RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

- 63 — a magasabb oldalrészt vonalas sávozáson átfűzött finomrajzú virágfüzérek díszítik. A tintatartó magas homlokzatán négyszögletes festett tábla, fehérenhagyott kereteit körrel, benne AIL, egy másik példányon teljesen hasonló tintatartón F. M. monogrammal s az egész homlokfelületet kitöltő, szalaggal átkötött levélfüzérrel (feszton). Színezésük egyszínű szépia-mangán. Jelzésük fekete T, hátlapjukon évszámmal: 1791. Méretük: 14x20, m. 12 cm. (Iparm. Jár. 1661. sz. — Piar. Múz. XII. tábla 1. sz.) 16. Tintatartó, ugyancsak a megszokott tatai alakban. Magas homlokzatát a középen szalaggal átkötött levélkoszorú s attól jobbra és balra, valamint az oldalakon lecsüngő füzérek és virágok díszítik. A tolltartó homlokfala keretbefoglalva megörökítette tulajdonosának nevét. Halász János tatai káplán (P. Joannes Halász) kapta a gyártól ajándékba 1792 tavaszán, amikor mezőörsi plébánossá nevezték ki. Csak a hátlap kidomborodó két levele zöld, minden más díszítés lilásbiborszínű. Jelzése fekete T. Méretei: 14x21, m. 12 cm. (Piar. Múz. XII. tábla 2. sz. 17. Tintatartó, alakja mint az előbbiek. Díszítése lilaszínre festett virágfüzérek. Báró Nyáry A. gyűjteményéből került aukcióra 1923-ban. 18. Tintatartó díszes kivitelben. Hátlapján kidomborodó leveles ág fut végig, a középen virágokkal. Magasabb homlokzatát és oldalát az előbbi tintatartóhoz hasonló zöld füzérmotívum díszíti, de a többszínben festett virágok kivételével mintázva. A koszorúban J. P. monogramm. Valószínűleg az Esterházy családhoz közelálló személyiség számára készült, mert ma is a család tulajdonában van. A középen ívben kidomborodó tolltartós részen színes virágfüzérek ritmikus sora vonul végig. Legszebb példánya a hazai tintatartómegoldásoknak. Nemes arányait, finom plasztikáját és Ízléses elrendezésű ornamentikáját gazdag színpompa kiséri. Jelzése fekete T az 1790-es évekből. Méretei: 17x18, m. 12 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XXIII. tábla 2. sz.) 19. Váza urna alakban, rokokó fülekkel. A tagolásokat kék és égetett siena színű vonalas díszítés hangsúlyozza. Felső részén plasztikus és többszínű virágfüzérek csüngnek alá, melyeknek végeit lilaszínű virág fogja össze. Jelzése pontozott kékfestésű T az 1780-as évek végéről. M. 14 cm. (gróf Esterházy-gyüjt. XXIII. tábla 2. sz.) 20. Váza, nagyméretű, urnaalakú, hengeres talppal, gyűrűsen tagolt magas nyakkal, kagylósan barázdált gömbölyded testtel, tetején gomblezárással s két oldalt hajlított fogóval. A fogókról s a kidomborodó virágfejű gombokról mélyívelésű virágfüzérek csüngnek alá. Színezése élénk, változatos. 1790 körül készülhetett. M. 32 cm. (gróf Esterházy gyűjt. XXIII. tábla 3. sz. F) Tájképes és egyéb festett ábrázolások. A majolikafestészetben a virágfestés mellett tájképekkel és életből vett jelenetekkel tették változatosabbá a díszítést. Mindezen ábrázolások azonban már egy magasabb művészi fokot jelentettek s ennek elérésére törekedett a legtöbb üzem. E nehezebb feladat megoldására természetesen csak azok a nagyobb gyárak vállalkozhattak, hol megfelelő művészi erők állottak rendelkezésükre. Virágfestéssel még a legkisebb műhelyek is tudtak elfogadható és a közönségnek tetsző eredményt elérni. Ellenben a tájképek, vagy egyéb képszerű ábrázolások festésével való kísérletezés éppen a nagyobb művészi tudás és gyakorlat hiánya miatt már alulmaradást, kudarcot jelentett volna e kisebb üzemek számára. Ezért helyes mérlegeléssel lehetőleg nem is léptek át képességeiket és erejüket túlhaladó területre s megmaradtak az egyszerűbb díszítő eljárások mellett. A szerényebb alapokra fektetett stomfai és budai gyár például szintén a teljesítménylehetőség határán belül működött, mert egy-két egészen gyenge kísérlettől eltekintve, készítményeikben nem is találkozunk művésziesebb ábrázolásokkal. A fajansz-gyárak legjobban fizetett alkalmazottai a tájképfestők voltak. Nagyobb felkészültséget, fantáziagazdagságot kívántak meg tőlük s rendszerint őket bizták meg a festőműhelyek vezetésével is. Egyéni munkájuk mellett ők irányították a virágfestőket és a figurális formák festőit. Tatán Radiel János volt a festőműhely vezetője. Holicson tanult, de művészete a strassburgi irányzathoz állt legközelebb A második alapítás kezdetén még Deutscher Pál volt a tatai gyár festője, ő azonban kizárólag virágdíszítéssel foglalkozott s ezért ezen idő alatt másirányú díszítőfestéssel Tatán nem is találkozunk. Csak Radiel személye jelentett fordulatot s nagyobb lendületet. Mint említettük, Radiel távozása Holicsról súlyosan érintette az ottani gyárat, pedig akkor ő még nem is állott művészetének tetőfokán. Fejlődését végig kí-