RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 73 — kós levéldísz. Jelzése fekete T, 1780 körül. M. 13 cm. (Piar. Múz. XVII. tábla 4. sz. — báró Ullmann György-gyüjt. XVII. tábla 7. sz.) 8. Sótartó, ugyancsak ülő női alakkal, de kisebb változtatásokkal. A nő fejét egyenesen és szembe fordítja. Szoknyája harántcsíkos díszítésű, köténye egyszínű lila. Jelzése fekete T, 1785 körül. M. 13 cm. (báró Ullmann Gy.-gyüjt. XVII. tábla 6. sz.) 9. Sótartó, bőségszarut tartó gyermek alakjával, zöld és bíborvörös színezéssel. (Báró Nyáry Albert gyűjteményéből került aukcióra 1923-ban 1005. sz. alatt.) 2 8 10. Gyertyatartó. Magasabb rokokós talapzatról kétágú gyertyakar nyúlik ki, melyet egy középen ülő női alak tart széttárt karjaival. A nő ruházata, annak díszítése és festése nagyjában hasonló az előbbi sótartók női alakjaival. Jelzése fekete T, 1780 körül. M. 22 cm. (Történeti Tár. 1594. sz. - Iparm. Tár. 1593. sz.XVI. tábla 8. sz.) 11. Delfin hátán ülő szárnyas puttó, a gróf Esterházy-gyüjtemény asztaldíszként használt szökőkútjáról. A méregzöld színre festett delfin száját kitárva, erős hullámzással veti testét a magasba. Hátán bájos kis szárnyas puttó ül, fején kalappal, egyik kezében halat tartva. Készítési ideje 1786. M. 9 cm. (XVIII. tábla 3. sz. b) Állatalakok. Már az emberábrázolások sem készültek mindenkor önálló dísztárgyakként, hanem valamilyen praktikus cél szolgálatában. A közhasználati tárgyakkal való összekapcsolás és ötletesség még nagyobb hangsúlyt kapott az állatok megmintázásánál. A cél legtöbbször valamilyen edényforma elfedése s ezért a gyárak csakis azokat az állatokat vették fel mintakészletükbe, melyek már testalkatuknál fogva is megfeleltek az edényformák elrejtésére. így különösen a madárvilág jutott nagyobb szerephez. Dísztárgyakként szereplő önálló szobroknál inkább a művészi feladatokra alkalmasabb és hálásabb emlősállatokról készültek minták. Bár a játékos cél szolgálatában nagy ritkán emlős állatokat is felvettek mintakészletükbe, de ilyenkor lehetőleg nyugalmi, vagy elfekvő, nyugodt felületet adó helyzetben ábrázolták azokat, hogy a kívánt formát végül is sikerült elrejteni. 5 8 Magyar Nemzeti Reneszánsz Társaság V. aukciója. 1923. Tata e téren is csak a formák mennyiségében és nem a kivitelezésben maradt vissza Holicstól, mert ezen külföldi mintákat követő állatábrázolásoknak úgy Holicson, mint Tatán egyformán Schweiger volt közös megmintázójuk. A kínai minták nyomán általánosan elterjedt papagályok például Tatán tetszetősebb kivitelben és szerencsésebb megoldással kerültek ki a gyárból, mint a holicsiak. Alakjuk ugyan kisebb, de színezésük kellemesebb és harmonikusabb lett s a fogantyút, vagy fület — mert e papagályok is edényformát zártak magukba — nem nehézkes, széles szalaggal, hanem egymásba fonódó, levelekben és bogyókban végződő ágvesszőkkel oldották meg. Hasonló megoldással nagy ritkán már Holicson is találkozhatunk, de e darabok valószínűleg közvetlenül Schweiger távozása előtt készültek. Van azonban Tatának egy sajátságos helyi jellegű, mondhatjuk egyedülálló terméke: a híres rákos tányérok. Az elgondolás teljesen eredeti, mert a budai gyár utánzataitól eltekintve, a fajanszművészetben sehol sem találkozunk velük. Ha ösztönadó mintaképek után kutatnánk, talán a XVI. században élt nagy francia kerámikusnak, Palissy (1513—1589) művészetére gondolhatnánk, aminthogy általában e rákos kompozíciókat az ő alkotásaira szokták visszavezetni. Palissynak támadt ugyanis az a különös ötlete, hogy hosszúkás, ovális fajansztálait halakkal, kígyókkal, gyíkokkal, rákokkal, csigákkal, kagylókkal, gyümölccsel és levelekkel díszítse. 2 0 E különcködésnek látszó díszítő eljárás azonban a XVI. században sokkal elterjedtebb volt, gyökerei sokkal mélyebbre nyúltak, semhogy alkalmazását kizárólag Palissynak tulajdoníthatnánk. Művészetének eredetiségét, újszerűségét a kor szellemi áradatában kell keresnünk. A renaissance humanistái, tudósai az antik világ feltámasztása mellett az ember és a természet megismerésére irányították az érdeklődést. Kutatásaikkal, szemléletükkel párhuzamosan haladtak és fejlődtek a művészek s alkotásaikban adtak számot természetmegfigyelésük helyességéről. Az eddig kevésre méltatott alsóbbrendű állatvilág is helyet kapott érdeklődésükben s amint titokzatosnak tartott 2 9 Sauray— Delange : Monographie de B. Palissy (Paris). — Ph. Burty: Bemard Palissy. (Paris, 1886.) — R. Peyre : Ceramique Francaise. (Paris, 1910.) — Farkasházy Fischer Jenő : Palissy élete és munkája. (Budapest. 1885.) — M. J. Ballot: B. Palissy et les Fabriques du XVI. Siecle.
