RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
-76tok adták meg számára a plasztikai díszítés gondolatát. Igen, ezért tartjuk a tatai majolikagyár rá" kos edényeit abban a formájában, ahogyan azokat Schweiger díszítette, sajátságos és egyedülálló tatai terméknek. Eredetük, a gondolat megszületése Tatától el nem választható s ezért a mesterkélt analogiakeresésnek s a külföldi kapcsolatokra való hivatkozásnak itt semmi értelme nincsen. E tányérok nem a több mint 200 év előtt élt Palissy művek utánzatai s így nem is készülhettek Palissy modorában. A tatai rákos edények eredetisége tehát nem lehet vitás többé. Amit Tata nyújtott az elgondoláshoz, azt nem adhatta meg Holies szegényes vidéke s ezért az ottani üzem nem is termelhetett ki hasonló ötletet. E rákos edények már a maguk idejében is keresettek voltak s ezért kísérletezett velük Kuny is budai gyárában. De hatása eljutott a habán telepesek közé is, kik nagy kékszínű rákot festettek a tányér tükörlapjára. Helyes dekoráló érzékkel — minthogy ábrázolásaikból hiányzott a finomabb, művészi kidolgozás — kerülték a megkötött, naturalisztikus színezést, a természethű ábrázolást s helyette stilizáló hajlamuknak, tervező fantáziájuknak jobban megfelelő, szabadabb, kiegészítő színt használtak fel a díszítéshez. Fischer Mózes későbbi kőedénygyárában a megszűnt tatai majolikaüzem közkedvelt edényeinek utánzatai között szintén megtaláljuk a rákkal díszített tányérokat. Készítésükre nagy gondot fordítottak, mert ezekkel alapozta meg a gyár sikereit. A plasztikai meg oldások mellett azonban készítettek egyszerűbb festett rákos edényeket is, utánozva a habánosok munkáit, de értelmetlenül, kevésbbé szerencsés stilizálással. A tatai rákos edényeknél feltűnő, hogy nincs közöttük két azonos kivitelezésű megoldás. Mindegyik egy-egy újabb ötletes változata a sorozatnak. Nem formák után készült termékek, hanem eredeti szobrászati megfogalmazások. Kezdetben, valamint a hanyatlás idejében az alapanyag hiányosságai s az égetés tökéletlensége miatt egyes példányok nélkülözik a finomabb kidolgozást, de az üzem virágkorából származó darabok éppen olyan értéket képviselnek a magyar kerámiában, mint a Palissy edények Franciaországban. A rákok általában nem a peremen foglalnak helyet, mint Palissynál, hanem a tányér tükörlapján s csak ollójuk, hosszú tapogatócsápjuk, vagy potrohos úszójuk hajlik át a peremre. Számuk, alakjuk, nagyságuk, színük, elrendezésük különböző s váltakozva levelek, virágok, gyümölcsök, zöldségfélék, gombák, csigák és szarvasbogár kíséretében kerülnek az edényekre. De nemcsak elrendezésük, színük és számuk, hanem a megmintázás módja is elég változatos. Találunk e rákok között erőteljes plasztikájú megfogalmazásokat is, amint hátukat magasra emelve, úszóikat és potrohúkat ívelten maguk alá hajtják. Az állatábrázolások csoportjából eddig a következő majolikatárgyak ismeretesek : 1. Delfin, hasonló a kis puttóval együtt megmintázott delfinhez, valamint a holicsi delfines csoportokhoz. Ujabban Herend is bevezette asztaldíszei közé. Az említett, 1786-ban készült architektonikus szökőkút egyik díszítő darabja. M. 9 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XVIII. tábla 4. sz.) 2. Galamb kékesszürke színben, cukortartót rejtve magában. Szárnyai adják a levehető fedelet. Fogantyúja, hátára helyezett almaág. A galamb alakját cukortartó céljára igen sok majolikagyár felhasználta s Tata már Holies közvetítésével kapta meg a mintaképet. Jelzése pontozott kékfestésű T. 1770 körül. M. 11 cm. (Iparm. Tár. 1604. sz. XVIII. tábla 5. sz.) 3. Papagályalakú olajos kanna, lecsavarható felső fejrésszel. A kanna füle bogyókban és levelekben végződő, két egymásba fonódó ágacska. Festése zöld, vagy tarka színezésű. Egyike a legkedveltebb madárformáknak, melyek a kínai mintaképek hatása alatt úgyszólván minden gyár készletében megtalálhatók. Jelzése fekete T, 1785 körül. M. 16 cm. (özv. Kernslock Károlyné-gyüjt. XVIII. tábla 1., 2. sz.) 4. Dísztányér egy rákkal, körülötte petrezselyemlevelekkel, a peremen festett zöldesszínű virágokkal. Jelzése pontozott kékfestésű T, 1770 körül. Atm. 24 pm. (báró Ullmann György-gyüjt. XI. tábla 17. sz.) 5. Dísztányér egy rákkal, egy lilaszínű, kidomborodó retekkel s festett petrezselyemlevelekkel. A peremet rózsaágak, elszórt levelecskék s piros és sárga vonalszegély díszíti. Jelzése fekete T, 1780 körül Átm. 25 cm. (Tabódy Ida gyűjt.) 6. Dísztányér egy rákkal, jobbra és balra egy-egy retekkel, a peremen lilásszínű vonalas szegéllyel és apró elszórt virágszálakkal. Jelzése fekete T, 1784 kürül. Átm. 24 cm. (Piar. Múz. III. tábla 8. sz.) 7. Dísztányér két rákkal, az előbbi tányérral majdnem egyező lilás peremdísszel. Az egyik
