KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
VIII. A három élő és halolt legendája mint általános emberi kilejező forma
- 84 ein ganzes Leben lang einem solchen Totentanze beigewohnt." Legújabban nálunk is fellép a halálnak, a meghalás folyamatának részletes leírása, de még mindég everyman-haláltánc-motivummal egybekötve. 1 Tehát még mindég az átmeneti műfaj jellegében. A nagyvárosi életet mint haláltáncot Mándi Antal: Haláltánc című értéktelen kis műve 2 állítja be először. De itt még mindég igen sok az utalás a táncmotívumra, ami csak átmeneti műfajra enged következtetni és nem egyetemes haláltáncíogalomra. A városi utca életét, a pénzemberek durva dorbézolását úgy állítja be, mintha ezekben a haláltánc figuráinak másokat is magukkal sodró vonulása ismétlődnék meg. Egy kisvárosi leányt a züllés és erkölcsi bukás szélére visz a városi éjjeli mulatozás. Azt mondhatnók, hogy ez a kis novellajellegű elbeszélés Berde Mária haláltáncának műfaji magaslatán áll, de ez is csak látszat, mert a mű irodalmi szempontból, sőt haláltánc szempontjából is teljesen értéktelen. A művészi koncepció teljesen hiányzik belőle s csak a ponyvatermékek közé sorolható. Aki kézzelfoghatóan át akarja élni, mi az „egyetemes haláltáncfogalom", mi a modern „élettánc", az nézze egyszer végig a svéd Strindberg Ágost Haláltánc-drámáját (1900-ban írta, 1909-ben adták elő először Stockholmban, magyarul Mikes Lajos fordításában jelent meg). A szerencsétlen, öregedő férj tehetetlenségének és a boldogtalan házasságával, házi cselédsorsával elégedetlen, fiatalos, de kegyetlenül és szívtelenül élnivágyó nőnek hátborzongató összeütközése : ez a modern haláltánc-élmény. A halálratáncolás motívuma is szerepel benne. három élő és halott legendája mint általános emberi kifejező forma 1. Fejlődéstörténeti elvek A modern fejlődés mellett a régi műfaji sajátságok is tovább éltek. A haláltánc fejlődésének egyetemes törvénye, hogy bizonyos műfajok jellemvonásai idővel általánosan emberiek lesznek. Ez a folyamat azonban csak akkor következik be, ha újabb motívumok a régieket elnyomják s ha a régieknek eredeti színezetük és jellegük kivész a köztudatból, vagy ellaposodik. A másik igen jelentős fejlődéstörténeti tény, hogy az a műfaj, amely egy új műfaj létrejöttében jelentős szerepet játszolt, nem veszíti el továbbra sem eredeti megjelenési formáját, sőt az új mellett a régi keretben izolálódva tovább folytatja eredeti irodalmi szerepét. Mikor a középkori haláltánc az irodalomban és képzőművészetben egyaránt megjelent, az újlegenda, everyman-dialógus és vadomori annyira elvesztette a köztudati, legendái jelentést, hogy bizonyos motívumai már általánosan emberieknek voltak tekinthetők. S ez áll elsősorban a dialógusok kifejezéseire, szóképeire, hasonlataira. A Holbein-féle haláltánc, valamint a tisztán irodalmi everymanhaláltánc és germán halott-tánc kifejlődésével a középkori haláltánc eszméje és kép-vagy szövegrendsorozatának motívumai váltak általános emberiekké. Az első haláltáncoknak némi legendái vonatkozásai teljesen kivesztek, ellaposodtak és különösen a protestáns énekköltészetben igen sűrűn ismétlődve észrevétlenül és öntudatlanul a mindennapi használatba kerültek. Ez lett a sorsa a germán halott-táncok hatása alatt az everyman-haláltáncnak is, amely1 Hajnik Miklós: Az utolsó perc. Magyarság. 1924. okt. 31. a Mindenki könyvtára. 1. évi. 2. sz. 1925. nek megjelenési formáját és némely motívumát ma már általánosan emberinek kell elismernünk. Sőt az egyetemeá haláltáncfogalom, amely ma még egészen újszerű és egyáltalában nem mondható általánosan ismertnek, még tudatalattinak sem, csakhamar a germán halott-táncot is általánosan emberi kifejező formává fogja tenni. Ez a folyamat már Kozma Andornál és Lrnst Tollernél is megindult. E fejezet tárgyalásmenetének tehát két irányban kellene haladnia : egyrészt ki kellene mutatnunk, hogy az egyes műfajok miképen őrizték meg később is eredeti formájukat, másrészt, hogy miképen lettek általánosan emberiek. Minthogy az őslegenda, valamint az everyman-dialógus és a többi műfajok hanyatlásuk utáni életéről már epizódszerűen többször is esett szó, további fejtegetéseinket csak az újlegenda eredeti formájának késői, haláltánckori megjelenésmódjára, valamint arra a fejlődési folyamatra korlátozzuk, amely a legenda tartalmát, a három oktató halott megjelenését általános emben kifejező formává alakította át. .Comico-tragoediaV Az újlegenda műfajának további életére vonatkozó megállapításaink elsősorban az ismert és 1646-ban keletkezett magyar „Comico tragoedia" eredetére és műfaji mibenlétére vonatkozó kutatások vitás kérdéseit érintik. 3 A dráma teljes címe : „Comico Tragoedia / azaz / rész szerént víg, rész szerént szomorú história" 1646. 3 Alszeghy Zsolt: Magyar drámai emlékek a középkortói Bessenyeiig. Bp. 1914. Kisfaludy Társ. Nemz. kvtára IX. k. 163—216. 1.
