RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)
A GYÁR TOVÁBBI SIKEREI. (1788-1820.) A tatai gyár alapításának körülményei, ideje, valamint a Schlögl-féle vezetésig terjedő idők története eddig teljesen tisztázatlan kérdés volt a magyar kerámia irodalmában. Különösen a jóhiszemű feltevések nyomán keletkezett sok homályosság és zavar. Az ezekből levont következtetések látszólag nem okoztak volna sok bajt, ha a lehetőségek határain belül maradtak volna. Minthogy azonban több esetben már a megelőzőleg ismert adatok átvételébe és felhasználásába is tévedések csúsztak be, a kapcsolatok elvesztették tudományos értéküket, meggyőző erejüket. Nem célunk az adatok tarthatatlanságával vitába szállani s ezért nem is kívánunk e tévedésekre reámutatni. Magunk részéről csak a szigorúan vett okleveles anyag keretén belül maradunk, lemondva a messzemenő következtetésekből levonható csábító és érdekes eredményekről. A tatai gyár működésének folytonossága mai ismereteinkkel már teljesen hézagmentesen állapítható meg s eredményeinket könnyebb áttekinthetőség végett tanulmányunk végén szemléltető táblázatban is bemutatjuk. Schlögl J. György neve volt eddig az egyetlen hiteles adat, amit a hazai kerámiáról szóló tanulmányok egyformán felemiitettek. A szerep azonban, melyet Schlöglnek adtak, nagyobb volt, mint működésének igazi értéke. Az ifjú kereskedősegéd ugyanis nem sokat értett a majolikagyártáshoz s ha mégis az ő nevével találkozunk, ez annyit jelent, hogy valójában csak nevét adta oda a gyárnak anélkül, hogy aktiv részt vett volna annak üzemi életében. Ezzel korántsem akarjuk elvitatni érdemeit a majolikagyártás terén, mert a gyár fejlesztése érdekében, az üzleti rész vezetésében, a külső adminisztratív munkában Schlögl sokat tett. De ezzel szemben az üzem belső élete, a művészeti rész már egyedül felesége, Hermann Teréz tehetségének, odaadó munkásságának tudható be. Ennyi és nem több, amit Schlögl neve jelent a tatai majolikagyár történetében. Hermann Teréz volt a gyár lelke, s tulajdonképeni vezetője, míg férje, Schlögl csak a nevét adta e nagyhírű gyár fenntartásához. 1790-ben járt le özv. Hermanné szerződése. De nehogy a jogi formaságok be nem tartása következtében zavarok állhassanak elő, Schlögl legelső dolga volt a gyár további működésének biztosítása. 1788. október 13-án kérelmére az uradalom nevére iratja át a még érvényben levő szerződést. 1 Ugyanezen év szeptember 18-án Schlögl, az új gyártulajdonos (J. Georgius Schlögl Majolica Fabrica proprietarius) arról értesíti az uradalmat, hogy a régi gyárépület, dacára az előző bővítésnek, már nem felel meg többé rendeltetésének. Minthogy Tatának és a magas uraságnak oly nagy megbecsülést szerzett régi épület kibővítésére — mint Schlögl írja — már nincs elegendő hely, egy teljesen új gyárépület felállítását határozta el. Ezért arra kéri az uradalmat, engedje meg egy alkalmas épület megvételét, melyet teljesen a maga költségén akar felállítani, benne egy vízi erővel hajtott máztörő gépezettel. Ajánlata szerinte előnyt jelentene az uradalomnak is, mert az nemcsak a javítási és az esetleges bővítési költségektől mentesülne, hanem a régi épületet más célokra bérbe is adhatná. Az új gyárépület biztosítaná saját jövőjét, nagyobb mértékben elégíthetné ki a vásárló közönséget s a tatai edények széleskörű elterjedése méltóképpen képviselné a grófi család hírét is. Arra az esetre azonban, ha a saját tulajdonát képező új épület építése hoszszabb ideig tartana, akkor újabb három esztendőre kéri a régi uradalmi épületre vonatkozó előbbi szerződés meghosszabbítását. 2 1 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 1296) 1982. sz. 2 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 28) 555. sz.
