Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

5. TEREM - A kelták (Kr. e. 450-Kr. születése körül) (Szabó Miklós)

54. Arany torques Hercegmárokról, Kr. e. 3. század első fele Az összkelta hagyományt mindenekelőtt a Közép-Dunavidék gyakran díszes kivitelű vasfegyverei, kardok, kardhüvelyek, lándzsák képviselik, amelyek egyúttal a kelta vezető réteg, Caesar kifejezésével a lovagok (équités), jelentőségét is tükrözik. Az Angliától Erdélyig elterjedt ún. sárkánypár-kardok hüvelyét legfelül szembenéző fantasztikus állatpár díszíti, amely végső soron a mediterrán griff-motívumból vezethető le. A gödöllői példány, a „keveréklény", fején aranyberakással, kígyó alakú etruszk lantpalmettára emlékeztet, míg több kosdi és szobi kardhüvely „sárkányai" a kelta fegyverkovácsok termékeny fantáziáját dicsérik. Mindenesetre ez a hallatlanul népszerű motívum mágikus védelmet ígért a fegyver tulajdonosának. A sárkánypár-kardok igen széles körű elterjedése a kelta vándorlások idején úgy magyarázható, hogy viselőik a Polübiosz által leírt törzs fölött álló katonai szervezetbe (hetaireia) tartoztak. Kr. e. 4. századi előzmények után született meg Kr. e. 300 körül a „magyar kardstílus", melynek elsősorban a kardhüvelyeket, továbbá a lándzsahegyeket beborító vésett díszítményei a 4. századi „folyamatos növényi stílus-