Garam Éva szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetője - Kelet és Nyugat határán - A magyar föld népeinek története (Budapest, 2005)

1. TEREM - Az őskőkor és az átmeneti kőkor (Kr. e. 400 000-Kr. e. 6000) (T. Dobosi Viola)

16. Jégkori farkas átfúrt szemfoga. Függő a Szelim-barlang (Tatabánya) késő jégkori rétegéből nusz-szobrocska" kerüljön elő. Ezek a szobrocskák általánosan elterjedtek azokban a felső paleolit műveltségekben, amelynek képviselői megfordultak a Kárpát-medencében is. Nem ismerjük a szerepét a több lelőhelyen (Magyarországon Bodrogkeresztúron és Pilismaróton) előkerült vésett peremű köveknek. Legszebb a bodrogkeresztiiri (15. kép). Hazánkban egyedülálló lelet a rénszarvasagancsából (Ságvár) készített lyukas, díszítetlen bot. A kőből (Arka), állatfogakból (Szelimbarlang, 16. kép) csontból (Jankovich-barlang, 17. kép), harmadkori csigahéjakból készítettfelfűzött ékszerek mindennaposak voltak ebben az időszakban. 11. A JÉGKOR VÉGE, A HOLOCÉN KEZDETE Az őskőkorban ugyanúgy, mint a ma élő természeti népeknél, fontos szerepe volt a vér, az élet színét jelképező vörös okkernek. Lovas határában éppen a jégkorszak legvégén vájták ki a dolomit repedéseiből ezt az értékes anyagot a jávorszarvas csontjából csiszolt eszközökkel. 17. „Létrás" díszítésű csontszilánk, függő a Jankovich-barlangból (Baját), Késői őskőkor Az éghajlatban néhány évezreddel korábban elkezdődött lassú javulás 12 000 évvel ezelőtt hirtelen felgyorsult. Rohamos változásokat eredményezett az élővilágban, aminek hatása alól az emberek sem vonhatták ki magukat. A jégkorszak legvégéről való eszközök (Szekszárd) összekapcsolják a kései őskőkor és a középső kőkor kultúráit. A jégkorszak elmúltával, a geológiai jelenkorban (holocén) a népesség egy része követte az északra húzódó állatokat. Azok, akik itt maradtak vagy újonnan érkeztek, a mezolitikum vagy középső kőkor néhány évezredében, Kr. e. 10 ezer és 7 ezer között, még folytatták régi életmódjukat. Alkalmazkodniuk kellett az általános felmelegedés következtében megváltozott körülményekhez. Új élelemforrásokat kutattak fel, új állatfajok vadászatát tanulták meg. Az alkalmi vadásztanyák emlékeit, kunyhók maradványait, az igen apró kőeszközöket az akkori folyók védett kanyarulatában, homokhátakon találjuk. Az ismert lelőhelyek az Alföld északi peremén sűrűsödnek. A legutolsó mezolit vadászok még megérték az első, termelő életmódot folytató közösségek érkezését.