Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

6. TEREM - A római kor (Kr. u. 6-Kr. u. 420) (Kocsis László-Tóth Endre)

73. Dunai lovasistent ábrázoló ólomtábla, Pannónia, Kr. u. 3. sz. 100 vánulásainak hiánya következtében az államvallás kötelező gyakorlatának és a magánvallásosság közti szakadék a császárkor folyamán egyre mélyebbé vált. A birodalom terjeszkedésével az emberek egyre inkább az elfoglalt területek vallásai iránt kezdtek érdeklődni, és azok beavatási szertartásai, misztériumai által igyekeztek egyéni boldogulásukat, megváltásukat elérni. Pannoniában már az első században elterjedt Isis, Osiris egyiptomi eredetű tisztelete, ami az egyes császárok által pártfogolt Sarapis isten tiszteletével bővült. Az egyiptomi vallás emlékei közül birodalmi összehasonlításban is kiemelkedik és egyedülálló az 1834-ben Egyeden (Győr-Sopron m.) talált bronzból és rézből összeállított korsó és patera (72. kép, 15. vitrin). Az edények sötét felületén csillog-villog az arany- és ezüstberakás, amely egyiptomi isteneket, Isist, Horust és az ibiszfejű Thotot szárnyakkal és a nélkül ábrázolja. A nyeles tálat nílusi jelenet díszíti: ősi, egyiptomi hagyományú jelenetben a gazdag, Nílus parti növényzetben egy víziló krokodilt harap át. A bőséges termést hozó Nílus vizét jelképező edényt mind az egyiptomi, mind a római szertartásokban használhatták. A római vallás szertartásain meghatározó fontosságú volt a testi és lelki megtisztulást kifejező és kézmosásra szolgáló két edény használata. Az 1. században Egyiptomban készült edényeket talán a lelőhelyhez közeli Mursella (Mórichida-Kisárpás) muni cípi urnának egyiptomi isteneket tisztelő szentélyében őrizték és használták. Egyéni megváltást a M/Y/zra^-vallás hívei értek el a beavatásuk során. A szentélyek szigorú és kötött ikonográfiával és szimbólumrendszer alapján szerkesztett kultuszképei az alvilági erőkön győztes perzsa eredetű napistent, a bikaölő Mithraszt ábrázolják. Tisztelete az 1. század végétől a keleti tartományokból Pannoniába került katonaság és a keleti kereskedők közreműködésével terjedt el, és gyorsan híveket szerzett a tartományban. A tárlóban látható bronzlemezből domborított kultuszkép Brigetióban került elő (16. vitrin). A Dunai lovasisten kultuszképét kis ólomtáblácskák őrizték meg (73. kép). 17. AZ EZÜSTMŰVESSÉG EMLÉKEI A nemesfémből készült, esztétikailag szép római kori tárgyak nem nagy számban maradtak fenn. Ennek oka nem csak az arany és az ezüst újrafelhasználásának, átalakuló körforgásának a következménye. A császárkorban a gazdagság fokmérője nem a nemesfémek tezaurálása érmeként vagy használati tárgyként, hanem a földbirtok, a jól működő gazdaság, a luxuskivitelű ingatlan. Továbbá a leletek nagy része temetkezésekből származik, ahová ritkán tettek arany- vagy ezüsttárgyat, legfeljebb a legszemélyesebb gyűrűt, fülbevalót és nyakláncot (74-76. kép). A leggazdagabbak művészi kivitelű arany- és ezüsttárgyai az ötvöstechnika és kézműipar nemegyszer máig utolérhetetlen remekei. Pannoniában valóban vagyonosnak kellett lenniük azoknak, akik ilyen tárgyakra szert tehettek; legfeljebb néhány, 4. századi nagybirtokos volt. Pannónia és Dalmatia provinciák határán a császárkorban jelentős ezüstbányák-