RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 82 — Mindközött a legérettebb, profilozásában a leggazdagabb, méreteiben a legnagyobb s a legfrissebb színhatást az a tabernakulum mutatja, mely Magyary Zoltán gyűjteményéből került a tatai Piarista Múzeumba. Időben a legkésőbbi darab, mert hátlapjának felirata szerint 1786 június 6-án készült. A pontosan megadotl keltezés ily esetekben nem a munka befejezésének napját akarja jelezni, hanem azt a fontos napot, amely alkalomra — valószínűleg ajándékként — készültek. Ügy a holicsi, mint a tatai fiókosszekrénykék tájképeiben egy kéz vonásait ismerjük fel s így semmi kétségünk sincs aziránt, hogy mindezek Radiel János festései. Éppen az egyik sajátkezűleg szignált és tájképekkel festett asztaldísze alapján jutottunk megállapításunkhoz. A következőkben adjuk az architektonikus emlékek leírását: 1. Asztaldísz, letompított sarkú négyszögletes talapzaton álló toronyszerű építmény. Kettős attikával tagolt és ablaknyílásokkal felbontott felületű tornyos tetőzetét négy oszlop tartja, közbeiktatott pilléreken nyugvó ívhajlásokkal. Oszlopcsarnokába állított szobra elveszett. Felépítése egyszerű, s már a későbbi idők architektonikus emléke. Jelzése kék T, 1800 körül. Magassága 69 cm. (Iparm. Tár. 1599. sz. XXI. táble 1. sz.) 2. Asztaldísz, mint asztali szökőkút. Alaprajza háromszög, széles, letompított sarokkal. Az alsó rész lépcsőzetesen kiképzett kettős talapzatból áll, rajta köralakú medencével. A medence körül három négyczögletes oszlop emelkedik, egy kiszélesedő, ballusztrádos -részt s az erre helyezett tetőzetet tartva. A felső rész vízmedencét rejt magában, melyet tetőzet fed be. Innen a víz nyomása a vizet az oszlopok belsején keresztül az alsó talapzati részbe s onnan a delfin torkán keresztül vékony sugárban a köralakú medencébe hajtja. A lilaszínű talapzat oldalait vörös festésű tengerparti és kikötő jelenetek díszítik. Fent a tetőzet csúcsán a figurális emlékeknél már ismertetett delfinen nyargaló Cupido foglal helyet. Rendkívül kedves és ötletes összeállítás. Fontosságát mesterének, Radiel János-nak saját feljegyzése adja meg. „Tottis den 27. Jener 1786. Joa: Radiel." Jelzése fekete T. M. 60 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. I. tábla 2. sz) 3. Asztaldísz, toronyszerű fedett oszlopcsarnok. Talapzata várfalat ábrázolva négyszögű alaprajzú, a sarkain letompítva. Az épületet négy szöllőrepkénnyel felfuttatott és ivhajlással összekötött kerek oszlop tartja. A fal négy oldalát ovális keretbe foglalt magyar cimerpajzs díszíti, fölötte szárnyas angyalfejjel. Felső torony részét volutákkal szegélyezett, manzardtető s e felett barokkos kupolás tetőzet zárja le. A csúcsra helyezett váza, vagy szobor hiányzik Oszlopcsarnokában szobor állhatott, mely szintén elveszett. Jelzése fekete T, 1785 körül. M. 75 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XXI. tábla 3. sz.) 4. Asztaldísz, toronyalakú épület egy alsó és egy felső nyitott csarnokkal. Négyszögű, lépcsős talapzatán virágfüzérrel felfuttatott négy díszés oszlop emelkedik s ezeken nyugszik a diadalívszerű attikás és párkánnyal záródó középső falrész. Letompított sarkai kiemelkednek a fal síkjából. Mind a négy oldalon ovális kartusba foglalt, kidomborodó koronás magyar címer látható. A felső csarnok lezáródását négy gazdag párkányzatú pillér tartja, felettük delfinekkel. Füzérrel koszorúzott félkörívű oromzataiban óra foglal helyet. Úgy az alsó, mint a felső csarnokban eredetileg szobor állhatott. Felépítésében a legszebb arányú asztaldísz Jelzése fekete T, 1785 körül. M. 79 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XXI. tábla 2 sz. 5. Asztaldísz, nyolcszögű pavilion, ívelt lépcsős feljáratokkal. Négy kiugró talapzaton levélfűzérrel díszített oszlop áll, körülfutó párkányzatot tartva. Toronyszerű alacsony felső részét óraszámlapok és barokkos festett ablakok díszítik. Jelzése fekete T, 1785 körül. (Eladásra került az Ernst-Múzeum XXXVII. aukcióján 1927-ben. 4 7) 6. Emléktábla József nádor tatai látogatásának s a gyár megtekintésének emlékére. Készült 1796. május 27.-én. A lábakon álló s elől kiugró talapzatra helyezett falszerű fiókos tömb közepén foglal helyet a latin és német felírású kereteit négyszögű tábla. Talapzatának homlokfalát festett kibontott szárnyú sas és levélfűzér díszíti. A jobb és baloldalon kisebb oszlopos talapzat áll, tetején befúrt lyukkal. Valószínűleg virágvázát helyeztek reá, melyek elvesztek. A kőfalat utánzó emléktáblatartó rész párkányzatát a szabadon álló magyar címer s a reáhelyezett szent korona zárja le. Oldalairól és a címer alatti zárókő karikájáról kétfelé ágazó virágfűzér csüng alá. Az építészeti részek felületét márványt utánzó lilás alapszín borítja Felirata a következő : 4 7 Fényképét közli a kiállítás lajstroma. XXXVIII. tábla, 890. sz.
