RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

-12Bár a tatai figurális tárgyak száma meglehetősen kevés ahhoz, hogy akár eredetiségük, akár pedig valamelyes mintakövetésük kérdésében véleményt mondhassunk, mégis mint Tatán általában, úgy itt is bizonyos változást, eltávolodást észlelhetünk Holies hasonló termékeivel szemben. Ez a megkülönböztetés nem is annyira a kidolgozás finomságában, hanem amint azt már említettük, inkább a megfogalmazás érettebb plasztikai felfogásában, az alakok erőteljesebb formamegérzésében mutatkozik. A változást, tekintve hogy egyazon mester munkájáról van szó. a művészi fejlődés mellett kiváltképpen a megmintázás és a kivitel sikerét biztosító eljárások lehetőségének helyesebb felismerésében kell keresnünk. Holies nem törődve a fajansz anyagának megkötöttségével, még Meissen és Bécs könnyed porcellánalakjai utánzására törekedett jobban, addig Tata helyesebb ösztönnel a fajansz termékek hasonló megoldásait követte s e téren talán a niederweileri gyár figurális készítményeihez áll legközelebb. Már utaltunk a niederweileri gyár közvetítésére, a feltehető kapcsolatokra.

2

6 Niederweiler hatását a tatai üzemre olyképpen magyarázhatjuk, hogy Hermann, vagy Schweiger onnan, vagy valamelyik közeli gyárból kerülhetett el s csak itt az önálló szabadabb tatai működési körben fejleszthették tovább a magukkal hozott Strassburg környéki művészi szellemet. A következő emlékek tartoznak a tatai kisplasztikához: 1. A Korabinszky' leírásában is említett, megközelítőleg életnagyságú Mária-szobor 1786ban már a gyár kapuja felett állott.

2

7 Ugy művészeti, mint a gyár termékeit megítélő szempontból jelentéktelen s csak nagy távlatra beállított, elnagyolt kidolgozású s festésében is felületes, gyenge alkotás. A helybeliek ebben a korban előszeretettel állítottak fel a szabad terekre, hidakra s a házfalak fülkéibe vallásos tárgyú szobrokat. E majolika Mária szobor is az üzemben dolgozók mély vallásos érzületéről tesz tanúságot. Ma erősen megviselt és töredezett állapotban őrzik a tatai gróf Esterházycsalód gyűjteményében. M. 1'35 m. 2. Szenteltvíztartó, reliefszerűen kezelt lapján a keresztre feszített Krisztussal, kiömlő vérét felfogó kehellyel, csigavonalas szegélydísszel. 2

6 M. J. Ballot : La Céramique Frangiase. Nevers, Rouen et les Fabriques du XVIle et du XVIII* Siecle. (Paris, 1925.) 2

7 Korabinszky id. m. 126. 1. A feszület fölé baldachinszerűen lefelé fordított kagylósmotívum borul, a tetején kiemelkedő virágcsomóval. Medencéjének kifelé szélesedő káváját ugyancsak rokokós szegély övezi, oldalfalát és alsó gombvégződését festett rózsacsokor díszíti Festése többszínű. Jelzése kék T, 1770 körül. M. 27 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XIII. tábla 1. sz. 3. Szenteltvíztartó egyszerűbb kivitelben. Hullámosan íveltszélű s lefelé keskenyedő lapján domborműves feszület, felette kagylómotívum, vonalas rajzzal. Bordázott és gombban végződő medencéjét, valamint a relieflapot színes virágcsokrok díszítik. Jelzése kék T, 1780 körül. M. 24 cm. (Piar. Múz. — báró Ullmann György-gyüjt.) (A pápai gróf Esterházy kastélyban ismerünk egy fehérmázas, festésnélküli szenteltvíztartót.) 4. Szenteltvíztartó, alakja és ábrázolása hasonló az előbbihez, csak más virágokkal és színezéssel. Felső kagylója kékszínű, vonalas szegéllyel. Jelzése fekete T, 1780 körül. M. 23 cm. (Piar. Múz. — Krisztinkovich Béla-gyüjt. XVII. tábla 3. sz.) 5. Szenteltvíztartó. Lebegő Veronika, kezében — medenceformát alakítva — kendőt tart Krisztus képével. Holies bécsi mintájával szemben Veronika testtartása itt nyugodtabb, a kendőt nem oldalt, hanem maga elé tartja s fejét szelíden oldalra veti. Ruhájának virágmintái és színezése különböző. Jelzése fekete T, 1780 körül. M. 24 cm. (gr. Eslerházy-gyüjt. — Piar. Múz. XVII. tábla 2. sz. — Komáromi Múz. — özv. Kernstock Károlyné-gyüjt. — Fehér Istvánné gyűjt.) 6. Sótartó. Heverő férfialak rokokó ruházatban, széttárt karjaival egy-egy sótartóra támaszkodva. A sótartó medencék átfestésük szerint kosarat, vagy virágdíszes edényt ábrázolnak. Talapzatát lendületes ívelésű rokokó motívum szegélyezi. A ruházat színe és díszítése különböző. Jelzése fekete T, 1780 körül. M. 13 cm. (Iparm. Tár. 1658. sz. XVI. tábla 10. sz. — Piar. Múz. XVII. tábla 5. sz — báró Ullmann György-gyüjt. — Krisztinkovich Béla-gyüjt.) (Az Iparm, Tárban van egy fehérmázas, férfialakos sótartó is.) 7. Sótartó, ülő női alakkal, két oldalán a festés szerint kosár, vagy csészealakú edénnyel. A nő fejét kissé felveti s előrenyújtott két karjával kagylószerűen felhajtja kötényéi, mely szintén valamilyen fűszer tartására szolgál. Ruházata szoknya, fehér blúz, fölötte fűző és kötény. Színük és díszítésük különböző. Talapzata roko-