KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
V. A korviszonyok és a történeti valóság képsorozatos kifejezése
- 72 34. A menyasszony. 35. A herceget teleségével együtt megöli a Halál. Az utóbbiak Bechstein művében Az Életnek és Időnek megszemélyesítői, akiknek a Tankréd-jelenethez hasonlóan szintén minden csókjukban ott leselkedik az ő törvénytelen gyermekük, a Halál. A költő azután a szerelemnek és a Halálnak a viszonyát fejtegeti :_a szerelem túléli a halált, miként a londoni jelenetben Éva átlépi a nagy sírt. 36. A Grófnő. 37. A „Spielmann". 38. Az arató. 39. A gyermek. 40. A harcos. Erről a jelenetről alább a Falke-féle haláltánccal kapcsolatban szólunk. 41. A játékosok. A Halál a Holt tenger partján áll és a bűnösök kegyetlen pusztulásáról elmélkedik. 42. A dőzsölök. 43. A bolond. 44. A Halál elragadja a tolvajokat is. Ez a jelenet Bechstein hozzáadásaval igen jelentőssé válik Az ember tragédiájának szempontjából. A Halál, belátva törekvéseinek és Isten-ellenes harcának hiábavalóságát, el akarja hagyni a földet, de nem szabadulhat tőle egészen a világegyetem összeomlásáig. „Auf Flügeln dunkeln Nachtgewölkes strebt Der Schattengenius, ein bleiches Meteor," (a XIII. jelenetben Lucifer ellöki magától Ádámot és így kiált fel: „E báb-istenség most már elkeringhet az űrben, új bolygóként. . .") Vor dem die Furcht erschrak, zum Firmament Und sah herab, wo grau verhüllt der Erdball schwebte. Es war, als wenn ein grosser Leichenzug Still feierlich durch Aetherräume walle Die Erd' ein dunkler Sarg, verhüllt vom Wolkentuch, Die Sterne Fackelträger alle, Der Mond gleich vor dem Sarg, als bleiche Todtenfrau. Fühllos und kalt und ewig schweigend, Sich zu dem Grab — der Zeit — hinunter neigend. Versteinert das Gesicht — die Lockenweiss und grau." Ha Madách csakugyan Bechstein hatása alatt írt, akkor ez a jelenet érdekesen belevilágít egy költő boszorkánykonyhájába. Az ember tragédiájában nem Lucifer, hanem Ádám akarja elhagyni a világot. És a világűrből letekintve már csak egy kis sarlóalakú szeletjét látja a földnek. De a földet nagy sírnak, amely körül az elhaltak szellemei bolyonganak, a Tower tetejéről látja. A holdról, mint a nagy földsír lámpáséról vett hasonlat, amely Az ember tragédiája XIV. jelenetének elején szerepel (hol Ádám a kihűlt napot a holddal téveszti össze), szintén a fent idézett sorok párhuzamos helyének tekinthető. Ennyire különböző helyek összhatásából látszik kialakulni Az ember tragédiájának egyetlen mozzanata ! Ha az irodalmi átvétel idővel teljesen bizonyossá válik is, ez a tény nem fogja Madách érdemeinek értékét alább szállítani, sőt akkor fogjuk csak tisztán látni, hogy Madách mennyivel többet adott saját lelke gazda tartalmából ahhoz az anyaghoz, amely olvasmányai nyomán került drámájába. 1 c) Műfaji változatok Bechstein után Bechstein haláltánca után időrendi sorrendben Rethel haláltáncképe következik Reinick költeményével egybefüggően : „Ein Todtentanz : aus dem Jahre 1848. Erfunden und gezeichnet von Alfred Rethel. Mit erklärendem Texte von R. Reinick } Ez a mű is a történelmi részlet'Befejezésül közöljük a Bechstein-haláltánc fel nem sorolt négy utolsó költeményének címét: 45. Der Blinde; 46. Der Fuhrmann ; 47. Der Bettler. (Achasverus.) 48. Das Gericht. 2 Eduard Fuchs : Die Karikatur der europäischen Völker (1838) Berk 1909. II. k. 80-81. 