Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

5. TEREM - A kelták (Kr. e. 450-Kr. születése körül) (Szabó Miklós)

52. Vésett díszítésű vaslándzsahegy, ismeretlen lelőhely, Kr. e. 4. század második fele pontból az ún. La Tene-keltákat az említett területen megelőzték a ,JLallstatt-kel\,ák". Az Európa történetében sok tekintetben meghatározó szerepet betöltő késő vaskori kelta, másképpen a La Téne-kultúra Kr. e. 450 körül jött létre. Ez volt az az időpont, amikor a késő Hallstatt-kori fejedelmi sírok mellékleteinek geometrikus díszítését a görög és az etruszk művészetből átvett, de gyökeresen átalakított motívumokból (palmetta, lótusz, maszk stb.) építkező La Tene-stílus váltotta fel. A nem mediterrán Európának ez volt az első igazán jelentős hozzájárulása a képzőművészetek alakulásához. A görög és római történetírás jóvoltából a kelták történetének számos fontos epizódját ismerjük. Vándorlásaik következményeként megvalósult a mérsékelt övi Európa kulturális egysége, a Brit-szigetektől Kárpát-Ukrajnáig. A legújabb kutatások eredményeként ezt általában békés, kolonizációs folyamatként értelmezzük, amely a nyugat felől érkező kelták és a helyi lakosság együttélését és kulturális keveredését eredményezte. A késő vaskori kelta vasművességi központokban ment végbe Európa egyik legjelentősebb technikai forradalma, amely - legalábbis a vasszerszámok formakészletét tekintve - a 19. századig irányadónak bizonyult. Végül a La Tène-kor utolsó szakaszában a mérsékelt övi Európában kialakultak az oppidumok, amelyek mai értelmezés szerint városoknak tekintendők. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a pénzgazdálkodásra való áttérés, az írásbeliség fokozatos átvétele (a latin hatására) a mediterrán magas kultúrákhoz való felzárkózás történeti esélyét hordozta magában, ami azonban a római hódítás miatt meghiúsult. 1. A LA TÉNE-KULTÚRA MEGJELENÉSE A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A Kárpát-medence északnyugati részén a legújabb ásatások olyan, a Kr. e. 5. sz. második felére keltezhető leletanyagot hoztak napvilágra, amely a La Téne-kultúra elterjedését s egyúttal a helyi kora vaskori népesség általi fokozatos átvételét bizonyítja. A pilismaróti leletek jól szemléltetik a szarvasfülű Hallstatt-téXfonna továbbélését a La Tène-kor elején, fazekaskorongon készült kivitelezésben. A mai Szlovákia területéről származó bronzsisak és a Visegrádnál a Dunából előkerült vaskard, koptatóján fantasztikus állatfejekkel, a korai kelta kézművesség kiemelkedő alkotásai. Egy értelmezés szerint ez, az egyelőre nem túlságosan népes leletcsoport a La Téne-kultúra hordozóinak beszivárgását jelzi a Kárpátmedencébe. A folyamat, kellő óvatossággal, a kelet felé irányuló kelta vándorlások előfutáraként értelmezhető. Pompeius Tragus és Titus Livius történeti műveiből kikövetkeztethetően a Kr. e. 4. század elején az ún. történeti kelta vándorlás egyik célpontja Itália, a másik pedig a Kárpátmedence volt. Ezt az adatot a régészeti kutatás megerősíti: a Kr. e. 4. század első felében a Kárpát-medence nyugati részén, beleértve ebbe a Dunántúlt is, továbbá Morva- és Csehországban a temetők új generációja tűnt fel, amely topográfiailag független az 5. századi La Te^-lelőhelyektől. A sírmellékletek alapján feltűnő a harcosok nagy száma a bevándorlók között, akik amint a kiállított sopron-bécsidombi temetkezés leletei szemléltetik - a korszak legmodernebb vasfegyvereit viselték. Említést érdemel továbbá a La Tène-kor kezdetére jellemző gaz-