RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - I. A gyár alapítása és az üzem beszüntetése. (1758-1763)
- 11 kelő név biztosította az árú jóságát s valóságos verseny indult meg az alapítók között mennél tökéletesebb és művészi árúk előállítására. E vállalkozásokban akkoriban még nem annyira az üzleti szellem, mint inkább a hirnév játszott nagyobb szerepet. Ezért sokszor igen nagy áldozatot hoztak az előkelő alapítók egy-egy porcellán-, vagy fajanszgyár felállítására. Esterházy József gróf a gyárépület tervét Fellner Jakabbal, a tatai uradalom országoshírű építészével készíttette el, még pedig valószínűleg a gyár első vezetőjének, Pfeiffer Sebestyénnek útmutatása alapján. 1 2 A gyártelep elhelyezésére legalkalmasabbnak az uradalom régi tehénistállója, az ú. n. régi ispán-udvar bizonyult a mai tóvárosi városrészen. Itt tehát nem egy teljesen új, hanem egy régi épület felhasználásáról és átalakításáról volt szó. 1 3 Véglegesen csak 1761-ben fejeződtek be a munkálatok a belső berendezéssel és felszereléssel együtt, de már az építkezés közben, 1759-ben megindult a kisebbarányú termelés. Ugyanakkor a gyár munkájának sima lebonyolítása érdekében a máz készítéséhez szükséges anyagokból is meglehetősen nagy készletet raktároztak fel s ezzel üzemképessé vált a tatai „Majolika-, vagy porcellánedénygyár", mint azt a számadás- és jegyzőkönyvek több helyen nevezik. Az üzem teljesítménye, forgalma és fejlődése arányában ugyancsak Fellner építész közreműködésével az egymást követő esztendőkben is történtek még utólagos kibővítések, hozzáépítések. Különösen az égetőkemencék számát kellett szaporítani. 1 4 Említettük, a gyár első irányítója, vezetője Pfeiffer Sebestyén volt. Holicsról jött, ahol mint modellkészítő már 1744-től a gyár szolgálatában állott. 1 6 Holicsi tartózkodásáról nem sokat tudunk s ezért ottani távozásának okát sem ismerjük. A gyári névjegyzékek 1755-ben említik meg nevét utoljára, de az anyakönyvi bejegyzések szerint 1757 telén még Holicson találjuk. Ekkor született fia, kinek keresztatyja a durlachi Cuny Domonkos volt. 1 6 Előbb valószínű1 2 U. o.: Abrechnungsbuch. A° 1759. 29. sz. — Rechnung. A° 1760. (lt. sz. 1417), 289. 1. — Rechnung. Ao 1761. 139., 141., 146., 153. 1. - Acta Coníer. Aedilis Scribae. (11. sz. 1475 és 1476). — Diurnale. Ao 1760. 150 —154., 166. 1. 1 3 U. o.: Abrechnungsbuch. A° 1759 (lt. sz. nélkül) 29. sz. 1 4 U. o.: Protoc. (lt. sz. 1364.) 1579. és (lt. sz. 1369) 177. sz. 1 6 Schirek id. m. 121. és 129. 1. 1 6 Holicsi r. k. pléb. hiv. Lib. Bapt., 237. 1. leg Pozsonyba ment s ott ajánlotta fel szolgálatait gróf Esterházy Józsefnek. Talán az utolsó holicsi rendelés alkalmával szállított árú átadásakor került Esterházy elé, akinek feltárta képességeit s az üzem életét. Ez a személyes találkozás el is döntötte Pfeiffer további sorsát, mert Esterházy bízva az ő szaktudásában és üzemi tájékozottságában, megbízást adott neki egy Tatán létesítendő gyár felállítására, szakszerű berendezésére és vezetésére. Az ajánlat kecsegtető volt, mert havi 15 frt. fizetés, szabad legelő használat, szabad házhely a Váralja területén és természetbeni járandóságok biztosították megélhetését. 1 7 Ezek mellett társadalmi helyzete is megváltozott az önálló vezetéssel. A szép kezdetet azonban nem sok siker koronázta, mert 1762 augusztusában Pfeiffer fizetését beszüntették, szeptemberben pedig az üzem további működését állítják meg. Ezzel elmaradtak a tervbevett újabb bővítő építkezések is. Hogy mi késztette az uradalmat a gyár bezárására, arról az iratok semminemű felvilágosítással nem szolgálnak. A pénztári naplóban szűkszavúan csak annyit jegyeztek fel, Pfeiffer Sebestyént elbocsátottuk s a további kifizetéseket beszüntettük. 1 8 Az elbocsátás igazi oka valószínűleg a felületes rossz vezetés, az egyoldalú hozzáértés (Holicson csak a formák mintázásával foglalkozott), meg nem felelő munkaerők beállítása, bizonytalansága s a technikai kérdésekben tapasztalható járatlansága leheltek. Vállalkozását csak merész kísérletezésnek tekinthetjük. Gyártmányai alulmaradtak a holicsi edényeknél s talán éppen a máz felrakásában és a festésben mutatkoztak feltűnő hibák, mert hozzáértő szakember nem volt a gyárban. Esterházy József gróf azonban elvesztette kedvét a folytonos kísérletezésektől s mivel visszamaradást látott a Holiccsal szemben felvett versenyben, — amelyen minden igyekezete dacára Pfeiffer sem tudott egyelőre segíteni — terveit feladta, az üzemet beszüntette. Pfeiffer családjával s a gyárban dolgozó Anna leányával, aki szintén formakészítő, mintázó volt, nagy adósságok hátrahagyásával távozott el Tatáról. Maga az uradalom is teljesen meg akart szabadulni a sok pénzt felemésztett „porcellán tsináló ház"-tól s 1763-ban eladta azt a mellette álló ácsmester házával együtt 1 7 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 1364) 1502. sz. 1 8 U. O.: Rechnung. A° 1762 (lt. sz. 1418), 186. 1. „Im Jahre 1762 ist der meister Sebastien Píeiííer abgestellet worden." - Rechnung. A° 1762 (lt. sz. 1476). 119.122.1.
