RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

-Ti­es gyárvezetők neveit tehát úgy Holicson, mint Tatán mindenkor ki kell kapcsolnunk a szob­rászati alkotások szerzőségéből. Holicsra itt nem akarunk most bővebben kitérni, de nem hagy­hatjuk figyelmen kívül azt a szoros összefüggést, mely nemcsak a tatai majolikatárgyak, hanem kü­lönösen Schweiger tatai monumentális szobrá­szati alkotásai és a holicsi figurák között áll fenn. Amint Schweiger nagyméretű tatai alko­tásai úgyszólván kivétel nélkül egyházi, vagy mythologiai vonatkozásúak, hasonlóképen a ho­licsi gyár értékesebb figurális termékei is e két tárgykörből nyerték emberi ábrázolásaikat. A tatai kálvária csoport, a plébánia templom ol­tárfeszülete, a főtéri Mária Immaculata, Nepu­moki szent János szobra, az Esterházy kastély szökőkútjának női alakja s a kis kastély hom­lokzatának puttói mind a holicsi majolikagyár tárgykörének ismétlődő, de érettebb, fejlettebb, nagyméretű kompozíciói. S ha mindezekhez hoz­záveszünk néhány írott feljegyzéseinkben is megőrzött, de elpusztult alkotást, mint Luna, Cupido és Diana szobrát, úgy már e tárgyi e­gyezések alapján sem lehet többé kétségünk, hogy úgy a jelzett holicsi, valamint a még füg­gőben lévő jelzetlen darabok szerzője csak Tata neves szobrásza, Schweiger Antal lehetett. 2'' Az egybevetések eredményeként Holies nemcsak Schweiger ifjúkori munkásságát mu­tatja be, hanem kibontakozó művészi szel­lemének első hajtásairól is ad szemléltető anya­got. A holicsi kisplasztikái tárgyak éppen ezért fontosak számunkra, mert bennük Schweiger későbbi, Tatán megvalósult nagyméretű, szabad­téri szoboralkotásainak első vázlatszerű meg­fogalmazásait, ú. n. bozzettóit ismerjük fel. Szobrászunk művészi pályáját érdekesen egé­szíti ki a két működési állomás. Tata, mint ki­sebb üzem kevesebbszámú kisplasztikát tud felmutatni Holicsnál, de ezzel szemben a város olyan nagyobb szoboralkotásokkal rendelkezik, amilyenek Holicson teljesen hiányoznak. Pedig az ismert tatai emlékeken kívül a helybeli ma­jolikagyár is készített önálló szobrokat, amint azt a fennmaradt szobortalapzatok mutatják. A szobruktól megfosztott talapzatok kiegészítése érdekében tehát kívánatos lenne a holicsinak tartott jelzetlen kisplasztikái tárgyak felülvizs­gálása. Jelzést ugyanis csak a talapzat kapott (egy kivételes esetben magán a szobron is elő­fordul) s az onnan könnyen levehető jelzésnél­2 5 Révhelyi id. m. 18. 1. küli szobrocskák idők multán s hosszas ván­dorlás után talapzatától elválasztva végül is mint holicsi figurák mentek át a köztudatba s ilyen elnevezés alatt kerültek a különböző gyűj­teményekbe. Mai megítélésünk szerint a tatai figurális tárgyak magasabb szinvonalat képviselnek, mint a holicsiak, ami Schweiger művészi fejlődését igazolja. Anélkül, hogy hivatkoznánk szobrá­szunk kiforrott tatai működésére, elég egy-két összehasonlítást tenni e két üzem termékei kö­zött. Holicsnak meisseni és bécsi minták után készült, szolgailag lemásolt ülőalakos sótartói például nem mondhatók szerencsés megoldás­nak. Már elgondolásban is mennyivel érettebb, mennyivel több plasztikai érzék, arányos tér­beli elosztás és könnyedség jellemzi Tata női s különösen férfialakos sótartóit, vagy az ugyan­csak sótartónak használt bőségszarut tartó gyer­mek alakját. Ugyanúgy a tatai Veronika-szentelt­víztartó női alakjának testtartása, lebegése nem annyira szétágazó s nem követi annyira a bécsi porcellánminta reliefszerűségét, mint a holicsiak. Tömege jobban a térbe árad, plasztikusabb, mozgása nyugodtabb. Egy egészen kivételes, a tatai megfogalmazáshoz közelálló Veronikát Ho­licsról is ismerünk, amit olyképen magyarázha­tunk, hogy Schweiger közvetlenül távozása előtt már Holicson is kísérletezett az új meg­fogalmazással. Végleges formát azonban csak Tatán kapott. A visszatérő gondolatok külön­ben sem voltak másolatok, hanem a mester újabb és újabb művészi megnyilatkozásai. Ez­ért téves minden olyan beállítás, mely a tatai majolika emlékekben holicsi utánzatokat lát. Szobrászunk a tenger mithologiai körét ked­velhette különösebben, mert Holicson és Tatán egyformán találkozunk velük. Holicson Amphi­trité, triton, Poseidon s delfinen játszadozó puttó, Tatán delfin és delfinen ülő puttó alakját is­merjük. Sajnos az itt felsorolt és a keresztre feszített Krisztust ábrázoló szenteltvíztartókon kívül Tatán más figurális majolikatárgyat eddig nem sikerült felfedeznünk. A fennmaradt talap­zatok azonban, továbbá a szobordíszeitől meg­fosztott asztaldíszek azt igazolják, hogy Tatán több majolikaszobor is készült, de ezek rész­ben eltűntek, elpusztultak, vagy tévesen holicsi meghatározással rejtőznek a különböző gyűjte­ményekben. A visszamaradt talapzatokat ép­pen hiányzó szobraik miatt az építészeti emlé­kekhez soroztuk, mert felsorolásuk csak ott lát­szik indokoltnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom