KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

II. Az everyman-haláltánc műfajai

- 39 ­csakhamar felléptek a különböző temetési éne­kek és siratóversek, amelyek a Halál megjele­nését az épen elhalálozott ember életére, vi­szonyaira alkalmazták. Ezekben a Halál meg­jelent, hogy a kedves halottal beszélgessen. Mind művészeti, mind irodalmi és műfaji szempontból igen figyelemreméltó és értékes a „Der sterbende Korporal" cimű és „0 hemel, ik bespeur" kezdetű niederlandi ének, amelyet egy amsterdami énekeskönyv őrzött meg szá­munkra kb 1793.-ból. 1 Ezt a költeményt, amelynek egyes részeit Andreas Hoier halálára is alkalmazták, 2 eredetileg egy történeti személy halálára irták. A káplár, akiéit a Halál eljő, egy 22 éves, hesseni születésű iíjú, aki Amerikában, talán Su­rinamban, ill. Niederlandi-Guayanaban működölt (14 — 15. vsz.) és mint a térzenék, hangversenyek és ope­rák ismert dirigense (15. 20. vsz ) igen nagy népszerűségre telt szert (20. vsz.). A költeménynek, amelyet erősen né­met jellegű melódia is kisér, következő tartalmát rögzít­jük: 1—2. str. A káplár, akinek ajtaja előtt már ott áll a Halál, halasztásért könyörög. 3. A halál kijelenti, hogy neki sürgősen szüksége van egy muzsikusra s azért jöj­jön a halottak birodalmába. 5. A káplár hivatkozik kato­na mivoltára és fiatalságéra, ezek az okok kizárják a ko­rai halált. 5. A halál azonban nem kíméli a katonát sem és nem fél sem a tűztől, sem acéltól. 6. A káplár életet kér. mert előléptetésre van kilátása. 7. A Halál elveszi a rangot és ruhát. 8. A káplár csak annyi halasztást kér, hogy őrmester lehessen. 9. De a Halál akkor sem en­gedne, ha ellenfele báró lenne. 10 A káplár azon kese­reg, hogy a Halál az ő szívéhez nyúlt és fájdalmat oko­zott neki. Érzi, hogy betegsége halálos, azért futárt me­neszt atyjához Hessenbe. 11. A Halál azzal vigasztalja, hogy lesz itt is kellő társasága, mert sok halott katona van a városban eltemetve. 12. Erre a káplár rémületében még az orvost hívja segítségül és kéri, hogy érvágás­sal mentse meg őt a pusztulástól. 13. A Halál azon­ban erre sem hagy időt. Nem használ az érvágás sem, mert már egy egész század katona van kivezényelve, hogy „salve"-t lőjön a sírba. 14. 15. A káplár búcsúzik Amerikától. 16. barátaitól, 17. végül győzelmes hangon fejezi ki örömét, hogy e szolgaság világéból az igazi sza­badság világába juthatott. 18. Az utolsó versszak a sír­feliratot tartalmazza. A versnek igen ügyes és találékony az összeállítása. A költő igen erős érzékkel meg­áldva, jól ki tudja aknázni a halott káplár és a Halál személyének és foglalkozásainak vonat kozásait; pl. a muzsikus Halál már csak azért sem enged, mert zenészre épen szüksége van. AHalálkatonábba katonánál, erősebb az orvos­nál. A vele való tovavándorlás is előléptetés egy magasabb rangba. A két gondolatkör viszo­nya történeti háttérbe van beállítva, ami kon­krét vonatkozásokat tesz lehetővé. Ezzel már megadtuk a történeti everyman-halá'tánc lénye­gének magyarázatát. A Halál és egy történeti személy környezetének vonatkozásai az every­man-dialógus keretén belül a való élet alap­ján nyugszanak. ) Hasonló műfaji elvek szerint készült everyman-dialógikus költemények már a XVIII. sz. elején is jelentkeznek. Hercegeket, királyo­kat állítanak a Halállal szembe a következő 1 A ; Joh. Bolté ; Der sterbende Korporal. Zeitschr. des Ver. f. Volkskunde: 26 (1916.) 