RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - II. A gyár újabb üzembehelyezése. (1768—1772)
- 14 A XVIII. századi fazekas mesferek nevei jó részben fennmaradtak s közöttük a Borostyán-ok, Csánki-ak, Horváth-ok, Kajos-ok, Kenesei-ek, Lénárd-ok, Szendy-ek és Tóth-ok valóságos fazekas dinasztiákat alkottak. 6 Helyben működő fazekast a legrégibb, 1614-es összeírásban is találunk. 7 Egy századdal későbben, 1715ben már 3 mester volt Tatán. 1722-ben elfogadták a komáromi fazekas céh arfikulusait, szervezkedtek s 1748-ban már önállósították magukat. 8 Mint fiókcéh hozzájuk tartoztak a felsőgallai fazekasok s szoros kapcsolatot tartottak fenn az ugyancsak Esterházy uradalomhoz tartozó fejérmegyei csákvári fazekasokkal. 1722ben készíttették el faragottdíszű, feketére festett céhládájukat, valamint ugyanazon esztendőből származó rézpecsétnyomójukat. E fennmaradt tárgyakat ma a tatai Piarista Múzeum őrzi munkásságuk emlékeivel együtt. Pecsétnyomójuk mitológiai utalással a földből, jobban mondva az agyagból formált emberpárt ábrázolja egy középen elhelyezett díszes cserépvázából felfutó és elágazó fa aljában körfelirattal : „TATA VÁROS NEMES FAZEKAS CÉH PECSÉTJE 1722." Legrégibb emlékük Szalay Ágoston gyűjteményében volt, egy 1656-ban készült nagyméretű virágdíszes korsó. 0 Ugyancsak XVII. századi darab a tatai mészároscéh feliratos korsója 1674ből, mely jelenleg a mádi református lelkész hivatal tulajdona. Esterházy Ferenc gróf nemcsak a kastély építése után, hanem még az építkezések közben többször megfordult Tatán s így alkalma volt a helybeli virágzó fazekasiparral közvetlenül megismerkedni, annak fejlettségéről, elterjedtségéről meggyőződni. A kastély cserépkályháit s edényeit például tatai fazekasok készítették. És éppen az uradalom birtokán, az Agostyán környékén kitermelt agyag kitűnő tulajdonsága, összetételének felismerése — ami a helybeli fazekasok révén ment át a köztudatba — hívta fel az uradalom figyelmét is. Az egykorú leírásokban, Korabinszky J. 1778-ban, gróf Szapáry 6 A helybeli fazekas családok névsorát a tatai r. k. pléb. hiv. anyakönyveiből és gr. Esterházy lvt. jegyzökönyveiből állítottuk össze. 1 Kring M. id. m., 8. 1. 8 Rédey (Rohrbacher) Miklós : Tata története. (Tata, 1888.) 209. 1. — Komárom vármegye. (Borovszky Samu szerk. Magyarország vérmegyéi és városai. 1907.) 228. 1. — Siklóssy László : Kuny Domonkos, egy budai kerámikus a XV111. században. (1918.) 31. 1. 8 Szalay I.: Szalay Ágoston gyűjteménye. (Századok. 1877. évi.) 596 1. J. 1784-ben, Luca I. 1791-ben, valamint Demian J. 1805-ben kiadott statisztikájában a tatai agyagföldeket mint az ország egyik legkitűnőbb kerámia enyagát, „porcellánföldjét" említik. 1 0 Itt égették a Dunántúl legjobb tégláit, s legkiválóbb tetőcserepeit nemcsak az uradalom nagyarányú építkezéseihez, hanem messzi vidékek megrendelői számára is. Az anyag jóságával magyarázható, hogy előállításuk, az uradalom kezelésében felállított téglagyárak egyik tekintélyes bevételi forrását képezték. * Tata fellendült agyagiparának híre három mestert — közöttük egy arkanistát — indított el a holicsi gyárból Tatára. A három holicsi alkalmazott, Pram András, Schweiger Antal és Deutscher Pál 1768 február elején érkezett meg a sokatigérő hírek ellenőrzésére, a helybeli viszonyok, állapotok tanulmányozására. Gyakorlott szemük hamarosan felismerte a kedvező talajt működésük számára s február 5-én már folyamodással fordultak az uradalom kormányzójához, hogy engedje meg letelepedésüket és foglalkozásuk szabad gyakorlatát. 1 1 Folyamodásuk egyelőre nem jelentett mást, mint a helybeli fazekasokkal való együttműködést finomabb edények készítésére. Kérelmük nem bizonyult hiábavalónak, mert a három holicsi alkalmazott folyamodásáról a kormányzó jelentést tett az akkor éppen Bécsben tartózkodó urának. Esterházy Ferenc gróf szívesen vette kérelmüket s hamarosan, 1768 március 4-én megadta az engedélyező választ, de óvatosságból feltételekhez kötötte letelepedésüket. 1 2 Hogy miért hagyta el a három mester Holicsot, nem tudjuk. Talán valami nézeteltérés a a vezetőséggel, vagy egymás közötti viszály lehetett az oka távozásuknak — ami a legkülönbözőbb országokból és vidékekről származó alkalmazottak között nagyon is gyakori dolog volt. Elhatározásukban mégis mélyebb indokot sejtünk. Valószínűleg abban a reményben távoztak Holicsról, hogy másutt talán kedvezőbb 1 0 Korabinszky J. Mátyás : Almanach von Ungarn. 'Wien, 1778.) 245. 1. — Gr. Szapary János : Der unthätige Reichtum Hungarns... (Nürnberg, 1784.) 19. 1. — Luca Ignaz : Geographie des Königreichs Ungarn . .. (Wien, 1791.) 109. 1. — Demian J. A.: Darstellung der oesterreichischen Monarchie nach den neuesten statistischen Beziehungen. (Wien, 1805.) 111. B. 194. 1. 1 1 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Correspond, (lt. sz. 1190) 132. 1. — Prot. Offic. Praefect. (lt. sz. 18) 63. sz. 1 2 U. o. : Prot. (It. sz. 1362) 387. sz.
