RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei

- 61 — E) Virágfüzéres és szalagcsokros ábrázolások. Ha az eddig felsorolt ábrázolások nagyjá­ban Holicson is megtalálhatók, úgy a virágfü­zéres ábrázolások már teljes szakítást és új utat jelentenek a tatai majolikagyártásban. Éppen abban az időben, amikor Holicson a hanyatlás jelei mutatkoznak, ugyanakkor egy új művészi áramlat váltja fel a rokoko világ zátonyra jutott művészetét. A színgazdagság és formatobzódás után a meghiggadás, a kiegyensúlyozás kap el­sőbbségi jogot. Francia földön bontja ki szár­nyait az új művészi meglátás s XVI. Lajos ko­rának lesz művészi kifejezője. Az új stilus, mely már a klasszicizmusnak előhírnöke, előkészítője, egy kissé álmatag, bágyadt, hasonló a fáradság utáni szendergéshez; mintha nem is a maga lábán járna. Botorkálásában az antik világ felé fordul érdeklődése és vágyakozása s lassanként szívja magába a régmúlt idők művészi forma­kincseit. Ezeket élesztgeti, ezeket akarja fel­támasztani, hogy visszaálmodhassa a mult szép­ségeszményeit. Az antik művészet feltárt romjai s elrejtett emlékei új erővel ihletik meg az em­beriséget, de a keresés mohóságában nem a benső törvényszerűségek, csak a külső jelek, sokszor csak kicsinyes részletek találnak meg­értésre, utánzásra. Az iparművészet s benne a kerámia mű­vészete ismerte fel leghamarabb a helyes utat. Gondoljunk csak Falconet nemesvonalú vázáira. Felszabadulva a bárok ornamentika súlyos ter­hétől és a rokoko bóditó, fantasztikus cikor­nyáitól, szemlélődésében a könnyed, finom, át­tekinthető vonalvezetésben kereshetle és lelte meg e rövid ideig tartó korszak a maga örö­mét. Igaz, hogy az iparművészet törekvéseit nem kötötte a monumentális művészetek na­gyobb felelőssége és konstruktiv törvényszerű­sége. így könnyebben játszhatott az antik mű­vészet részletformáival, díszítőelemeivel. Római és pompeji freskók hatása alatt különösen fon­tos szerepet kaptak a virágfüzéres, levélkoszo­rús s szalagcsokros dekorációk. A Louisseize stílusnak hazánkban Tata volt első megértője, felvevő állomása. Magve­tője nem kisebb ember, mint Fellner Jakab, Tata híres építésze. Magyarországban innen sugárzott szét a későbarok klasszicizmusának művészete ; itt talált legerősebb talajra. így tud­juk csak megérteni, hogy a hazai majolikamű­vészetben is miért éppen Tata hódolt az új stí­lusváltozásnak. Holies és Stomfa távol, szinte elszigetelten éltek a monumentális művészetek­től, nem volt szorosabb értelemben vett művé­szi környezetük. Holies csak Bécs közvetítésé­vel s annak szűrőjén keresztül jutott az újító áramlatokhoz. Holies sorsa teljesen Bécstől füg­gött, a bécsi importot dolgozta át. Hiányzott a megihlető levegő, az alkotó szellem, ami meg­volt a tatai művészi körben. A budai gyár talán megtalálta volna a helyes utat, hiszen Tatának volt hűséges gyermeke, Tata anyai keze bocsá­totta útjára, az őrködött felette. Buda és Pest művészetének hatása alatt bizonyára kedvező légkörben fejlődhetett volna tovább. Azonban alig hogy saját lábára állt, a sors kegyetlensé­ge, Kuny Domonkos tragédiája folytán már el is bukott a budai gyár. 9 Tata az 1780-as években önmagára talált, nem volt veszélyes versenytársa, függetlenítette magát Holies befolyásától s áttért az új művé­szeti irányzat útjára. Innen kezdve eltérőek egy­mástól a két gyár termékei. Diner a mult szá­zad végén írt kisebb tanulmányában igen he­lyes megfigyeléssel jegyzi meg, hogy a tatai gyárnak egyedülálló sajátos darabjai a XVI. Lajos stílusában készült finom edények. (Tata hatte eine Spezialität, nämlich sehr feine Ge­fässe im Stile Ludwigs XVI.) 1 0 Az edények for­mái leegyszerűsödnek, a profilok nyugodtabbak, szelídebb körvonalzásúak s részben új alakok jelentkeznek. Megtisztulnak a felületek, fokoza­tosan megszűnik a szinek élénksége, tüzessé­ge, sokfélesége s a mérsékelt díszítés bensőbb összhangba kerül az edény alakjával. E készít­mények már magukon viselik a lecsendesedett rokokó stílusjegyeit. Kezdetben levélsorral vál­takozó törtvonalú szalagminták és hullámos vonalvezetésű indasorok, majd szalagcsokros díszítések, festett és reliefszerű virágos füzérek (girlandok, fesztonok) kerülnek az edényekre s az architektonikus asztaldíszekre. Az utóbbi tárgyakról azonban kerámiai ritkaságuk és fon­tosságuk miatt külön fejezetben számolunk be. Az idetartozó csoport darabjai: 1. Vízmosó kanna öblös testtel, egyszerű hajlított ívelésű füllel. Hullámosszélű felső részét és talpát körülfutó lilaszínű, törtvonalú szalag­sor és zöldszínű levelek díszítik. Jelzése kék­festésű T az 1790-es évek végéről. M. 18 cm. (Piar. Múz. VIII. tábla 1. sz.) 9 Siklóssy L. id. m. 1 0 Diner id. m. 54. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom