RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - III. A gyár fénykora. (1772—1788)
- 23 zására.' Érdekes, hogy a tatai majolikagyárat mint az első alapításakor, 1758-ban, úgy a helyi közhasználatban és az uradalmi jegyzőkönyvekben még később is igen gyakran „Portzellán gyár"-nak nevezik, amint Holicson is használták ezt a megjelölést. Innen kapta özv. Hermanné is a fenti népszerű és megtisztelő címet. 1777-ben új munkaerőt kapott az üzem. Özv. Hermannénak sikerült a gyárhoz szerződtetni Holies egyik régi és legügyesebb festőjét, Radiel Jánost s ezzel a meghívással egy olyan művészegyüttes volt Tatán, mellyel Holies már nem versenyezhetett tovább. Holies ezután már csak régi hírnevéből élt, míg Tata most jutott el a hírnévhez. Radiel 1754 óta volt a holicsi gyár szolgálatában. 8 Mint tanonc került a gyárba s előbb Cuny, majd Hermann mellett az ú. n. finomabb festést (Feinmalerei) végezte. Munkaköre tehát magasabb művészi fokot képviselt s ezért a különleges és értékesebb darabok festésével őt bízták meg. Radiel festette a leheletfínomságú, szinte miniatürszerű hollandi, vagy chinoise tájakat, romvidékeket, kastélyo kat, tengerpartokat, a tájakat benépesítő emberi alakokat, vadász- és pásztorjeleneteket. Amint korábban Deutscher Pál és Hermann Sándor Holies dekoratív motívumkészletét és művészi festését ültette át Tatára, úgy Radiel a megkezdett művészi feladatot tovább folytatta s a naturalisztikus ábrázolások gazdagságát hozta magával. Mindazok tehát, akik úgy vélekedtek eddig, hogy a tatai gyár kevés eredetit tud felmutatni s csak másolta Holicsot, azok helytelenül Ítélnek. Mert Tata sohasem utánozta Holicsot, hanem a Holicsot megtermékenyítő legjobb munkaerők hozták el magukkal saját művészetüket s azt itt Tatán továbbfejlesztették. A Holicsról elköltözött értékesebb alkalmazottak szereplése teszi nyilvánvalóvá, hogy az azonos formák követéséből még nem szabad szolgai utánzásra következtetnünk, amint ezt a kerámia történetének irodalma hirdeti Tatáról. Ellenkezőleg a nyugati hatások alatt életrekelt formák továbbélését s fokozatos fejlődését jelenti Tata, melynek üzeme egyenes, közvetlen folytatása a Holicson elindult hazai fajansz-művészetnek. Radiel munkássága éppen úgy, mintSchweiger szobrász szereplése igen fontos időmegha7 Gr. Esterházy lvt. Protoc. Ofíic. Praetect. (It. sz. 20;) 317. 1. 8 Schirek C.: id. m. K5. I. tározó úgy a holicsi mint a tatai tárgyak datálására. A művészi festésű darabok készítése éppen Radiel személyével kapcsolatban Holicson 1777-ig, Tatán körülbelül 1805-ig tartott. Radiel származásáról sincs biztos adatunk. 1730-ban született, s 1754-ben, 24 éves korában már a holicsi gyárban találjuk. Működése helyét 1777ben Tatára teszi át, s itt is halt meg 1809. szeptember 29-én 79 éves korában. 9 Állandóan a kis elzász-lotharingiai csoport körében élt s feleséget is onnan választott magának. Holicson 1761-ben tartotta meg esküvőjét Boulanger Mar/anna-val. 1 0 Felesége, neve után ítélve francia származású, s talán távoli rokonságban állhatott a roueni Boulanger családdal. A roueni majolika gyárban ugyanis több azonos nevű alkalmazottat ismerünk : így Pierre Boulanger, Jacques Boulanger, Thomas Boulanger festőket, sőt a század közepén a család egyik nőtagja, Anna Boulanger a gyár vezetője volt. 1 1 Radiel festési modora és ábrázolásainak tárgya a strassburgi stílushoz áll legközelebb. Valószínűleg mestereinek, előbb Cuny, majd Hermann közvetítésével — mert ezeknek műhelyében dolgozott — továbbá Germain mintaképeinek hatása alatt sajátította el a francia felfogást. A tatai gróf Esterházy család gyüjtemé" nyében ismerünk egy rendkívüli alkalomra készült architektonikus asztaldíszt, amelyet Radiel nevével és keltezéssel látott el. A betűformák és a színezés egyezéséből már több évszámmal megjelölt tatai darab szerzőségét is meghatározhatjuk. így az Iparművészeti Tár tabernaculumja, Magyary Zoltán gyűjteményéből a tatai Piarista Múzeumnak ajándékozott tabernaculum, továbbá ugyancsak az Iparművészeti Tár egyik tintatartója, mind művészetének hiteles bizonyítékai. E tehetséges festő öregségében talán éppen hivatásának lett áldozata, mert 1806 telén megvakult. Nem lehetetlen, hogy öregségére szemevilágát tönkre tette a finom ecsetvonásokkal végzett gondos, aprólékos, de szemet rontó megerőltető munka. A magára hagyott vak és elszegényedett „fabrikabeli képíró", — bár a tatai gyárban működött fia is, Radiel Jakab festő — szerencsétlenségétől kezdve halá9 Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct. A" 1809. 29. sept, sepultus est Radii Joannes Pictoris in Majolica, annor. 79. 1 0 Holicsi r. k. pleb. hiv. Lib. Copul. 422. I. 1 1 Potlier André : Histoire de la Faience de Rouen. (1870.)- 136. és 186. 1.