178. 1. kk. még egy osztrák és francia; valamint három német változatát so­rolja fel B. C. D. E; van azután még sváb feldolgozás is (F). 2 Kohl, Echte Tiroler-Lieder. 1899. Nr, 185. siraloménekek : a XIV. Lajos halála után 1715­ben készült temetési énekben XIV. Lajossal beszél a Halál'; egy 1725-iki versben Nagy Pé­ter cár, 4 egy 1737 ikiben Szavojai Jenő herceg, 6 egy 1740-ben készült gyászkölteményben IV. Károly," 1780-ban pedig Mária Terézia 7 lesz a hirtelenül megjelenő Halálnak áldozata Ezek a költemények a régi everyman-dialógust ültették át modernkori történelmi keretbe, a motívumo­kat természetesen kibővítve és variálva. A tör­ténelmi személy és a Halál vonatkozása a való élet puszta ábrázolásához közelítik az every­man-haláltáncot, amely az everyman-dialógus folytatásává válik. Az everyman-haláltánc e műfaji sajátsága csak a legújabb magyar irodalomban lépett fel. Harsányi Lajos „Falun ilyen a halál" című költeményében 8 az everyman-halálalaknak a modern élet keretében való megjelenítésével már magát az életet akarja jellemezni. A gonoszok és jók, a földi és túlvilági beállítottságban élő emberek halálának rajzát, amelyet a német iro­dalomban egykor Hugo Montfort oly mély filozó­fiával jelenített meg legendái formában, Harsá­nyi átviszi a városi és falusi élet ellentétére. Szembeállítja egymással a túlságosan földi tö­rekvésektől megcsömörlött városi, zajos élet vé­gének vigasztalanságát és az istennel egyesült, vele gyakran foglalkozó falusi ember csendes, boldog kimúlását, másvilágra költözését. Halál­alakja ugyanaz a kárörvendő, irigy Halál, aki a képeken, az everyman-dialógusokban áldo­zatait keresi, aki H. Sachsnál a mulatozókra tör, de nem valami általános értékű, vagy alle­gorikus és kieszelt eseménybe, hanem a mai életbe, a városi és falusi életkörülményekbe ál­lítva ; miként Abraham a S. Clara is a Halál pusztító munkájának tulajdonítja kora esemé­nyeit, Harsányi versében a halál orvul támad reánk (általános köztudatú, még szentírási gondo­lat), „hajszol a bálban, villamos szobákban, pohár vízből is ő nevet." 9 A futás hiába. Egy lépcsőház­ban utolér „és durván vág a sima kőre". Ezek mo­dern képek, a modern életnek viszonyai. A jele­net lepergése drámai gyorsaságú és a modern vo­natkozás, mely e műfajban költői öncél, adja meg a történeti hátterű everyman-haláltánc kü­lönös műfaji izét. Ezzel a beállítással új szint és vonzóerőt ad a tiszta everyman-halálmotí­vumnak s a régi, nagy vonások új életre kel­nek és újságukkal szinte meglepnek. A komoly falusi ember ellenben a pap kezét szorítva, ke­ményen leküzdött élet után, becsületesen, tisz­tán hagyja el a világot. 3 Ditfurth, Hist. Volkslieder von 1648 bis 1756. 1871. 264. 1. 4 Ditfurth 285. 1. 6 Ditfurth 289.1. 6 Schlosser, Volkslieder aus Steiermark Nr. 255, 1 Schlosser, Nr. 259. 8 Toronyzene 1909 után. 9 Madách : Az ember tragédiája VI. „Vagy a gyö­nyör csak egy Ital viz-é hát a meglankadoltnak, S annak halál, ki habjaiba dül ?"

Next

/
Oldalképek
Tartalom