RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - VIII. A gyár termékei
VIII. A GYÁR TERMÉKEI. Nyugat híres fajansz- és majolikagyáraival ellentétben Tatán éppúgy, mint Holicson, elsősorban közszükségleti, a háztartásban használatos tárgyakat, vagyis edényeket gyártottak. Ezek adták a gyárak üzleti forgalmát, jövedelmét. A .fajanszedényeket azonban dacára egyszerű rendeltetésüknek, mégsem szabad tömegcikknek tekintenünk, mert gondosabban elkészített anyaguk, a máz tisztasága, színezése, művészi formájuk s díszítésük eltért az esetleg ugyanolyan célokat szolgáló közönséges fazekasedényektől. De eltértek a habánedényektől is s azoknak helyi népművészetével szemben e fajanszgyárak már a fejlettebb művészetet képviselték a kerámiaipar szolgálatában. Különben is a XVIII. sz.-ban divatossá vált tea, kávé és csokoládé élvezete és a főurak s jobbmódú polgárok többfogásos, gazdagon terített asztalai új edényformákat kívántak meg. Készítésük meghaladta a fazekasmesterség képességeit s ezért e mesterek egyszerűbb berendezésükkel, eszközeikkel és anyagi erejükkel nem is vállalkozhattak a megnövekedett igények kielégítésére. Az új edényformákat részben Keletről vették át, részben Kelet megihletése termelte ki, de nem egy forma az ötvösművészettől, az ezüst, továbbá a cínedényektől kölcsönözte alakját. A Keletről importált porcellántárgyak nemcsak az anyag, formák és technikai eljárásuk újszerűségével, hanem különösen a díszítésben elért fantáziaszabadságukkal forradalmosították az agyagipart. Ezt az átalakulást nagyrészben a XVIII. század művészi szelleme a maga barokk nyugtalanságával, majd rokokós szertelenségével segítette elő. A párhuzamos törekvések így önmaguk oldják meg a kérdést, hogy miért éppen a XVIII. század művészete hódította meg a könnyen formálható anyaggal dolgozó kerámiát. Az edények mellett ugyanis elég nagy számmal állítottak elő olyan tárgyakat is, melyek bár többnyire gyakorlati célt szolgáltak, mégis sokszor eltértek megszokott formájuktól s keresett, ötletes elgondolásukkal, finomabb kivitelükkel már részben magasabb művészeti területet érintettek. Ilyenek voltak a dísztárgyakként szereplő különböző figurális és naturalisztikus vaj-, cukor-, só-, fűszer-, gyümölcs-, szenteltvíz-, tinta- és parfumtartók. Ezek után már csak további lépés volt az önálló szobrocskák, szoborcsoportok, dísztálak és architektonikus asztaldíszek gyártása. Az agyagipar megnyitotta műhelyét a korlátlan lehetőségek számára, elvetette az anyagszerűség szigorú elvét s lebontotta az egyes művészeti ágak közötti határfalat. Az utóbb említett darabok már sokkal nehezebb feladatok elé állították a fajansz- és porcellángyárakat és ezért ritkábban is készültek. Mégis ezek voltak a gyárak igazi fokmérői, a fajanszés porcellántechnika remekművei, a gyárak hírnevét jelentő mesterművek. A fajansz- és porcellántárgyak könnyű elterjedésükkel egy új területet, a lakást hódították meg. A falakról, polcokról, asztalokról és szekrényekről elkerültek a régi cserépedények, cinnedények, sőt az ezüst is, hogy helyet adjanak az új, fejlettebb agyagipar termékeinek. A felszolgálásban, a terítékben beállott változást igen érdekesen világítja meg a tatai uradalmi tiszttartó levele a pápai uradalom elöljárójához 1799 május 28-áról: „Az Uraság Pápára megy, készüljenek fel . . . Ezüst Tálzák a Bornak hordozására nem szükségesek, a Bort többnyire tsak portzolán Tányérokon szokták hordozni. Portzelány edényt valamennyire valót küldhetünk. A Csukoládét mostani módi szerint a magasabb kávés Finzsákbul is megisszák . . ."' S 1 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Correspond, (lt. sz. 1286) A u 1799.
