RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
— 77 rák kisebb. Jelzése fekete T, 1785 körül. Átm. 54 cm. (Iparm. Tár. 1645. sz 111. tábla 9. sz.) 8. Dísztányér két rákkal s petrezselyemlevelekkel. Az egyik rák itt kisebb, de mindkettő magas íveléssel maga alá hajtja úszóit. A peremet zöldszínű, félkörös indákon ülő kék tulipánalakú levélcsomó és kettős pontsor díszíti. Jelzése pontozott kékszínű T, 1780. körül. Átm. 24 cm. (Iparm Tár. 1647. sz. III. tábla 2. sz.) 9. Dísztányér két rákkal, petrezselyem-levéllel és szilvaágacskával. Potrohájuk erősen ívelt. A peremet apró levelű indasor díszíti. Jelzése kékfestésű T, 1785 körül. Átm. 24 cm. (Stein István gyűjt, XIX. tábla 3. sz.) 10. Dísztányér két rákkal, gombával és falevéllel. A peremet csíkozott szalagon átfonódó virágfűzér díszíti. Jelzése kékfestésű T, az 1790es évek végéről. Átm. 24 cm. (Piar. Múz. III. tábla 1. sz,) 11. Dísztányér két rákkal, és szarvasbogárral. A rákok halványtéglaszínűek. Peremén élénk zöld virágszálak. Jelzése kékfestésű T, az 1790-es évekből. Átm. 24 cm. (Keresztes Tibor gyűjt. III, tábla 5. sz.) 12. Dísztányér három rákkal és három csigával, a középen festett rózsaággal. Peremét lilaszínű vonaldísz szegélyezi. Jelzése fekete T, 1790 körül. Átm. 24 cm. (Iparm. Tár, 1614. sz. III. tábla 6. sz.) 13. Dísztányér három rákkal, két csigával, két retekkel. Az egyik rák mély barna színű. Peremét vonalas szegélyezés és apró rózsaszálak díszítik, Jelzése fekete T, 1785 körül. Átm. 24 cm. (Iparm. Tár. 1622. sz. III tábla 4. sz.) 14. Dísztányér három rákkal Peremét zöld leveles indadísz szegélyezi. Jelzése kék T, 1780 körül. Átm. 24 cm, (gróf Esterházy gyűjt III. tábla 3. sz.) 15. Dísztányér három rákkal. Mindhárom egymással párhuzamos elhelyezésű. A peremen egyszerű kék vonatozás fut körül. Jelzése fekete T, 1790 körül. Átm. 24 cm. (Ullmann Andor gyűjt.) 16. Dísztányér három rákkal és két retekkel. A középső nagyobb ráktól jobbra és balra egy-egy kisebb rák, egymással csaknem párhuzamosan, de ellentétes irányban helyezkedik el. Peremét vonalozás és lilás virágocskák díszítik. Jelzése tekete T, 1785 körül. Átm. 24 cm. (Piar. Múz. III. tábla 7. sz.) 17. Dísztál öt rákkal, tükörlapján petrezselyem levelekkel. Peremét zöldszínű virágok és vonaldisz szegélyezi. Elrendezése mesteri módon sikerült. Jelzése fekete T, 1785 körül. Átm. 28 cm. (Ulmann A. gyűjt.) XIX. tábla 1. sz. 18. Cukortartó, kerekalakú, bordázott testtel, festett virágokkal s fedelén fogantyúként kidomborodó vörös rákkal. Tulajdonképen a színes virágokkal festett edények csoportjába tartozó darab, de jellemző rákos díszítésénél fogva itt tartottuk célszerűnek megemlítését. Az Ernst Múzeum aukcióján került eladásra 1920ban. (Egy hasonló cukortartó fedele Fehér I.-né gyűjteményében, átm. 15 cm.) XIX, tábla, 2. sz. 19. Spárgaköteg-alakú vajtartó, szalaggal átkötve, tetejére helyezett vörös rákkal. Jelzése kék T, 1770 körül. Szintén más csoporthoz, a növényi ábrázolásokhoz tartozó darab. (Az ErnstMúzeum XI. és XV. aukcióján került egy-egy hasonló darab eladásra.) 20. Dísztányér egy rákkal, két oldalán egyegy körteággal. Vonaldísszel szegélyezett peremét, valamint tükrét apró elszórt virágok, levelek és lepke díszíti. A rák teste lendületes íveléssel domborodik ki. Átm. 25 cm. (A Kilényigyüjteményből került árverésre 1916-ban. 88f l) 21. Dísztányér két vörös rákkal, szarvasbogárral és lepkével. Peremének fehér láncszemekkel díszített szépiaszínű vonalas sávozását hullámosan vezetett zöldlevelű indaszór fonja át. Jelzése kék T, 1775 körül. Átm. 24 cm. (Csányi Károly gyűjt.) c) Növényi ábrázolások. A növényi alakzatok bevonása és felhasználása fajansz és porcellón edények készítésében éppen olyan elterjedt volt, mint az állati ábrázolások. Rendeltetésük elsősorban helyettesíteni a megszokott edényformákat, azokat tetszetősebbé s a megterített asztalt általa díszesebbé tenni. Itt természetesen ismét tág tere nyilt a találékonyságnak, az ötletességnek. Ezek az edények is, mint az állatábrázolások, nem a korongozó és formázó műhelyéből, hanem a szobrósz kezéből kerültek ki. A közhasznólati célt egyesítették a művészettel s így lettek az edényt rejtegető naturalisztikus növényi ábrázolások egyúttal a lakás dísztárgyai is. A megoldható formák készlete azonban általában hamarosan kimerült. Leggyakoribbak voltak a káposzta-, rózsa-, sárgadinnye-, ananász-, citrom-, szőlőfürt-, spárgaköteg-, makk- és levélalakzatok. Sok újat a tatai gyár sem tudott fel38 a Fényképe Az Iparművészet Könyve II. k. 604. lap és „A Gyűjtő" V. évf. 3—4. sz.-ban VIII. tábla.