1 V. ö. XXX-XXXI. t. képsorozat haláltáncműfajóba tartozik, amely azonban nem az egész világtörténelmet, hanem annak csak egy jelentős fejezetét, a francia forradalmat foglalja haláltáncjelenetekbe teljesen Bechstein mintája nyomán. A jelenetek sora : 1. A kaszás Halál halotti lepelbe burkolva lép ki sírjából (tehát voltaképen a halott lép fel mint Halál) és a mai kort igen alkalmasnak találja a gazdag aratásra, mert a Justitiá-t megrabolva eléje jön a Cselvetés, aki a Justitia kardját nyújtja át neki és a Hazugság a mérlegét; a Hiúság tükröt tart a Halál elé és kalapot nyom csontos kezébe, az Ostobaság a Justitia lovát kínálja fel a sírjából előtörő bosszuló Rémnek, a Vérszomj pedig a kaszáját. A Justitia pedig a háttérben ül bekötött szemmel, megkötözve s az épület roskadozik alatta. Ez a beállítás voltaképen Bechstein 13. költeményére emlékeztet, amelyben a bosszúvágy, a harag stb. szolgái a Halálnak. 2. így felszerelve megkezdi a Halál öldöklő útját az országban. A parasztasszonyok menekülnek előle 3. Megérkezik a városba. Tanítja a népet és szabadságot, egyenlőséget, testvériséget igér neki. A nép örül e tannak és nevet a tréfán, hogy a királyi koronával a parasztpipa a halálmérlegen egyensúlyban marad, mert a Halál a mérleget a nyelvénél fogva tartja. Csak egy öreg asszony hagyja el a népcsaló Halált, mert ő többet lát a többinél. 4. A nép a Halált kiáltja ki a forradalom vezetőjéül, aki a „népítélet" pallosát a tömeg legalsóbb rétegeinek kezébe adja. 5. A barrikádokon is a Halál vezeti a népet, akiről most már leesik az álarc és a félrevezetett nép csak most veszi észre, hogy ki volt a vezére s hogy a Halál csakugyan beváltotta igéretét, mert szabadokká, egyenlőkké és testvérekké tette őket — az elmúlásban. 6. Jól láthatóan, álarc nélkül vonul végig dicsőséggel a városon a „köztársaság ura", a Halál. Jobbra, balra hullahegyek magaslanak. Rethel teljesen a jelenkor történelmébe helyezi a Halált. Ez a műfaji jelleg idővel módosult. A még nagyobb költőiséggel megalkotott Ealke-féle részletképsorozat, amely Retheléhez hasonlóan szintén 6 költemény-jelenetből áll, már nem a jelen történelmébe, hanem a jelen korviszonyai közé helyezi a Halált. Ez a módosulás különösen a 3. költeménytől kezdve észlelhető. 1 1. Der Rittmeister. Az ütközetben a Halál lesz a fekete, a halálfejes huszárok lovaskapitánya. Tarka lován ül előrehajolva ; sipkáját a homlokába húzva, a saskeselyű tekintetével néz vérfagyasztóén a harctérre. Mintha kőből volna, oly mereven ül, a mellette lovagló ifjú trombitás borzadva figyeli vérszomjas arcvonásait. Az ő kardjelére megkezdődik a roham. Rettenetes haraggal küzd a titokzatos lovaskapitány is az ő katonái között; minden kardvágása halálosan talál. De csakhamar vége az ütközetnek, mert mindenki meghal. A hősi halottak egymás hegyénhétán hevernek. A lovak gazdátlanul száguldanak összevissza. Csak a lovaskapitány menekült meg; lapos tenyerével leveri a port mentéjéről, letörli arcáról az izzadságot és széles röhejjel így szól magában: „Heut war's nach meinem Sinn" — azután megsarkantyúzva lovát új áldozatot keres, a harctéren heverő halottakon érzéketlenül keresztülgázolva tovaszáguld. Falke épúgy valamely rend képviselőjévé tette' a Halált, mint Bechstein, de jelenkorban jelentkező viszonyokkal egybekapcsolva. Azok a haléitáncok, amelyek a táncmotívumot elhagyták, így igyekeztek azt más elmésebb motívumokkal pótolni. Ezért állították a Halélt valamely jelenkori állásba és annak a jelenkori foglalkozásnak részleteit az emberi élettel hozták kapcsolatba. Falke a költeménysorozatának első fejezetében Bechste in 40. Der Krieger c. költeményét mintázta, amelynek 1 Gustav Falke : Mynheer der Tod und andere Gedichte. Dresden u. Leipzig. 1892.
