RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - IV. A gyár további sikerei. (1788—1820)

- 32 ­teljesen új készletekkel látták el a tatai, csák­vári, cseklészi és pápai kastélyokat. 2 8 De életének utolsó éveiben már özv. Schlögl­né sem bírta a harcot a kőedény- és porcellán­gyárak minderősebb versenyével szemben. Az újabb Fellendülés talán kisegítette özv Schlöglnét pillanatnyi anyagi zavaraiból, de ereje megtört, belefáradt a küzdelembe. Belátta, hogy a gyárat úgy sem tarthatja meg családjának, gyermekei számára, mert legidősebb leányának, ki férje halála után 1812. augusztus 3-án 16 éves korá­ban Pasteiner Józseffel, egy tóvárosi kereskedő fiával kötött házasságot, 2 9 sem hajlama, sem kedve nem volt a családi tradíció folytatására, az üzem vezetésére. Az ifjú vő pedig, mint egykor Schlögl György, inkább a kevesebb koc­kázattal járó üzletek vezetését vállalta magára. Ilyen körülmények mellett a magára maradt özv. Schlölglné adósságai növekedése miatt egy utolsó kísérletet tett a gyár megmentésére s a majolikaüzem lecsökkentésével mégis csak át­tért a kőedénygyártásra. De ennek bevezetését s irányítását már idegen kézre, a soproni Stingl Vincére bízta. Halála előtt egy évvel a. gyár teljes vezetését is átadta Stinglnek, akivel 1819­ben szerződést kötött 3 évre, mert ekkor járt le elhalt férjének, Schlögl Györgynek 30 éves szer­ződése az uradalommal. 3 0 Számunkra nagy meglepetés volt a tatai kőedénygyártásra vonatkozó adatok feltárása. Az irodalom ugyanis eddig teljesen figyelmen kívül hagyta a tatai kőedénygyártást, holott Ta­tán, tehát a hiteles helyen, egyes családoknál 2 8 Gr. Esterházy lvt. Rubricale. (lt. sz. 183) 12., 13.. 21., 92. t. 2 9 Schirek id. m. 71. 1. — Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Copul. 3 0 Gr. Esterházy lvt. Protoc. (lt. sz. 59) 642 , 1520. sz. még ma is található ezekből az évekből szár­mazó kőedény. E ritka darabokból — mert mint látni fogjuk a nyerészkedési vágy és személyes­kedő viszályok hamarosan letörték az új vállal­kozást — a tatai Piarista Múzeum is őriz né­hány példányt. Kísérletek a kőedénygyártásra azonban már'jóval korábban is történtek, mert Mayer, a holicsi gyár igazgatója magyarországi üzemlátogatásairól beszámolva már 1809-ben azt írja egyik levelében, hogy nemcsak Kassán, hanem Tatán és Budán is gyártanak angol kő­edényeket, de a két utóbbi helyen még nagyon is közepes eredménnyel. 8 1 Tatán az intenzivebb kőedénygyártás időtartama mindössze 6—7 évet tehet ki, ha számításba vesszük a Stingl-féle szerződés előtti, valamint a következő eszten­dőket. Igaz, hogy később a Fischerék pénzén új lendülettel indul meg a kőedény- valamint a fajanszgyártás is, de ez már egy újabb vállal­kozást, egy új, modernebb korszakot jelentett. Özv, Schlöglné 1820 december 10-én hunyta le szemét 56 éves korában. 8 2 Halála jelenti a tatai majolika- és kőedénygyár végső napjait is. Ami ezután következik, az már csak a kísér­letek, hatalmi kérdések, civakodások és a hozzá­nemértés ideje, a hanyatlás siettetése. A tatai Hermannn család neve özv. Schlöglnével ki­halt s a név eltűnésével rövidesen vállalko­zásuk is megszűnt. A gyár további hanyatlását az utódok, az örökösök már nem tudták meg­akadályozni s hozzánemértésük csak siettette a gyár beszüntetését. Schlöglné halálával körül­belül le is zárult e nagymultú, királyi alapítással vetekedő, jóhírű gyár utolsó fejezete. 3 1 Schirek id. m. 89. I. 3 2 Rédey Miklós : A tatai majolika. (A magyar keró­mika története 1917. 52. 1.) — Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct.

Next

/
Oldalképek
Tartalom