KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
II. Az everyman-haláltánc műfajai
ellensége az embernek. Figyelemreméltó e tekintetben, hogy Thomas Rowlandson (1782) egy karikatúráján az orvos krisztírcsővel céloz az ablakon belépő Halálra, aki egyenesen az ő betege felé tart. Ez jóízűen falatozva ül ágya szélén. A háttérben öreg felesége is látható. 1 E képen komikus a Halál, mert krisztírcsővel lefecskendezik ; komikus az orvos, aki ily ártatlan eszközzel támadja meg fölényes erejű ellenfelét. Az everyman-haláltánc mesei kapcsolatát ezzel még nem merítettük ki. Az itt feljegyzetteken kívül több olyan motívumkeretben lépett fel a Halál, amely lényegesen befolyásolta a modern haláltánc további fejlődését. Igen jellemző e tekintetben Jean de la Fontainemek (1621. jul. 8,-1695. ápr. 13.) „A Halál és a favágó"-ról szóló meséjének irodalmi elterjedése és műfaji, motívumbeli elváltozása. 2 Egy favágó nehéz ágnyalábot vitt hátán. Miután alig bírta már cipelni, a földre dobta és eltűnődött a keserves életen a halálba kívánkozva. A Halál meg is jelent azonnal : „Nos hát miért híttál ? — kérdé komor kedvvel. „Csak azért, — válaszolt azelrémült ember — „Hogy segíts feltenni hátamra a terhet." A mese tanulsága : Le trépas vient tout guérir; Mais ne bougeons d'oú nous sommes : Plútót souffrir que mourir, C'est la devise des hommes. 3 A La Fonfaine-mese kizárólagosan az újkori szellem és jellemalkat tükre. Míg a középkor halálvágya a túlvilágba beállított ember vágya, a középkor halálrettenése a földi élet örömeiben elsüllyedt ember borzalma volt, addig az újkor embere kívánja a saját halálát, de meg~ís~~retten tőle s mind a kettőt a földhöz, az élethez való ragaszkodásból teszi. Az újkor embere — a mese szerint — nem tud a halál után túlvilági, természetfölötti indítékból kívánkozni, hanem csak gyávaságból, amely a terhektől szabadulni kíván ; s ezért, nem lévén következetes világnézeti alapon, megretten attól, amit előbb még jónak talált és megkívánt. Ennek a halált hamisan vágyó és az utolsó pillanatban megrettenve elkerülni akaró modern embernek jellegzetes alakját a német irodalomban is megörökítette Karl Friedrich Drollinger : „Der Bettelmann und der Tod" című nyolcsoros kis költeménye Egy koldus kedvetlenül a Rajnába dobja mankóját és a Halált hívja segítségül fájdalmának megrövidítésére. A Halál megsajnálja és megjelenik a koldus előtt; ez 1 Eduard Fuchs : Die Karikatur der europäischen Völker. Berlin. 1903. I. 1901 2. 56-57. I V.o. XXIV. t 2 sz. 2 Fables. 12 könyve 1668-95. ford. Jakab Ödön. La Fontaine mesék. Bp. 1921. 52. 1. 3 La Fontaine. Fables. Fr. kvt. 20. 20. 1. I a Mort et le Bücher m. Budapest. 1903. azonban megijed és csak arra kéri, hogy a Rajnába esett mankóit hozza ki a vízből. Az embernek kedvesebb a mankón tengődő élet, mint a békés halál. 4 A Lafontaine-mesének szabad fordítását adja J. W. L. Gleim is a (63.) „Der Greis und der Tod" című költeményében. 6 Az átdolgozás anyaga és alapváza mindenben függ eredetijétől. 6 A kismartoni Esterházy hercegi könyvtár egy kéziratgyüjteményében találtam 1924. júliusában egy 18. századi költeményt, amely „Elet Szertés" címen egyéni költői élménybe szövi a Lafontaine-mesét. A kéziratokat, amelyek 7 kevés kivétellel a XVIII. század végéről valók. Görög Demeter gyűjtötte össze, aki hercegi levéltárnok volt. A költeménynek íróját sajnos nem ismerjük, bár a másoló kézvonásai Görög Demeter kezeírására is emlékeztetnek. A nyelvezet, verselési technika, áz előadásmód ügyefogyott, gyenge. Versformája kezdetleges. Kétségtelen, hogy a költőnek volt költői izlése, volt tehetsége. A feldolgozott motívum ebben az everymandialogusszerű külső formában különben ritkább magyar irodalmi jelenség. A halált óhajtó embernek itt is megjelenik ugyan a Halál, de midőn az kijelenti, hogy szavai csak üres szólamok voltak, belső igazság nélkül, hogy a Halált csupán tetszelgésből hívta, hajthatatlan marad és minden könyörgés ellenére is tovaragadja a gondtalanul élő, életuntat tettető áldozatát. Minthogy a költemény eddig ismeretlen és kiadatlan, azért közöljük a maga teljes egészében. „Élet Szeretés" Kismarton, Miscellanea Hungarica Nr. 10200. A. 3. B. fol. 494-97. Ah ! róssz világ meg untalak ; Szivemből meg utáltalak : Irigyim motskolnak : Barátim el pártolnak. Elfelejtik jó tétemet; Oh jaj! meguntam éltemet 1 Ez bánt, ama(z) gyaláz : Immár a hideg is ráz. Elvállam a jó napoktul, El multak ezek azoktol A'kiktől jót várok Vala ; vesztemre árok Ásatik. Volt remenysegem Hogy lészsz több gyönyörűségem De oh ugy találom : Volt e' remény tsak álom 4 Dr. Paul Legband : Deut. Literaturdenkmäler des 17. und 18. Jhs bis Klopstock I. Lyrik. Leipz. 1908. Samml. Göschen Nr. 364, 106-107. 1. Gedichte, Basel. 1743. fabeln. 138. 1. 5 Fab. Aesop. 20; La Fontaine, Fab. 16. T. I. nyomán Gleim s Sommtliche Werke, hg. Wilhelm Körte Halberstadt. 1811. III. k. 313-14. 1. 0 Ugyanezt a motívumot dolgozta fel Czuczor Gergely is. Mesék. Francia után 30 képpel. Pest. 1870. 56—60 1. Az öreg és a halál. A kép készítői r Isidore Ignace de Grandville és Godard. 7 Miscellanea hung. N. 10200. A. B. számú kéziratgyűjteményes kötet 494—97. lapján.
