RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 54 Tatán a piros színnel festett tárgyakat csaknem egy időben vezették be a kobaltkékszínű díszítésekkel, mert közöttük több régebbi jelzéssel is találkozunk. A fekete megjelölés mellett gyakori a kék, sőt a pontozott kékfestésű T. Virágmotivumai elég közel állanak a kobaltkék színnel díszített edények csoportjához s összeállításukban is sokszor ugyanaz a krizantém, vagy pünkösdi rózsához hasonló középső nagy virág, kisebb pikkelyes virágok s keskeny ívelt levelek kapnak helyet. De míg a kékfestésben nemcsak az idegen növényfajták, hanem a halvány kékszín felrakásának határozatlan, elmosódó körvonalai is egyes részletekben keleti hatásokat éreztetnek, itt a növényzet lassanként elveszti idegenszerűségét, jobban európaisabbá válik s a rózsamotivum kap nagyobb szerepet. A piros szín határozottsága átalakitólag hatott a kompozícióra. Ezért érdekes megfigyelni, hogy a virágfestésben színek szerint változnak a díszítőformák s hogy soha azonos virágcsokrok egy másik színben nem ismétlődhetnek. A hamisítók azonban a mult hagyományait nem szokták nagy tiszteletben tartani, vagy pedig nem ügyelnek eléggé a XVIII. sz. kerámia iparának ezen szinte törvényszerű szokásaira A tájképek elhagyásával a virágos, a stilizált rokokódíszű és az égetett sziena színre festett vonalas díszítéseket sorozzuk ide. A pirosszínben festett virágcsokroknak éppen úgy, mint a kékfestésűeknek, nagyjában négyféle változatát ismerjük : a) húsos sziromlevelű pünkösdi rózsa pikkelyes virágokkal, b) pünkösdi rózsa finomabb sziromlevelekkel és mezei virágokkal, c) rózsabokor strassburgi modorban különféle virágokkal s d) virágcsokor, melyben nem rózsa, hanem egy nagy kerékalakú virág foglalja el a középső helyet. A fennmaradt emlékanyag alapján meglehetősen kevés tárgyat sorozhatunk ide. Pedig nagy kelendőségnek örvendhettek, mert az uradalmi pénztári napló szerint 1786-ban még Bécsbe is küldtek pirosfestésű edénykészletet. 7 Előfordulásuk a következőkben mutatható ki : 1. Tintatartó, a kékfestésű tintatartókhoz hasonló alakban. Festett virágcsokra az első csoporthoz tartozik s még erősen emlékeztet a kékszínű virágdíszítésekre. Jelzése pontozott kékfestésű T az 1770-es évek elejéről. Méretei; 13*5 X 19, m. 11. (Iparm. Tár. 1640. sz.) 2. Kanna, tojásidomú, erős ívhajlású fül7 Gr. Esterházy lvt. Assignations-Buch. A° 1784— 1789. (II. sz. 167.) 27. I. lel. Felső szélén és talpán vonalas keretezés. Virágos mustrája ugyanolyan, mint az előbbi tintatartóé. Jelzése kékszínű T az 1770-es évekből. M. 12. (Piar. Múz. XVI. tábla 1. sz.) 3. Serpenyő, hengeres testtel, három hajlított lábbal, gyűrűsen tagolt nyéllel s a fedő lesimított kerek lapján fogóként fektetett gombával. Fedelének és hengeres testének virágdíszítése az előbbiekkel teljesen azonos megoldású, ugyanazon időkből. Jelzése kékfestésű T, 1800 körül. M. 15, átm. 15. (Piar. Múz. XVI. tábla 2. sz.) 4. Tányér, tükrének szélén festett virágcsokor, a peremén elszórt virágokkal. A pünkösdi rózsa szirmai finomabb kidolgozásúak, körülötte mezei virágok, levelek halvány lilás piros színárnyalattal. Jelzése fekete T, 1790 körül. Átm. 24 cm. (Piar. Múz. II. tábla 5. sz., IX. tábla 5. sz.) 5. Cukorkatartó szelence egyszerű ovális alakban, fedelén a mák terméséhez hasonló fogóval. Testének és fedőlapjának sima felületét virágcsokor díszíti, de a mezei virágokkal körülvett kerti rózsa még bimbószerűen csukott. Jelzése pontozott kékfestésű T, az 1800-as évekből. M. 11 cm. (Iparm. Tár. 1625. sz.) 6. Szelence, ovális, kúpos fedéllel, rajta rózsával. Díszítése finomrajzú rózsacsokor. Méretei : 8 X 13, m. 9. (Piar. Múz. II. tábla 4. sz.) 7. Cukorkatartó szelence, ovális, de alakja az előbbivel szemben gazdagabb tagozású, karéjosan gerezdelt ; fedelének fogóját lapos gomb alkotja. Virágcsokrainak rózsái nyitottak ; nagy kerek alakú virágokkal, rózsa, és apró levelekkel. Színe élénk, jelzése fekete T, 1780 körül. Méretei: 11 x 14x8 cm. (Iparműv. Tár. 1657. sz. VI. tábla 2. sz.) 8. Cukorkatartó szelence, az előbbivel teljesen egyező alakban, de fogója körte. Rózsáinak festése fejlettebb, művésziesebb kidolgozást mutatnak s a csokor kevésbbé tömör. Színezése bíborvörös, jelzése fekete T, 1790 körül. M. 9'5 cm. (Piar. Múz. VII. tábla 6. sz.) 9. Kanna, körteidomú testtel. Virágcsokra a legfejlettebb festési technikával készült. Elrendezése is a legharmonikusabb. Színezése lilás biborárnyalatú, jelzése fekete T az 1790-es évek elejéről. M. 21 cm. (Piar. Múz. — Komáromi Múz.) 10. Kanna, nagyméretű, alakja hasonló a fenti darabhoz, csak fülének ívelése nyugtalanabb s fedelét kúpos gomb zárja le. Virágcsokra a holicsi díszítésekhez áll közelebb. A virágok
