építkezés emléke: az esztergomi trónus környezetében Krisztust és az angyalt ábrázoló domborművet a Szent László által alapított somogyvári bencés apátságban találták. A hangszert tartó aggastyán és a másik angyalalak a pécsi püspöki székesegyházat díszítette (XII. század vége). A királyi, főúri vagy egyházi megrendelésre épült templomokon, kolostorokon, palotákon a romanika kezdetén német és észak-itáliai mesterek keze nyoma ismerhető fel, de felfedezhetők bizánci stílusjegyek is. A XII. század végén a francia kora gótikus műhelyek befolyása érződik. Világosan kimutatható azonban a helyi stíluskörök kialakulása is (erdélyi szászok, falusi építők). A többszörösen átalakított pannonhalmi apátság Árpád-kori épülettömbjét makett idézi fel. Szent Adalbert, a cseh származású püspök, aki Szent Istvánt is megkeresztelte, 996-ban Géza fejedelem pártfogásával ,.Pannónia szent hegyén" - a hagyomány szerint Szent Márton szülőhelyén alapította az első magyarországi bencés monostort. Az építkezést Szent István fejeztette be, a templomot 1001-ben szentelték fel. A monostorban iskola is működött, ahol fiatalokat képeztek ki egyházi szolgálatra. Az apátság sokáig a magyar szellemi élet központja volt. VÁROSOK, PÉNZGAZDÁLKODÁS A korai Árpád-korban az ún. váralja településeken és a vásáros helyeken összpontosult a kereskedelem és a kézművesség. Elsősorban az ország központjában levő települések (Esztergom, Székesfehérvár, Óbuda) indultak fejlődésnek. Itt futottak össze a kereskedelmi utak, itt cseréltek gazdát a Kelet, Bizánc és a Nyugat árui. A városias településeken szívesen telepedtek meg idegenek, előbb muszlim vallású böszörmények és izmaeliták, utóbb vallonok (olaszok) és főként németek. A XIII. századtól elnyert különböző kiváltságok jelentősen hozzájárultak a városok fejlődé-