RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 81 — szített keresztre feszített Krisztus, Madonna, Nep. Szent János és kálvária jelenetet ábrázoló szobrokat, hanem megerősíti azon állításunkat is, hogy úgy a holicsi, mint a tatai összes figurális emlékek mestere a mindkét helyen működött Schweiger Antal szobrász, az architektonikus részek festője pedig az ugyancsak mindkét helyen foglalkoztatott Radiel János volt. Az Iparművészeti Tár is őriz egy körülbelül az 1780-as évek végén keletkezett tatai talapzatot. Tömegében súlyosabb, megoldásában higadtabb az előbbinél. Több benne az építészeti megértés ; érezhető rajta a fellneri klasszicizmus hatása. Finomrajzú díszítése és színezése választékos s valószínűleg komolyabb tárgyú szobor számára készülhetett. József nádor 1796. évi tatai és a gyár látogatása alkalmával egy emléktábla készült, mely szintén építészeti megoldásnak tekinthető. Az emlék egy talapzatra emelt, körülfutó párkányzattal záródó faltömböt ábrázol. Ebben fog lal helyet az értékes adatot tartalmazó felírásos tábla. Magyar vonását erősen hangsúlyozza a párkányzatra állított magyar címer a szent koronával, körülfonva kétfelé áradó virágfüzérrel. A talapzat két oldalán kisebb talapzatok foglalnak helyet, melyeken virágvázák állhattak. Kidolgozásában és festésében azonban már a hanyatlás jelei mutatkoznak. 4 4 Az architektonikus tárgyak közé vesszük ugyancsak értékes feljegyzéseinél fogva a tatai termékek legfontosabb darabját, özv. Hermann Sándorné sírtábláját is. Nem kisebb személynek, mint a tatai gyár egyik vezetőjének, özv. Hermann Sándornénak, előbb az idősebb Cuny Domonkos holicsi műhelyvezető, majd Hermann Sándor tatai gyárvezető feleségének, a budai gyárat alapító ifj. Kuny Domonkos édesanyjának sírfeliratát örökítették itt meg majolikában elkészítve. Levélfüzéres domború keretezését lent és fent az elmúlásra emlékeztető koponya díszíti. Az alsó koponyát a bűnbeesés kígyója fonja körül. A Holicson is előforduló koponyamotívumokkal való azonos értelmezés és kidolgozás alapján ezt a sírtáblát is Schweiger munkakörébe utaljuk. E fejezetnek másik nagyobb csoportját alkotják a fiókos szekrénykék, vagyis tabernákulumok; bár nem tartoznak szorosan az építészeti emlékek körébe Itt ismét Tatáé a vezető szerep. A gondolat nem egészen eredeti, mert kezFényképét már Siklóssy L. is közölte id. m.-ban. 75. 1. detlegesebb megfogalmazását egy-két külföldi gyár termékei között is megtaláljuk. így Delítben és Rouenban, hol azonban a magasabb felső rész nélkül került megmintázásra. Készítésével Holies is foglalkozott és pedig már abban az alakban és beosztással, ahogyan azt Tatán ismerjük. Csakhogy ami Holicson még kísérletezés volt, abból itt Tatán a majolikagyártásban egy önálló iparművészeti ág fejlődött ki. A kísérletezések során végső megfogalmazását, arányainak és díszítésének finomságát, kellemes színhatását itt kapta meg. E tabernákulumok voltaképen a rokokó bútoripar szekrényeinek kisebbített másolatai s valószínűleg fűszertartónak használták. Az üvegajtók helyébe azonban gombbal ellátott kihúzható fiókokat tettek s úgy ezeket, mint oldalait egy- vagy több színben festett tájképekkel díszítették. Jelentős darabok voltak s ezért legtöbbjét évszámmal jelölték meg. A holicsi darabok legrégibb példányát az Ernst Múzeum XVIII. aukcióján bocsátották árverésre 1922-ben. 4 5 Magassága mindössze 28'5 cm. Három lépcsőzetesen keskenyedő szakaszból áll, mindegyik szakaszban egy középső s két oldalfiókkal. Iveit lezáródásán két fekvő puttó foglal helyet. Profilozása még nagyon mérsékelt, festése is kezdetleges; valószínűleg 1770 körül keletkezhetett. Már nagyobb méretben (43 cm.), későbbi időben (1777) és a tatai fiókos szekrénykékhez hasonló beosztással készült az a holicsi példány, mely az Ernst Múzeum XLIV. aukcióján (1930) került árverésre. 4 6 Felemelt felsőrészét ívelt és törtvonalú szegélyezés zárja le, a középen kagylós motívummal. Arányaiban még elszélesedő, nehézkes, színezése lila, márványos erezéssel, a fiókokon tájképek, emberi alakokkal. (Középső nagy fiókja hiányzik s a két alsó fiók rosszul sikerült kiegészítés.) A tatai tabernákulumok legrégibb ismert emléke (1780 körül) báró Ullmann György tulajdonádan van. Arányai megfinomodtak, de magassága kisebb, mint a későbbi termékek. (39 cm.) Alapszíne sárgás, tájképei pasztellszínűek. Érdekessége a hátlapra festett, karón felfutó fürtös szöllő, a háttérben tájképpel. Időben csak valamivel későbbi az Iparművészeti Tár 1781ben készült darabja. Méretei megnagyobbodtak (magassága 44 cm ), de alapszínezése és a tájkép pasztellszínű festése hasonló az előbbihez. 4 5 Fényképe az Ernst-Múzeum Aukciói-nak XVIII. jegyzékében. XXXII. labia 1279. sz. 4 6 Fényképe az Ernst-Múzeum Aukciói-nak XLIV. jegyzékében XLI. tábla 645. sz.
