RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
-Ties gyárvezetők neveit tehát úgy Holicson, mint Tatán mindenkor ki kell kapcsolnunk a szobrászati alkotások szerzőségéből. Holicsra itt nem akarunk most bővebben kitérni, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a szoros összefüggést, mely nemcsak a tatai majolikatárgyak, hanem különösen Schweiger tatai monumentális szobrászati alkotásai és a holicsi figurák között áll fenn. Amint Schweiger nagyméretű tatai alkotásai úgyszólván kivétel nélkül egyházi, vagy mythologiai vonatkozásúak, hasonlóképen a holicsi gyár értékesebb figurális termékei is e két tárgykörből nyerték emberi ábrázolásaikat. A tatai kálvária csoport, a plébánia templom oltárfeszülete, a főtéri Mária Immaculata, Nepumoki szent János szobra, az Esterházy kastély szökőkútjának női alakja s a kis kastély homlokzatának puttói mind a holicsi majolikagyár tárgykörének ismétlődő, de érettebb, fejlettebb, nagyméretű kompozíciói. S ha mindezekhez hozzáveszünk néhány írott feljegyzéseinkben is megőrzött, de elpusztult alkotást, mint Luna, Cupido és Diana szobrát, úgy már e tárgyi egyezések alapján sem lehet többé kétségünk, hogy úgy a jelzett holicsi, valamint a még függőben lévő jelzetlen darabok szerzője csak Tata neves szobrásza, Schweiger Antal lehetett. 2'' Az egybevetések eredményeként Holies nemcsak Schweiger ifjúkori munkásságát mutatja be, hanem kibontakozó művészi szellemének első hajtásairól is ad szemléltető anyagot. A holicsi kisplasztikái tárgyak éppen ezért fontosak számunkra, mert bennük Schweiger későbbi, Tatán megvalósult nagyméretű, szabadtéri szoboralkotásainak első vázlatszerű megfogalmazásait, ú. n. bozzettóit ismerjük fel. Szobrászunk művészi pályáját érdekesen egészíti ki a két működési állomás. Tata, mint kisebb üzem kevesebbszámú kisplasztikát tud felmutatni Holicsnál, de ezzel szemben a város olyan nagyobb szoboralkotásokkal rendelkezik, amilyenek Holicson teljesen hiányoznak. Pedig az ismert tatai emlékeken kívül a helybeli majolikagyár is készített önálló szobrokat, amint azt a fennmaradt szobortalapzatok mutatják. A szobruktól megfosztott talapzatok kiegészítése érdekében tehát kívánatos lenne a holicsinak tartott jelzetlen kisplasztikái tárgyak felülvizsgálása. Jelzést ugyanis csak a talapzat kapott (egy kivételes esetben magán a szobron is előfordul) s az onnan könnyen levehető jelzésnél2 5 Révhelyi id. m. 18. 1. küli szobrocskák idők multán s hosszas vándorlás után talapzatától elválasztva végül is mint holicsi figurák mentek át a köztudatba s ilyen elnevezés alatt kerültek a különböző gyűjteményekbe. Mai megítélésünk szerint a tatai figurális tárgyak magasabb szinvonalat képviselnek, mint a holicsiak, ami Schweiger művészi fejlődését igazolja. Anélkül, hogy hivatkoznánk szobrászunk kiforrott tatai működésére, elég egy-két összehasonlítást tenni e két üzem termékei között. Holicsnak meisseni és bécsi minták után készült, szolgailag lemásolt ülőalakos sótartói például nem mondhatók szerencsés megoldásnak. Már elgondolásban is mennyivel érettebb, mennyivel több plasztikai érzék, arányos térbeli elosztás és könnyedség jellemzi Tata női s különösen férfialakos sótartóit, vagy az ugyancsak sótartónak használt bőségszarut tartó gyermek alakját. Ugyanúgy a tatai Veronika-szenteltvíztartó női alakjának testtartása, lebegése nem annyira szétágazó s nem követi annyira a bécsi porcellánminta reliefszerűségét, mint a holicsiak. Tömege jobban a térbe árad, plasztikusabb, mozgása nyugodtabb. Egy egészen kivételes, a tatai megfogalmazáshoz közelálló Veronikát Holicsról is ismerünk, amit olyképen magyarázhatunk, hogy Schweiger közvetlenül távozása előtt már Holicson is kísérletezett az új megfogalmazással. Végleges formát azonban csak Tatán kapott. A visszatérő gondolatok különben sem voltak másolatok, hanem a mester újabb és újabb művészi megnyilatkozásai. Ezért téves minden olyan beállítás, mely a tatai majolika emlékekben holicsi utánzatokat lát. Szobrászunk a tenger mithologiai körét kedvelhette különösebben, mert Holicson és Tatán egyformán találkozunk velük. Holicson Amphitrité, triton, Poseidon s delfinen játszadozó puttó, Tatán delfin és delfinen ülő puttó alakját ismerjük. Sajnos az itt felsorolt és a keresztre feszített Krisztust ábrázoló szenteltvíztartókon kívül Tatán más figurális majolikatárgyat eddig nem sikerült felfedeznünk. A fennmaradt talapzatok azonban, továbbá a szobordíszeitől megfosztott asztaldíszek azt igazolják, hogy Tatán több majolikaszobor is készült, de ezek részben eltűntek, elpusztultak, vagy tévesen holicsi meghatározással rejtőznek a különböző gyűjteményekben. A visszamaradt talapzatokat éppen hiányzó szobraik miatt az építészeti emlékekhez soroztuk, mert felsorolásuk csak ott látszik indokoltnak.
