RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - III. A gyár fénykora. (1772—1788)

III. A GYÁR FÉNYKORA (1772-1789). A bizonytalanság azonban nem tartott soká, s amire kevés példa van a kerámia történetében, egy nő, előbb Cuny Domonkos, majd Hermann Sándor özvegye, leánynéven Frank Krisztina velte kezébe a gyár vezetését és pedig olyan lendülettel, határozottsággal, hogy az ő irányítása jelentette valójában a gyár virágkorát s az ő lelkesedése késztette Holicsot a visszavonulásra, illetőleg a keménycserépgyártásra való áttérésre. S bár a tatai gyár még az özvegy halála után is sokáig megtartotta hírnevét, a későbbi idők, vejének Schlägelnek igazgatása már csak utóvirágzása annak a fénykornak, melyet Hermanné odaadó munkássága teremtett meg. Hermanné férjének szerződése 3 évre szólt, de az elhalálozás után iparengedélye megszűnt. Bizonyára akadt volna vállalkozó a jóhírű gyár átvételére, ha másként nem — amint ez a XVIII. században szokásos volt — házasság révén, de az immár másodszori özvegy, ki maga is tevékeny részt vett a műhelymunkákban, elég erősnek érezte magát egyedül is a gyár további vezetésére. Elhalt férjének szerződésileg biztosított jogainak megerősítéséért még ugyanazon év július havában folyamodást nyújtott be az uradalomnál, egyben engedélyt kérve művészetének, mesterségének szabad gyakorlására.

1 Minthogy özv. Hermanné és a gyár eddigi munkásai elég biztosítékot nyújthattak a szépen fejlődő üzem zavartalan működésére, az uradalom készséggel s örömmel teljesítette az özvegy kérelmét. A szerződést 1772 november 15 én megkötötték.

2 Özv. Hermanné legelső teendője a gyár 1 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Oífic. Praefect. (lt. sz. 20.) A° 1772. Instantia Christinae Herman Alexandri quondam Herman Majolica fabricantis relictae Viduae 124. 1. 8 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Contract. (It. sz. 1359.) 329. 1. megnagyobbítása volt. A bővítési munkát ismét Fellner végezte.

3 E terjeszkedést valószínűleg a fokozottabb termelés tette szükségessé. Az özvegy vezetése alatt az uradalmi rendelések is megnövekedtek s a tatai kastélyban 1774ben külön nagy szekrényt készítenek a szebb majolika tárgyak megóvására, őrzésére.

4 E megrendelések a 70-es években mind gyakoribbakká vált tatai ünnepségekkel, tánc- és kertimulatságokkal, színelődásokkal és hangversenyekkel függtek össze, melyeken az Esterházy-család tagjain és rokonságain kívül igen sok előkelő vendég vett részt.

6 1787-ben például Esterházy Ferenc gróf, párisi nagykövet az angolkerti családi ünnepélyekre 12 személyes finomfestésű asztalkészletet rendelt meg a tatai üzemben.

6 Ilyen alkalommal megbízásokat és nagymennyiségű edényt vett át az uradalom nemcsak saját használatára, hanem vendégeinek megajándékozására is. Ennél jobb propaganda nem is kellett a tatai gyárnak, mert a főúri megajándékozottak lettek az újabb rendelők, a a hazai ipar pártolói. De a gyár is kitett magáért s ilyenkor alkalmi, mutatós darabokat, ú. n. meglepetésszerű asztaldíszeket, vagy különleges formájú és festésű edényeket készített. Özv. Hermanné, kit az iratok „Portzellános Hermanné"-nak, sőt legtöbbször csak „Portzellános asszony"-nak neveznek, 1776-ban újból bővíttette a tatai majolikagyárat s a kert, illetőleg az udvar melletti vízlevezető csalorna fölé zúzómalmot építtetett a különböző ásványi anyagok megtörésére, üzemképesebb feldolgo3 Gr. Esterházy lvt. Assignation. A° 1772 (lt. sz. 151.) 158. I. - Ausgaab Buch A° 1773. (lt. sz. 154). 4 Gr. Esterházy lvt. Assignation. A° 1774 (lt. sz. 151.) 11. 1. 5 Révhelyi E. id. m. 19. I. 6 Gr. Esterházy lvt. Assignations Buch. (lt. sz. 167.) 29. I.