RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VI. A Fischer-féle kőedénygyár alapítása (1824)
VI. A FISCHER-FÉLE KŐEDÉNYGYÁR ALAPÍTÁSA (1824). Tatán 1824 június 12-én egy új kerámiagyár nyitotta meg kapuit. A gyár a régi majolikaüzem utolsó szereplőinek alapítása volt. Az egyik Stingl Vince a tulajdonképeni vezető, a szakember, míg a másik Fischer Mózes Áron a tulajdonos, ki pénzt adott a vállalkozáshoz. Még április 17-én az uradalom hozzájárulásával a gazdasági jegyzőkönyv 28. pontja értelmében „A Tatai zsidó Fischer Mózes Áron, Stingl Vince kőedény labricasnak segédtársa a kőedény fabrikának tökéletesebb lábra állítására" megvette özv. Veigl-né tóvárosi házát a régi Temető-utcában (a mai Belső Károly királyul 4. sz.) szőllőjével s kertjeivel együtt 4000 frt.-ért. A szerződés megkötésének csak egy feltétele volt. „Ezen házvétel csupán a végett engedtetett meg az Instans zsidónak, hogy abban kőedény fabricát felállíthasson ... s mihelyl egyszer a fabricát tovább folytatni nem akarná, vagy abban módja nem volna, a házat azonnal becsű szerént másnak által engedni tartozzon." 1 1824 július 6-án kötötte meg Fischer Mózes Á. az uradalommal a szerződést. 2 A műhelyvezető szakember, vagy amint a jegyzőkönyv mondja, a „fabricáns" tehát Stingl és nem Fischer volt, amint ezt eddig hirdették. Ezt azért kívánjuk hangsúlyozni, mert a herendi porcellángyár történetéről legutóbb megjelent értekezésben írója családi szájhagyományok átvételéből Fischer Mózes Áron rokonának, az ugyancsak tatai születésű Fischer Móricnak szintén adottságát, tehetségét s a kerámiában már gyermekkorában megnyilatkozó jártasságát helyezi fölébe a „szakavatottság nélküli" Stingl tudásának, dacára előbbi megállapításának hogy Fischer előzőleg Pápán is csak bérlője volt a kőedénygyárnak, mint unokafivére a régi tatai 1 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 61.) 925. sz. 8 Gr. Esterházy lvt. Contract. (It. sz. 794.) üzemnek. 3 Különben sem tartható fenn a szerző azon megállapítása, hogy a herendi Fischer Móric tatai fazekas családból származott, mert a tatai hitbizományi levéltár adatai szerint atyja, Fischer Wolfgang uradalmi engedéllyel bőrkereskedéssel foglalkozott. Miután Fischer Wolfgang nem lehetett a helybeli fazekas céh tagja, így nemcsak a fazekas mesterségéről, hanem fiának, a későbbi herendi gyár tulajdonosának. Fischer Móricnak már gyermekkorában korongon készült otthoni munkáiban megnyilatkozó tehetségéről szóló adatok is hitelüket vesztették. E minden alapot nélkülöző és teljesen elfogadhatatlan hagyományok mégis annyira átmentek már a köztudatba, hogy Herend mostani centenáriuma alkalmából megjelent tanulmá nyok és cikkek e híresztelésekben bőséges talajt találtak a valóságnak meg nem felelő adatok felhasználására, azoknak romantikus beállítására s további túlzásba menő következtetések felépítésére. Stingl tehát nemcsak munkavezetője volt az új tatai gyárnak, hanemha kisebb arányban is, saját vagyonkájával is résztvett a közös vállalkozásban. A jegyzőkönyv világosan utal arra, hogy „az Instansok mivel mindazonáltal még eddig a Fabricának semmi hasznát nem vették, sőtt tökéletességire saját pénzeket elköltötték, a múltra az a mi még restantiában van relaxáltatik, jövendőre pedig a l a Januar A° 1824 az általok ajánlott 2 arany in naturo acceptáltatik mind addig méglen Fabricajok jobb lábra s ők is érdemesebb fizetésre alkalmatosak lesznek." 4 Az elindulás nagy reményekkel, gyors ütemben történt. Egy hónap múlva azonban már akadályok, még pedig elég súlyos bonyodalmak 3 Ruzicska Ilona: A herendi porcellán. (1938.) 7—8. I. Ruzicska Ilona : A magyar porcellén. (1939.) 18 I, 4 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 61.) 688. sz.
