RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - III. A gyár fénykora. (1772—1788)
-26teljesen jelentéktelen, mert csak tanuló éveit töltötte itt. Ugyancsak a tatai gyárban kezdte meg pályafutását Schweiger Antal uradalmi szobrász fia, Schweiger Lőrinc is. Vándorévei alatt 1779 —80-ban Holicson találjuk, 2' de visszatérésekor szakítva mesterségével, egy- ideig atyja szobrászműhelyében dolgozott, majd azt is megunva a festészetre adta magát. 2 8 Holicsról az ottani gyár megcsappant termelése s az ennek nyomán beállott rossz kereseti viszonyok következtében lassanként még a régebbi alkalmazottak körében is mind többen vettek vándorbotot a kezükbe s másutt próbálkoztak elhelyezést nyerni. Holicsi forrásokból tudjuk, hogy Ellich (Öhlich) Mihály korongozó és mintázó szintén a jobb megélhetést keresve került el Tatára. 2 9 Előzőleg, 1784 körül, a stomfai korsósokat kereste fel, de számítását úgy látszik itt sem találta meg s ezért tovább folytatta útját Tata felé. Hogy itt meddig tartózkodott, nem tudjuk. Az irodalom említést tesz Holicsra való visszatéréséről, ennek nyomát azonban nem találjuk. A tatai gyárnak ezen aranykorszakában a felsoroltakon kívül valószínűleg több alkalmazottja is volt, de ezeket egyelőre, míg újabb forrásokra nem akadunk, a névtelenség homálya fedi el. A történet, a kép, melyet a gyár e csaknem ismeretlen idejéből igyekeztünk megalkotni, ezért talán nem teljes, legalább is részleteiben nem annyira kimerítő, minta holicsi gyár törtéténete Schirek munkájából. De eddigi ismereteink alapján is annyi megállapítható már, hogy a hazai agyagipar fejlődésében Tata szerepe több volt egyszerű elszigetelt jelenségnél. Tata művészi és ipari élete nélkül a magyarországi XVIII. századi művészet és ipar története hiányos lenne. Ide és innen futnak a szálak, kapcsolatot létesítve más művészi központokkal. És e kapcsolatok felismerésében,' megteremtésében, a helybeli gyár szakszerű irányításában emelkedik ki özv. Hermanné egyénisége, ki odaadó munkásságával a hazai művészeti ipart tette gazdagabbá. A női lélek csendes kitartásával vette fel a harcot és győzött, mert az 1780as években Tata már versenytárs nélkül állott. Holies a nagy városok piacain már csak nagyobb árengedményekkel tudta árúit a kiskereskedőknél elhelyezni, mert különben nemcsak 2 7 Schirek C. id. m. 125. 1. 2 8 Gr. Esterházy lvt. adatai bőven foglalkoznak kísérletezéseiről. munkáiról. 2 9 Schirek C. id. m. 116. 1. Tata, hanem még a kisebb Stomfa is kiszorította volna edényeit a forgalomból. 3 0 Még jobban növeli Tata tekintélyét az a körülmény, hogy sikerét abban az időben érte el, amikor a híres bécsi udvari porcellángyár is a legnagyobb zavarokkal küzdött. 3 1 Özv. Hermanné még megérhette sikereit, de 1787-ben úgy látszik már betegségére kell következtetnünk, mert a gyárral történt uradalmi elszámolásokban ekkor találkozunk először vejének, Schlöglnek nevével. 3 2 Egy év multán, 1788 április 10-én be is következett a halála s a tatai plébánia templom 29. számú kriptájában helyezték örök nyugalomra. 3 3 Emlékét leánya és a gyár személyzete hivatásának szimbólumaképpen abból az anyagból állította fel, amelynek egész életén át szerelmese volt. A tatai Piarista Múzeumban látható nagyméretű majolika epitáfium, chronosztikonba foglalt szövegével és díszes domborművű keretével, agyagbaégetett hiteles dokumentuma egy női lélek küzdőképességének. Az emléktáblán megadott 64 éves életkor aligha lehet helyes, mert a plébánia hivatal halotti anyakönyve és kriptajegyzéke egyformán 63 évet tüntet fel. Mindazok tévedéseit, kik a tatai majolikagyár mintegy 60 évig tartó fennállásának történetében más személyeknek adva elsőséget, teljesen mellőzték özv. Hermanné nevét — eddig csak egy tanulmány tett róla említést, bár elég mostohán, alig egy pár évben jelölve meg az özvegy szerepét s akkor is téves névmegjelöléssel — hitelesen megdöntik nemcsak a majolika epitáfium, hanem a fentemlített halotti anyakönyv és kriptajegyzék adatai is. Ezen bejegyzések szerint özv. Hermanné mint „curatrix fabricae majolicae" halt meg, dacára, hogy halálakor már egy éve veje, Schlögl volt a névleges gyárvezető. A tatai gyár — nem számítva az első és második alapítás közti hat éves szünetelést — 60 évig állott fenn s e hosszú idő alatt özv. Hermanné 16 évig tartó irányítása volt a legküzdelmesebb, egyben a 'legtermékenyebb korszak. Halálával a majolikagyár legizgalmasabb, legvirágzóbb fejezete zárult le. 3 0 Schirek C. id. m. 172. 1. 3 1 Falke Jacob : Die k. k. Wiener Porzellanfabrik. 1887. 24. 1. — Folnesics—Braun: Geschichte der k. k. Wiener Porcellan-Manufaktur. (1907.) 129—131.1. — Keess Stephan : Beschreibung der Fabricate, welche in den Fabriken, Manufacturen und Gewerben des österreichischen Kaiserstaates erzeugt werden. (Wien, 1823.) Bd. II. 830, 1. 3 2 Gr. Esterházy lvt. Assignations-Buch (lt. sz. 164.). 3 3 Tatai rk. pléb. hiv. Lib. Defunct. T. II. 122. 1. — U. ott kriptajegyzék: Nr. 29.
