Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az újkőkor és a rézkor (Kr. e. 6000-Kr. e. 2800) (Kalicz Nándor-Raczky Pál)

27. Agyag kocsimodell, Szigetszentmárton, rézkor, Kr. e. 3500-3000 zeti Múzeum gyűjteményébe (25. kép). A réz és arany nyersanyagú ékszerek mellett az ezüst is megjelent, de szerepe a másik kettő mellett alárendelt maradt. Bár az Alföld és a Dunántúl rézkori fejlődése kulturálisan eltérő irányú volt, mégis, éppen a nagy aranykorongok alapján, hasonló ütemű társadalmi tendenciák érzékelhetők mind a két területen. 6. A FÉMMŰVESSÉG KEZDETEI, AZ ARANY ÉS A RÉZ A Kárpát-medence rézkorában, a Kr. e. 5-4. évezredben robbanásszerű gyorsasággal és nagy mennyiségben jelentek meg a nagy réztárgyak: balták, csákányok, fokosok (26. kép). Ezeket a szaktudomány hosszú ideig a mindennapi élet valóságos eszközeinek tekintette, de valószínűbb, hogy az első közelítésben funkcionális szerepű forma mögött inkább a rangjelző, szimbolikus jelentéstartalom és az értékfelhalmozás szándéka húzódott meg. Ugyanilyen összefüggést bizonyít, hogy ilyen tárgytípusok együttese „kincseket" alkotva fordul elő. A Kárpát-medence fémműxességének egyedülálló fellendülése a szükséges és könnyen elérhető nyersanyagforrásokra, így az Erdélyben és Kelet-Szlovákiában felfedezett felszíni, illetve vízmosásokban görgetett termésréz és arany előfordulásokra támaszkodott. Valószínűleg éppen a felszíni fémforrások gyors kimerülésével magyarázható, hogy a hirtelen fellendülést erőteljes visszaesés követte a rézkor végén, a Kr. e. 4. évezred közepén. A mélyebb rétegeket feltáró bányászat ugyanis ekkor még komoly technikai nehézségekbe ütközött. A metallurgiai fellendülés mögött ugyanakkor bizonyos technikai újítások, eljárások kikristályosodását is látnunk kell, mint például a fémolvasztás és -öntés tudományát. Ezt a tevékenységet bizonyítják a Dunántúlon több helyen talált rézolvasztó tégelyek, de ugyanilyenek már az Alföldön is előkerültek (Tiszalúc). Hasonló léptékű gyors fejlődés ugyanekkor Bulgáriában mutatható ki, amelynek pompás emlékeit a Várnában feltárt gazdag temető sírjainak fémgazdagsága jeleníti meg. A fémművesség fellendülésének hátterében minden technikai részlet mellett egy igen fejlett gazdálkodás lehetett, hiszen az értékes nyersanyagokért cserébe csereképes árukkal kellett rendelkezni. Ez az Alföld esetében nyilvánvalóan tenyészállat vagy élő hústartalék, mezőgazdasági tennék, élelmiszer lehetett. A gazdálkodás hatókörének kiterjesztését, a kapcsolatok intenzitását egy másik fontos technikai újdonság mozdította elő. Ezt a rézkor végén a négykerekű, szarvasmarha vontatású kocsi felfedezése és a termékszállításban való alkalmazása jelentette. E kocsik felépítéséről részletekbe menő képet festenek azok az agyag kocsimodellek, amelyek Budakalász és Szigetszentmárton temetőjéből kerültek napvilágra (27. kép). Ezek egyben azt is illusztrálják, hogy a kocsik valamilyen módon hatalmi szimbólumokká, sajátos jelentéstartalom hordozóivá is váltak. Hasonlót feltételezhetünk az igavonó szarvasmarhákkal összefüggésben, amely a kor temetőinek páros szarvasmarha sírjaiban érhető tetten (Alsónémedi, Budakalász). A rézkor fémjein keresztül lemérhető értékfelhalmozás és hatalmi koncentráció nyilvánvalóan a szociális szféra belső folyamatait tükrözte. Ezek kézzelfogható régészeti bizonyítékait az első nagy réz- és aranykincsek