RÉVHELYI ELEMÉR: A TATAI MAJOLIKA TÖRTÉNETE / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 8. (Budapest, 1941)

Tartalomjegyzék - II. A gyár újabb üzembehelyezése. (1768—1772)

II. A GYÁR ÚJABB ÜZEMBEHELYEZÉSE. (1768-1772) A tatai uradalom különös hangsúlyt kapott azáltal, hogy új ura, Esterházy Miklós gróf ko­ronaőr Tatán akarta felépíttetni a nemzetség kastélyainak legszebbikét, az eszterházi kastély­lyal vetekedő magyar Versailles-t, a családi re­zidenciát. 1 Gyakori leutazásai, tervei új életet, mozgást hoztak Tatára s a művészi kérdések­ben akkor már nagyhírű építészének, Fellner Jakab irányítása mellett egy egész művészgárda dolgozott nemcsak-e város és környékének, ha­nem még távolabb eső vidékek fejlesztésén és szépítésén is. 3 évig tartó tatai földesurasága után azonban elragadta a halál s magával vitte szándékait, álmait. E termékeny, megihletett idők­ben idősebbik fia Esterházy Ferenc gróf, a ké­sőbbi párisi nagykövet örökölte a tatai birtokot. Ha nem is atyja nagyszerű elgondolása szerint, de szerényebb kivitelben ugyancsak Fellner-rel építtette fel családi kastélyát. 2 A kastély felépí­tésével mind gyakoribbá váltak Ferenc gróf itt­tartózkodásai, a családi összejövetelek s főúri vendégek látogatásai. Tata kultúrális és művészi élete mellett — mint a renaissance-korban — ismét hatalmas, szinte' lázas munka folyt az iparosodás, a vá­rosias fejlődés egész vonalán. A XVIII. század közepétől itt tekintélyes, nagy városokkal ver­senyző, messzire kiható ipari élet indult meg a helybeli céhek megerősödésével, összefogásá­val. 3 A különböző foglalkozási ágak között elő­kelő helyet foglalt el akkor a fazekasok nagy­multú és újból virágzó ipara. Mesterei, akik ki­zárólag magyarok voltak, a csapók mellett Tata 1 Révhelyi Elemér: Tata a művészetben. (A tatai piarista rendház és múzeum. 1938.) 17. 1. 2 Dornyay Béla: Fellenthali Fellner Jakab tatai építőművészről. (1930.) 14. 1. — Révhelyi E. id. m. 17. 1. — Rados Jenő : Magyar kastélyok. (Gerevich Tibor: Ma­gyarország művészeti emlékei. IV. k. 1939.) 56. 1. 3 Kring Miklós : A tatai csapómesterek. 1937. (Kü­lönlenyomat a Domanovszky emlékkönyvből), 10., 11. 1. legtekintélyesebb céhét alkották. Még a XVII. század elején, az utolsó török támadást meg­előző felszabadulásnak nem is egészen békés éveiben kaptak új erőre. Nemcsak egy ősi fog­lalkozást mentettek át a pusztulásból, hanem ezzel a díszítő iparral együtt népművészetünket tartották fenn, ápolták, fejlesztették. E jóhírű fa­zekasok, akiknek emlékét letelepedésük főhe­lyén a tatai Fazekas utca is megőrizte, edé­nyeikkel egész Felső-Dunántúl piacait elárasz­tották. Különösen jóminőségű, erősen tűzálló tulajdonságuk miatt keresték árúikat. Hermann B. 1782-ben kiadott természettudományi leírá­sában a magyarországi fazekaskészítmények kö­zött a tatai cserépedényeket tartja a legjobbak­nak. 4 Townson angol természettudóst, ki 1793­ban járt hazánkban, szintén meglepte a tatai fazekasok munkája. Nagy érdeklődéssel tanul­mányozta az itt látott edények készítését s az égetés egészen eredeti módjáról részletesen szá­molt be útijegyzeteiben. 6 A későbbi időkben a fazekas mesterséggel foglalkozó legényekből többen a helybeli majolikagyárban tanultak, vagy a gyárnak voltak alkalmazottai annak megszűnéséig. így sok hasznosat sajátítottak el a gyárból, mesterségüket tökéletesítve s viszont a gyár is szívesen alkalmazta őket segédmun­kásonként, mert jól ismerték az itteni agyag ter­mészetét, tulajdonságait, annak kezelését. 4 Hermann B.: Abriss der phisikalischen Beschaffen­heit der oesterreichischen Staaten. (St. Petersburg, 1782.) 283. 1. 5 Townson R.: Travels in Hungary. (London, 1797.) — Townson 1803-ban megjelent francia kiadósának Tatára vonatkozó magyarnyelvű fordítósét Dornyay Béla közli a Tata-Tóvárosi Hiradó 1912. évi31.és32. számban. „Town­son angol tudós leírása tatai tartózkodósóról 1793-ban." Townson megfigyelésére mór Vedres I. is hivatkozik 1809­ben id. m. 90 lapján. — A feljegyzések bővebb ismerte­tését adja Siklóssy László : Kuny Domonkos, egy budai keramikus a XV11I. században. (1918) 34. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom