RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

56 elejéről. Átm. 24 cm. (Iparm. Tár. 1668 sz. IX. tábla 6. sz.) — Piar. Múz. 2. Mártásos csésze, ovális alakban, magas talppal, hullámos széllel, fülek helyett két kidomborodó kagylólemezzel. Virágai s széles sávozású szegélyei teljesen azonosak az előbbi tányér díszítésével. Összetartozó darabok egy nagyobb készletből Jelzése fekete T ugyanazon évekből. M. 11 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. VII. tábla 7. sz.) 3. Főzelékes tál, négyszegletű, lapos fedővel, rajta fogóként almaleveles ággal. Fedelének külsejét s a tál belsejét rózsák díszítik. Jelzése fekete T az 1780-as évekből. Old. 28 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. II. tábla 2, 3. sz., VII. tábla 3. sz.) 4. Tányér, közepén kisebb virágcsokor rózsával s tulipános ággal. A peremen elszórt virágocskák. Jelzése fekete T, ugyancsak az 1780-as évekből. Átm. 23 cm. (Iparműv. Tár. 1598. sz. XI. tábla 16. sz.) C) Többszínű virágfestés. A díszítés leggazdagabb skáláját a több színnel festett virágábrázolások adják. Holies, Stomfa, Buda és Kisbér mellett Tata is ezeket kedvelte legjobban s éppen virágfestésének kellemes színhatásával érte el népszerűségét. De úgyszólván minden külföldi és hazai porcellángyárnak ezek voltak a legkeresettebb árúi. A sok szín, a különböző színárnyalatok igazolták legjobban, hogy valamely gyár a festékek előállításában, a színkeverés technikájában milyen fokot ért el. Régente a majolikagyárak színezési lehetősége még eléggé szűk keretek között mozgott ; hiszen a habánosok is mindössze háromnégy színnel dolgoztak. A porcellángyártás fejlődésével a porcellánfestés színskálájának kibővülésével s az ott bevált kísérletek eredményének átvételével a majolikatermékek színkészlete is gazdagabb lett. Ez a színgazdagság tette lehetővé különösen a plasztikus s naturalisztikus tárgyak készítését. Itt nem szabad elfelejtenünk, hogy a majolikagyárak versenyképességének megítélésében éppen ezeknek a daraboknak volt legfontosabb szerepük. A több színnel festett virágcsokrok teljes szakítást jelentenek a keleti virágátvételek stilizáló szándékaitól. ,Az európai gyárak utánzásaikkal eddig is csak a motívumok külső jegyeit másolták anélkül, hogy ábrázolásaikban Kelet lelkiségét, művészi felfogását megértették volna. Exotikumra most már nem volt többé szükség; a porcellán anyagának európai feltalálása lassanként feleslegessé tette az utánzatokat s fejlődésének önálló, természetes útjára léphetett. Sem a közönség megtévesztése, sem a gyáraknak Kelettel való vetélkedése nem lehetett többé cél. A kerámia művészete új feladatokat tűzött ki. Már nemcsak nagyértékű dísztárgyak készültek porcellánból és fajanszból, hanem egyszerűbb közhasználati darabok is s így a XVIII. század közepétől kezdve előállított tárgyak nem is annyira a főúri gyűjtők kincsei, hanem a polgárság lakásdíszítésének és háztartásának nélkülözhetetlen darabjai. Az agyagipar forradalmasításával tehát új korszakhoz érkezett, ami annyit jelentett, hogy új művészi megoldásokat kellett keresni. Megmintázásban és díszítésben egyformán célszerűségre és eredetiségre törekedtek a gyárak, mert a közönség is ezt követelte tőlük. Így a díszítés már az új kívánalmakhoz alkalmazkodott. A polgárság már nem lelkesedett az idegenszerűségért, Kelet varázsa megtört, veszített hatásából. Átalakulnak, leegyszerűsödnek lassanként a virágábrázolások s Kelet ismeretlen virágai, vagy fantasztikus stilizálásai helyett, a környező természet vonul be a maga színpompájával. Nálunk a bécsi virágdíszes porcellánedények hatásáia szintén az inkább mezei virágokból összeállított virágcsokrok örvendtek nagy népszerűségnek, mert bennük hazánk növényvilága is szerephez jutott. A népművészet hagyományaira, annak átvételére akkoriban sem nálunk, sem más országokban nem gondoltak. Sokkal erősebb volt a gyárak egymásközötti érintkezése és féltékenysége, semhogy kapcsolatot találtak volna népük művészetének felismerésében. Általában magasabb művészetre törekedtek s ezzel határt vontak maguk és a népművészet között. Tata színes virágdíszítései mégis közelebb álltak a nép lelkéhez s közvetlen hatásukkal helyet kaptak a szerényebb háztartásokban és falvakban is. Virágainak megválasztásában, színezésének finomságában s az elrendezésben melegséget érzünk s ezért válik számunkra Tata magyarabbá, mint Holies és a többi fajansz gyáraink. E derűs színezésű hazai virágok hol mint csokrok, hol mint elszórt virágszálak, vagy csak mint virágfejek kapnak helyet a legkülönbözőbb tárgyakon, ahol díszítésre alkalmas felület kínálkozik. A legkülönbözőbb edényformákon talál-