Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az újkőkor és a rézkor (Kr. e. 6000-Kr. e. 2800) (Kalicz Nándor-Raczky Pál)

2. TEREM Az újkőkor és a rézkor Kr. e. 6000-2800 1. AZ ÚJKŐKOR KIALAKULÁSA, A TERMELŐGAZDÁLKODÁS LÉTREJÖTTE A Jégkorszak végétől, a Kr. e. 10. évezredtől kezdődően olyan kedvező éghajlati változások történtek, amelyek a maihoz hasonló növényzet és állatvilág kialakulását eredményezték Eurázsiában. A környezeti átalakulás következményeként egy új életmód feltételei teremtődtek meg többek között a Közel-Keleten a Kr. e. 10-8. évezred rövid időszaka alatt. Mindezek nyomán bontakozott ki a termelőgazdálkodás, azaz a növények és állatok háziasítása, majd ezek rendszeres termesztése, illetve tenyésztése. Az ember és természet közötti viszony rendszerében lazult a népesség függése a természet nyújtotta élelemforrásoktól, hiszen ettől az időtől kezdve maga állította elő élelmének legnagyobb részét. Az alapvetően juhra, kecskére, valamint búzára és árpára alapozott agrárgazdálkodás ismerete viszonylag gyorsan, a Kr. e. 7. évezredre terjedt el Délkelet-Európán keresztül a Kárpát-medencéig. Ebben a történeti folyamatban meghatározó szerepe volt a Közel-Kelet irányából Európa központi területe felé vándorló, az új életmód ismeretét hordozó kisebb népcsoportoknak. A korábbi vadászó-halászó-gyűjtögető és igen mozgékony életmódot így egy letelepült létforma váltotta fel. Ennek a legfontosabb régészeti lenyomatai a tartós települések, az oszlopos vázú, agyagfalú házak, a csiszolt és átfúrt kőeszközök, valamint az agyagból formált és égetéssel tartóssá tett edények. Az edénykészítés, a fazekasság nem csak az újkőkorban és rézkorban, de az egész őskor folyamán olyan kézműipari tevékenységgé vált, amely olykor magas művészi szintet ért el. Az edények formája, díszítése jellemző volt egyegy nagyobb közösségre; a régészeti kutatás az egyes kultúrákat még ma is elsősorban az edényművesség alapján különíti el egymástól. Természetesen ezekhez a nagyobb felfedezésekhez számos egyéb technikai újítás is járult, mint például a szövés-fonás, sütés-főzés stb., amelyek mind az élet könnyebbé tételét és fejlettebb szintre emelését szolgálták. A letelepült paraszti életmód a népesség szemléletmódját, hitvilágát is teljesen átalakította. A termelőgazdálkodás létrejöttével meginduló folyamat során a „megszelídített világ" fokozatosan háttérbe szorítja a „vad világot". A kezdetben még szerény méretű lakóhelyekkel szemben igen éles ellentétben állt a meg nem hódított, kiszámíthatatlan vad környezet. A létezés és a tapasztalás új viszonyai, új élményei az őskori ember cselekedeteit és gondolatait mélyen áthatották: a természetes és mesterséges környezet, a település és temető, vagyis a születés, az élet és a halál, a „hétköznapi" és „szent" korábban oly kézenfekvő egysége ebben a korban kezdett elkülönülni egymástól. Mindezekről többek között a sajátosan megmintázott agyagplasztikákból nyerhetünk képet, amelyekben a földi környezet fontosnak tartott elemeit, illetve az általa elképzelt szellemi világ képeit fogalmazta meg a kor embere. A Közel-Keletről származó termelőgazdálkodás alapjai kisebb népmozgások közvetítésével honosodtak meg a Kárpát-medence déli részén, ahol jól körvonalazható régészeti kultúrákban öltöttek testet. Nem meglepő, ha ez a tárgyi emlékanyag nagyon szoros balkáni, közel-keleti kapcsolatokkal rendelkezik. A Körös- és Starcevo-kultúra szinte változtatás nélküli formában közvetítette az új gazdálkodás ismereteit, sőt az anyagi és szellemi kultúra fő jellegzetességeit is a Kárpát-medencébe. Az itteni, a balkánitól eltérő környezeti viszonyok hatására azonban ez a megélhetési mód átalakult, és egy újabb gazdálkodásforma keretei jelentek meg. A változást legvilágosabban az jelzi, hogy a juh-kecskére alapozott állattartásban a szarvasmarha jutott túlsúlyra. 2. A MEGSZELÍDÍTETT VILÁG, ÚJ ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN A következő századokban a termelőgazdálkodás helyben „kikísérletezett" és új összetevőkből álló változata nyert teret a Kárpát-medence északi részén, s ugyanez vált általánossá Euró-