RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - V. A gyár hanyatlása és megszűnése. (1820—1824)

- 35 s így a gyárat a maga nevén tovább fenntartani nem tudta. Most, hogy a régi felszerelt épületet hozzáértő szakember sem vehette többé bérbe, e tiltó határozat értelmében 1824-ben a hires tatai majolikagyár további működését be kellett szüntetni. Az árva sorsra jutott gyárépület munkahelyei megüresedtek, elnémultak, hiányzott a munka éltető ereje, kihalt belőlük az élet. 66 év múlott el az első alapítástól, 1758-tól kezdve. Három korszak váltotta fel egymást, három különböző hajlékban. Pfeiffer Sebestyén volt a gyár első és Stingl Vince az utolsó vezetője Kerek 60 esztendő küzdelmes munkában telt el s ebből csaknem félszázadon át két nő, az anyának és leányának gyöngéd kezei irányították Magyarország egyik legnagyobb fajanszgyárát. Az ő lelki odaadásuk, fáradhatatlan munkásságuk, finomult ízlésük, tántoríthatatlan akaraterejük alapozta meg a gyár hírnevét. Az utódok, Pasteiner és az örökösök kezében végleg bezáródtak az országoshírű gyár utolsó otthonának kapui. 1824-ben ugyan Tatán új hajlékban és vezetéssel Fischer Mózes Áron egy új kőedénygyárnak vetette meg alapját, de ez már nem folytatása a letűnt nagymultú ipari vállalkozásnak, s mint új irányú üzemnek régi elődjéhez semmi köze nem volt. Teljesen téves tehát az az állítás, hogy a Fischer-csaiád lett volna a Schlögl —Pasteiner (?) gyár jogutódja.