RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

-76­tok adták meg számára a plasztikai díszítés gondolatát. Igen, ezért tartjuk a tatai majolikagyár rá" kos edényeit abban a formájában, ahogyan azokat Schweiger díszítette, sajátságos és egye­dülálló tatai terméknek. Eredetük, a gondolat megszületése Tatától el nem választható s ezért a mesterkélt analogiakeresésnek s a külföldi kapcsolatokra való hivatkozásnak itt semmi ér­telme nincsen. E tányérok nem a több mint 200 év előtt élt Palissy művek utánzatai s így nem is készülhettek Palissy modorában. A tatai rá­kos edények eredetisége tehát nem lehet vitás többé. Amit Tata nyújtott az elgondoláshoz, azt nem adhatta meg Holies szegényes vidéke s ezért az ottani üzem nem is termelhetett ki ha­sonló ötletet. E rákos edények már a maguk idejében is keresettek voltak s ezért kísérletezett velük Kuny is budai gyárában. De hatása eljutott a habán telepesek közé is, kik nagy kékszínű rákot festettek a tányér tükörlapjára. Helyes de­koráló érzékkel — minthogy ábrázolásaikból hiányzott a finomabb, művészi kidolgozás — kerülték a megkötött, naturalisztikus színezést, a természethű ábrázolást s helyette stilizáló haj­lamuknak, tervező fantáziájuknak jobban meg­felelő, szabadabb, kiegészítő színt használtak fel a díszítéshez. Fischer Mózes későbbi kő­edénygyárában a megszűnt tatai majolikaüzem közkedvelt edényeinek utánzatai között szintén megtaláljuk a rákkal díszített tányérokat. Készí­tésükre nagy gondot fordítottak, mert ezekkel alapozta meg a gyár sikereit. A plasztikai meg oldások mellett azonban készítettek egyszerűbb festett rákos edényeket is, utánozva a habáno­sok munkáit, de értelmetlenül, kevésbbé sze­rencsés stilizálással. A tatai rákos edényeknél feltűnő, hogy nincs közöttük két azonos kivitelezésű meg­oldás. Mindegyik egy-egy újabb ötletes válto­zata a sorozatnak. Nem formák után készült termékek, hanem eredeti szobrászati megfogal­mazások. Kezdetben, valamint a hanyatlás ide­jében az alapanyag hiányosságai s az égetés tökéletlensége miatt egyes példányok nélkülözik a finomabb kidolgozást, de az üzem virágkorá­ból származó darabok éppen olyan értéket kép­viselnek a magyar kerámiában, mint a Palissy edények Franciaországban. A rákok általában nem a peremen foglalnak helyet, mint Palissy­nál, hanem a tányér tükörlapján s csak ollójuk, hosszú tapogatócsápjuk, vagy potrohos úszójuk hajlik át a peremre. Számuk, alakjuk, nagysá­guk, színük, elrendezésük különböző s válta­kozva levelek, virágok, gyümölcsök, zöldségfélék, gombák, csigák és szarvasbogár kíséretében kerülnek az edényekre. De nemcsak elrende­zésük, színük és számuk, hanem a megmintá­zás módja is elég változatos. Találunk e rákok között erőteljes plasztikájú megfogalmazásokat is, amint hátukat magasra emelve, úszóikat és potrohúkat ívelten maguk alá hajtják. Az állatábrázolások csoportjából eddig a következő majolikatárgyak ismeretesek : 1. Delfin, hasonló a kis puttóval együtt megmintázott delfinhez, valamint a holicsi del­fines csoportokhoz. Ujabban Herend is bevezette asztaldíszei közé. Az említett, 1786-ban készült architektonikus szökőkút egyik díszítő darabja. M. 9 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XVIII. tábla 4. sz.) 2. Galamb kékesszürke színben, cukor­tartót rejtve magában. Szárnyai adják a levehető fedelet. Fogantyúja, hátára helyezett almaág. A galamb alakját cukortartó céljára igen sok ma­jolikagyár felhasználta s Tata már Holies köz­vetítésével kapta meg a mintaképet. Jelzése pontozott kékfestésű T. 1770 körül. M. 11 cm. (Iparm. Tár. 1604. sz. XVIII. tábla 5. sz.) 3. Papagályalakú olajos kanna, lecsavar­ható felső fejrésszel. A kanna füle bogyókban és levelekben végződő, két egymásba fonódó ágacska. Festése zöld, vagy tarka színezésű. Egyike a legkedveltebb madárformáknak, me­lyek a kínai mintaképek hatása alatt úgyszól­ván minden gyár készletében megtalálhatók. Jelzése fekete T, 1785 körül. M. 16 cm. (özv. Kernslock Károlyné-gyüjt. XVIII. tábla 1., 2. sz.) 4. Dísztányér egy rákkal, körülötte petre­zselyemlevelekkel, a peremen festett zöldesszínű virágokkal. Jelzése pontozott kékfestésű T, 1770 körül. Atm. 24 pm. (báró Ullmann György-gyüjt. XI. tábla 17. sz.) 5. Dísztányér egy rákkal, egy lilaszínű, ki­domborodó retekkel s festett petrezselyemleve­lekkel. A peremet rózsaágak, elszórt levelecskék s piros és sárga vonalszegély díszíti. Jelzése fekete T, 1780 körül Átm. 25 cm. (Tabódy Ida gyűjt.) 6. Dísztányér egy rákkal, jobbra és balra egy-egy retekkel, a peremen lilásszínű vonalas szegéllyel és apró elszórt virágszálakkal. Jelzése fekete T, 1784 kürül. Átm. 24 cm. (Piar. Múz. III. tábla 8. sz.) 7. Dísztányér két rákkal, az előbbi tányér­ral majdnem egyező lilás peremdísszel. Az egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom