KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

II. Az everyman-haláltánc műfajai

mondai és mesei világba lépett, amely bár fiktív, de mégis határozottan megnevezett időben, helyen és emberek környezetében alakult ki. Némely mondának már magára az életre vonatkoztatva is igen /nély jelentése volt (Grimm, La Fontaine mese). Az életszerűség felé az egyetemes haláltáncfögalom irányában hatalmas lökést adott a Halálalaknak történelmileg ismert eseményben való szerepeltetése^A Halál a történeti valóságnak, az egyes kerek életének, viszonyainak s főleg a jelenkori viszonyoknak nemcsak tevékeny szereplője, hanem a korhelyzetek és áramlatok képviselője és megtestesítője is. Az everyman-haláltánc formájában fellépő történelmi háttér és életszerű alap a német népmondákban lépett fel legelőször (lübecki monda ; Abraham a St. Clara ennek alapján a történelmi részletképsorozat megalapítója). A német mondavilág egyébként is igen gyakran látja a Halált bizonyos földrajzilag határozott helyen és történelmi eseménnyel kapcsolatban megjelenni. Bern környékén a XIV. századi nagy ragályok („sterbet") idején egy igen különös embert láttak („Mannli") a „Diemtiger Tal"-on feleségével végigbolyongani, aki seprőt és kaszát vitt kezében. Amidőn megkérdezték, hogy hova mennek, azt felelték: „wir wollen hinten anfangen und herauswischen." Eltüntük után igen veszedelmes ragály terjedt el a környéken : az emberek tüsszentettek és holtan estek össze. Azóta mondjuk a tüsszentő embernek : „egészségére", „Helf' Gott" ! A monda a helyi betegség kezdetét a Halál és felesége megjelenesével hozza vonatkozásba. A Halál feleségének alakja („die Tödin") Grimm szerint a germán Halja („Hölle", Holle) istennőre vezethető vissza, aki a közönséges embereket fogadta be a maga palotájába, míg a nagy hősök Odin vendégei voltak.

1 A nagy pestis idején, amidőn a „Höttinger-ried" teljesen kihalt, — ahol ma is mutogatnak egy nagyobb, dombot, amely valamikor „Pestfriedhof" volt s ahova ma is elzarándokolnak a környék lakói, — minden éjfélkor következetes pontossággal megjelent a Halál, aki kaszát vitt a vállán és a „Halálné" („Todin"), aki pedig gereblyét és söprűt tartott kezében. A Halál Kranwitten felöl, az Allerheiligenhof on át röpülve jelent meg a höttingi oldalon. A felesége az ellenkező irányból, Weihenburg, Büchsenhausen és Ried felöl jött ura elé, aki zsörtölődve számonkérte tőle a napi munkáját: „Hascht d'toll ausköhrscht ?" De amidőn azt hallotta, hogy felesége ma annyi embert ölt, hogy nem is ért rá a sírba seperni őket, hanem csak úgy gereblyével hordta őket egyhalomra („Auskörscht han i heint nöt, g'rad alls z'samm g'recht"), akkor meg volt az eredménnyel elégedve és nem morgott, mint máskor szokta, 1 Otto Henne-am Rhyn • Die Deutsche Volkssage. 1879. Hartleben. Nr. 665. akárcsak a medve. Ugyanígy látták a Halált kaszával és feleségét a gereblyével az Inn völgyén is végigcsatangolni.

2 Schwartz és Innsbruck környékén (Tirol) is megjelenik a Halál szelleme. Amely ház ablakán benéz, ott valaki meghal.

3 A történelmi hátterű everyman-haláltánc alapjait ezek a német mondák rakták le, amelyekben a Halál mint a kor életének számottevő tényezője lép fel. Közvetlenül az emberek társaságában, környezetében bolyong és a kor bajai, szerencsétlenségei az ő kezemunkája.. A helyzetek és viszonyok nem allegorikusak, elvontak, általános érvényű jelentéssel, hanem földrajzilag és történelmileg határozottan ismertek. ) Egyes népmondák és népmesék is helyhez kötve és a személyek nevét határozottan megnevezve adják elő az everyman-halálalak megjelenését (mint a lübecki monda is). Ezeknek a mondáknak emberszereplője rendszerint három kívánság teljesülhetésének birtokába jut, amelyeket az őt tovaragadni akaró ördög vagy Halál ellen használ ki. így pl. aki az ő székére ül, az addig föl ne kelhessen, míg ő nem akarja ; vagy aki az ő cseresznyefájára mászik, az addig le ne jöhessen róla, míg ő meg nem engedi ; aki az ő tarsolyába nyúl, az addig ki ne vehesse a kezét belőle, míg ő ki nem veszi; aki a tükörbe néz, az addig ne mozdulhasson, míg ő nem kivánja. Ilyen varázserők hatalmában az ember ráveszi a Halált, hogy pl. szedjen cseresznyét a nagy útra, amelyre őt el akarja vinni. A Halál felmászik a cseresznyefára, de nem tud onnét lejönni. Az ember pedig addig veri, amig meg nem igéri, hogy többet nem jön a háza tájékára sem. A Halál most már az ördögöt küldi, aki pedig kíváncsian a tükörbe néz és így jár pórul. Ezeknek a mondáknak

4 szereplői helyileg ismert személyek, akik a legkülönösebb népies furfangokkal játsszák ki a Halált, vagy az ördögöt: egy szabó Eisenbergben, egy kovács Komotau mellett (Csehország) ; hasolóképen „Jüterbogk" városában II. Frigyes császár idején is ; ugyanígy egy „mitterbach"-i kovács (Schönwald in Mähren) ; egycigány és egy izlandi varázsló, Thorleifr Thorarson (t 1647.). A Halálalak nőalakban is megjelenik egyedül : 1611 vagy 1629-ben Toggenburgban, Gupfen környékén lépett fel először a pestis. A Halál fehérruhájú nő („ein weisses Fräuli") alakjában megjelentette ezt a környék lakosainak a Henau-család házának küszöbét söpörve, amelyről nagy fehér porfelhő repült fel és töltötte meg a levegőt.

5 Az everyman-haláltánc elreálizálódása ily alapokon épült fel. A megindult irány nyomán 2 Henne-am-Rhyn : Nr. 666. 3 Brüder Grimm : Deutsche Sagen. München. Leipzig. bei Georg Müller; 1816-1818

1. Nr. 206. 1.286.1. Todesgespenst. 4 Henne-am Rhyn : Nr. 683—699. 5 Henne-am Rhyn : Nr. 667.