RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)
Tartalomjegyzék - II. A gyár újabb üzembehelyezése. (1768—1772)
- SI fokozottabb forgalmára, kockázat nélkül szállíthatnak nagyobb mennyiségű ásványi és vegyi anyagokat. 4 1 Ennél nagyobb elismerést, szebb dicséretet akkoriban Hermannra és a fejlődő tatai gyár működésére nem is mondhattak, mert gondoljuk csak el, mit jelentett túlszárnyalni, szerény eszközökkel, akadályokkal megküzdve, legyőzni egy olyan hatalmas befektetésű, úgyszólván egyeduralmat élvező császári alapítást, mint Holies. És ebben a merész vállalkozásban és erős akarásban ott találjuk Hermann mellett hű segítőtársát, feleségét: Krisztinát is, aki férjével együtt dolgozik a műhelyben. Együttes, harmonikus munkásságuk, kitartásuk adta meg az üzem igazi létalapját. Műhelytermékeik nem kísérletek többé, nem a félszeg kontárság hiábavaló erőlködései, sem pedig megtévesztésre alkalmas szolgai utánzatok, hanem művészettel, tudatos technikával készült alkotások, önálló iparművészeti törekvések sikeres eredményei. Hermannék a majolikagyártásban egy új nevet s egy márkát hoztak forgalomba, melyre a monarchia minden kerámiai gyára felfigyelt, a „tatai majolika gyár" nevét és jelét. (T.) Az új üzem, mint már említettük, erős támogatást kapott az uradalom részéről s a megrendelésekben is maga az uradalom járt elől jó példával, nem egyszer idegen megrendelések közvetítésevei is. Az uradalmi kiadásokban csaknem állandó rovatként szerepel tatai majolika tárgyak megvétele a tatai, cseklészi, csákvári, pápai kastélyok,- a pozsonyi és bécsi palota részére, továbbá főuraink, főpapjaink számára ajándékként. A magyar vásárló közönség körében is hamarosan elterjedt a híre. Népszerűségét főleg annak köszönhette, hogy a tatai majolikagyár működésében a XVIII. századi magyarországi ipari vállalkozások egyik sikeres kezdeményezését látták. Mert — ezt hangsú4 1 Gr. Esterházy lvt. Prot. Correspond, (lt. sz. nélkül) A° 1780, XI. 2. lyozzuk legjobban — a morva határmenti, bécsi befolyás alatt álló császári intézménnyel, Holiccsal szemben a tatai majolikagyár már magyar alapítás volt s a fejlődő magyar iparnak volt egyik előharcosa. Az Esterházy név és az ország szívéhez közelebb fekvő dunántúli magyar város, Tata tette a gyárat magyar jellegűvé. S bár Tata nem rendelkezett nagy tőkével, lerakatokkal s ha egyelőre nem is szorította még ki Holies árúit a királynői pátensekkel biztosított nagy piacokról, forgalma és híre mégis jóval meghaladta a kis vállalkozás kereteit. Sajnos az üzem forgalmáról, bevételeiről nincsenek adataink. A gyár számadáskönyvei, feljegyzései s egyéb iratai későbbi megszűnésekor elvesztek. Egyedül az uradalmi pénztári napló tételei között elszórtan feltüntetett, vagyis a gróf Esterházy családnak szállított különböző majolika tárgyakért kifizetett összegek nagyságát ismerjük. S bár a megrendelések között igen sokszor 300 frt.-os tételek is szerepelnek, e bejegyzésekből csak hozzávetőlegesen következtethetünk a termelés forgalmára. Az 1771-ben elrendelt országos ipari öszszeírásban megtaláljuk a tatai üzemet is. 4 2 A november 8 áról keltezett összeírásban Nedeczky István főszolgabíró azonban már nem Hermann Sándort jelölte meg az üzem vezetőjének, hahem feleségét, szül. Frank Krisztinát, az elhalt Cuny Domonkos volt hitvesét. A jegyzék alapján Hermann Sándor súlyos betegségére következtethetünk, mert a jólmenő gyárat 1772. január 31-én csakugyan nagy veszteség érte. Vezetője, Hermann Sándor két évi tatai munkálkodása után elég fiatalon, 44 esztendős korában meghalt. 4 3 Már a legelső alapításról kezdve szinte végzetszerűen üldözte a sors a gyárat, de az utóbbi csapós volt talán a legérzékenyebb, mert a fejlődő, biztató jövőjű vállalkozást, úgy látszott, gyökereiben ingatja meg. 4 2 Siklóssy L. : id. m. 18.. 19. I. 4 3 Tatai r. k. pléb. hiv. Lib. Defunct.
