H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az Árpád-házi királyok kora (XI-XIII. század) (Kovalovszki Júlia)

1.TEREM Az Árpád-házi királyok kora (XI-XIII. század) A honfoglalás, az új haza birtokba vétele utáni évszázadban bebizonyosodott, hogy a magyarság csak akkor maradhat fenn a Kárpát-medencében, ha szakít korábbi életmódjával, és beilleszkedik Európa keresztény népeinek és ekkoriban formálódó új államainak sorába. Az átalakulás legfontosabb követelménye a kereszténység felvétele és a központi királyi hatalom megvalósítása volt. Ez együtt járt az új államszervezet megteremtésével. A honfoglaló fővezér, Árpád dédunokája, Géza nagyfejedelem (972-997), majd ennek fia, Vajk, utóbb István (997-1038) felismerve a változtatás szükségességét, kemény kézzel vitték végbe az elképzeléseiket. Erős, független államot teremtettek a Kárpát-medencében. Istvánt az ezredforduló évének első napján Esztergomban királlyá koronázták a II. Szilveszter pápától kapott koronával. Uralkodása idején a magyarság keresztény hitre tért. Az ország függetlenségének és belső békéjének biztosítása megteremtette a társadalom és gazdálkodás korszerű átalakításának és a kereszténység terjesztésének feltételeit. István uralkodása idején a magyar társadalom vezető rétege még nomadizált, de a köznép legnagyobb része már jó ideje letelepült. Első királyunk rendelkezései a megtelepedést szorgalmazták. Uralkodói akaratának köszönhető, hogy a magyarság Európa keresztény népeivel egyenrangúvá vált. Istvánt 1083ban szentté avatták. Törekvéseit utódai közül Szent László (1077-1095). Kálmán ( 1095-1116) és ///. Béla ( 1172-1196) teljesítették ki. Az országot az 1241. évi mongol hadjárat (tatárjárás) tragikus pusztításai után IV. Béla (1235-1270) építette újjá. Az évtizedekig tartó „modernizáció" azonban a királyi hatalom válságához vezetett. A háromszáz éves bonyolult történelmi folyamatot kiállításunk természetesen csak hézagosan tudja bemutatni. A korai időkből viszonylag kevés emlék maradt fenn, s ezek sem mindig a korszak legjel- 9 lemzőbb tárgyai. KIRÁLYI EREKLYÉK A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb, legértékesebb ötvösművészeti kincse a Monomakhosz-korona. IX. Konsztantinosz Monomakhosz bizánci császár, valamint Teodóra és Zoé császárnő (együttes uralkodásuk: 1042-1050) képe mellett táncosnőket, jelképes nőalakokat ábrázoló, rekeszzománccal díszített aranylemezek alkotják a koronát (1. kép). A császári műhelyben készült remekmű 1860-ban Nyitraivánkán, a földből került elő. A bizánci udvarhoz köthető két legfontosabb emlék: a Monomakhosz-korona, illetve a magyar Szent Korona alsó része. Az Árpád-kor legfontosabb tárgyi emlékei, a magyar koronázási jelvények, külön kiállításon láthatók. A királyságot mint intézményt a teremben elhelyezett trónus jelképezi. A színes kőberakásokkal díszített vörösmárvány trónszék (1200 körül) az esztergomi királyi várból származik. Az Árpád-házi királyokhoz köthető ereklyék közül kiemelkedőek ///. Béla és első felesége, Anna antiochiai hercegnő székesfehérvári sírleletei (XII. század). A vörösmárvány koporsóban a király csontváza mellett jelképes királyi jelvények (ezüst halotti korona, jogar és kard), aranyozott bronzfeszület, bizánci eredetű rekeszzománcos mellkereszt, arab felirattal díszített almandinköves rekeszes aranygyűrű, ezüst karperec és sarkantyúpár került elő. A királynét aranyozott ezüstkoronával, gránátköves aranygyűrűvel temették el. Megmaradtak aranyozott ezüstszálból készült, csipkével díszített ruhájának foszlányai is. A király méltóságot sugárzó személyét a hasonló koronával ábrázolt vörösmárvány szobortöredék, a kalocsai királyfej idézi (XII. század). A török időkben feldúlt székesfehérvári királysírokból szár-