RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - IX. Zárószó
IX. ZÁRÓSZÓ. Tanulmányunkat a különböző fejezetek alatt tárgyalt fajansztárgyak ismertetésével lezártuk. De előre bocsájtjuk, hogy az itt közölt emlékanyag még korántsem jelenti a gyár termékeinek teljességét. Feldolgozásunkhoz az ország három legnagyobb s több hozzáférhető kisebb magángyűjtemény emlékeit használtuk fel. Nagyon sok s talán igen értékes darab rejtőzik azonban magánkezekben, s ezeknek is egy része a hazánktól elszakított területek gyűjtőinél, melyek még meglepetéssel szolgálhatnak. Várakozásainkat főleg a Holicsnak itélt jelzetlen szobrokra vonatkoztathatjuk, melyek több valószínűséggel tatai talapzatok s asztaldíszek kiegészítő darabjai lehettek. Minthogy a tatai architektonikus emlékek szobrai úgyszólván kivétel nélkül elvesztek, igy nem fogunk csalódni feltevésünkben, ha azoknak egy részét is a nagyobb gyűjtemények és gyűjtők holicsi anyagában véljük megtalálni. Éppen a tatai gyár érdekében tartjuk ezután kívánatosnak a holicsi jelzetlen darabok tüzetes átvizsgálását, revízióját. Már az eddig ismert emlékanyag alapján is az a meggyőződésünk, hogy Tata nem volt méltatlan versenytársa Holicsnak. De nincs is abban semmi hihetetlen, hogy az az üzem, mely Holies legjobb erőit magához tudta vonzani, ne szárnyalta volna túl testvér üzemét. A magyar kerámia irodalma mégis elég mostohán kezelte eddig a tatai gyár törekvéseit, munkásságát s eredményeit. Holies jutott kedvezőbb és előkelőbb szerephez, mert nagy tömegű termelése, árúinak előnyösebb eladási lehetőségei (az egyetlen magyarországi gyár, melynek Bécsben engedélyezett lerakata is volt) s kiváltságos helyzete megkönnyítette készítményeinek széleskörű elterjedését, megismerését. Ezek az előnyök juttatták a holicsi termékeket talán kissé túlzott értékeléshez s az irodalmi méltatásokhoz. Tata mellőzését s legfeljebb a másolási tevékenységet elismerő megemlítéseket azonban maguk az emlékek cáfolják meg legjobban. Tata jelentősége a magyar kerámiában ma már semmivel sem kevesebb Holicsnál. A budai és kisbéri fajanszüzemek, valamint a pápai és a későbbi tatai kőedénygyár, továbbá a herendi porcellángyár alapítása ma már el sem képzelhető a tatai majolikaüzem működése nélkül. Szinte csodálattal szemléljük ennek a kis üzemnek emelkedését, küzdelmét és munkabírását a kedvezményeket élvező császári alapítással szemben. Elismeréssel kell adóznunk a főleg Holicsról és egyéb helyekről ideszakadt kis arkanista- és művészcsoportnak s különösen női vezetőinek, kik megértéssel olvadtak a magyarságba, közösséget vállaltak a nemzeti munkában s mint segitő társak vettek részt a magyar ipar fejlődésében, annak emelésében. Igen Tata már a magyar kerámia diadalát jelenti, s mint fontos állomás ki nem hagyható többé a hazai ipar és iparművészet múltjából.
