RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
- 50 rek dolgoztak Tatán is, mint Holicson s mégsem vállalkozhattak hasonló teljesítményekre, mert nagyobb tőke hijján csak szerény eszközökkel s meglehetősen szűk keretek között működhettek. Tata sem a császárnak, sem a bécsi udvarnak nem volt dédelgetett kedvence, mint Holies. Józan, mérlegelő számításokra épített, a megélhetésért küzdő, munkakedvvel és amellett művészi törekvésekkel elindított polgári iparvállalkozás volt. Megrendelői és vásárlói nem az udvar környezetéhez tartozó idegenek, hanem a magyar polgárság és főurak. Holies előkelő pártfogásban részesült és kockázatmentes üzeme megengedhette magának azt a fényűzést, hogy Delft, vagy Meissen mintájára kínai utánzatú díszítésekkel, szobrokkal és szoborcsoportokkal, vagy fantasztikus asztaldíszek gyártásával is kísérletezzen. Tata reálisabb életfeltételek mellett működött. A polgárság kielégítését tekintette fő feladatának. Tata csak azt termelhette, aminek kelendősége volt. Minthogy igen kevés tőkével rendelkezett, áruit nem raktározhatta fel, állandó nagy lerakatokról nem gondoskodhatott s jóformán csak a Dunántúl piacain helyezhette el árúit. Ezért a fennmaradt tatai majolikaedények legtöbbje a Dunántúl területéről kerül elő. Diner a magyar fajansz- és cserépedényekről írt tanulmányában szemére veti a magyar fajanszgyáraknak, hogy dacára elsőrangú termékeiknek, melyek Nyugateurópa bármelyik üzemével felvehetik a versenyt, hiányzik belőlük az eredetiség, az önállóság. 2 Állítása csak nagy általánosságban fogadható el, mert akkor Európa mintegy 200, XVIII. századi kerámiagyára közül talán csak a legnevezetesebbek, mint Delft, Meissen, Rouen, Strassburg s Niederweiler lennének kivételek. 3 De még ezek az európahírű gyárak sem tudták magukat kivonni a keleti s részben olasz hatásoktól s csak a későbbi fejlődés folyamán léptek át új, önálló utakra. Schirek ugyan védelmébe veszi Holicsot s legalább azt igyekszik kimutatni, hogy a monarchia fajanszgyárai mind Holicsot utánozták s működésük Holies nélkül szinte elképzelhetetlen. 4 Az általa felsorolt gyárak között azonban nem szerepel Tata s talán jogosan is, mert Tata nemcsak szabadulni igyekezett Holies nyomasztó egyeduralmától, hanem ugyanakkor megkülöns Diner József : Ungarische Fayencen und Töpfermarken. Kunstgewerbeblatt. (II. Jahrg. 1891.) 52. I. 3 Schirek id. m. 200. I. 4 Schirek id. m. 202. 1. böztetésre, eredetiségre is törekedett. Diner általános megállapításánál Tata esetében mégis kivételt kell tennünk, aminthogy ő is kiemeli később Tata Louissez-stílusú edényeinek eredetiségét. 6 Mert ha Tata át is vett, különösen kezdetben egyes holicsi mintát — tekintve, hogy a holicsi mesterek egyszerűen Tatára tették át munkahelyüket, amint a legnagyobb gyáraknál is gyakori eset volt a művészvándorlás — mesterei nem állottak meg tudásukban, hanem az új művészi légkörben szabadabban fejlődhettek tovább. Stomfa és Bélaháza Holicsot, Buda és Kisbér Tatát utánozta szolgailag, míg az új megihletés termékenyítő hatása alatt Tatán a nagyjában elzász-lotharingiai gyárak mintaképeit követő, régi átvett formák és díszítések megváltoztak és új színt kaptak. A formák több plasztikai tartalommal jelentek meg, a mintázások részletekben és arányokban finomabbak lettek, a színek kellemesebb árnyalatban, harmonikusabb összeállításban, a motívumok könnyedebb elrendezésben kerültek az edények falára s új formák és minták keletkeztek, amilyenekkel Holicson nem találkozunk. Mindaz, ami Holicson kibontakozóban, forrásban volt, az Tatán fejlődött, alakult ki; ami ott igéret volt, az itt valóra vált. A holicsi kísérletek Tatán tökéletesedtek. S ha a tatai gyár olyan előnyök és olyan kedvező anyagi viszonyok mellett működhetett volna, mint Holies, bizonyára messze maga mögött hagyta volna Holicsot. A tatai gyár emlékeinek sokféleségéről, részben szétszórtságuk, részben kisebb számuk miatt teljesen kialakult képet még nem alkothatunk magunknak. A termelés sorrendjét nem ismerjük, mert a gyár belső életéről nincsenek adataink. Mint kisebb s a holicsinál rövidebb ideig működő üzem, erős versenytársának nagy forgalmát természetesen nem tudta elérni. Az eddig ismert anyagot — ha jelzésüket, a kék és fekete jelzésű T-betűt vészük tekintetbe — két nagy csoportba lehelne osztani. E felosztás azonban időben, a korszakok szempontjából nem mutatna élesebb elhatárolást, még kevésbbé nyújtana támpontot a művészi változások kérdésében. A jelzés szerinti csoportosítás már azért sem képezheti alapját felosztásunknak, mert a régi formákkal és díszítésekkel nem csak átmenetileg találkozunk, különösen a virágzás kezdetén, hanem még jóval későbbi időkben is, ami egyes motívumnak népszerűségét, köz3 Diner id. m. 54, I.
