KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)
II. Az everyman-haláltánc műfajai
szikrázó a szeme és fehér az orcája. Ő még boldogan akar élni, azt kívánja, hogy napsütés és virágillat legyen környezetében Ö irtózik a sötét emberektől. A Halál újra kéri szerelmes menyasszonyát, hogy hagyja a virágillatot és a napsugarat, énekeljen inkább valami édes-bús dallamú nótát s az éjféli szél fütyülje hozzá a melódiát. Ez legyen nászénekük. Ez a kép a már említett régi felfogáson épült fel, amely mint a halálfilozófia egy szimbolikus motívuma más műfajú modern haláltáncokban is felléphet ; aminthogy az allegorikus képkeret és szimbolikus jelentésű háttér is többé-kevésbbé jellegzetessé teszi a modern haláltánc más műfajait is A halálszerelem modernebb változatát Claas Reinbolt: „ Sabina Un D'r Tod" c. drámájában (1920) találjuk meg, amelyben a Halál Sabinának vall szerelmét (I. felv. végén). Az allegorikus helyzetekből kialakult jelenetek és az everyman-halálalak kapcsolata egy múltszázadbeli haláltáncműfaj kifejlődésében nyert igen fontos szerepet. Uhland (1815), Heine (1817-21), Kugler (1830) és Frey (1895) idevonatkozó műveit csak az allegorikus részletképsorozat műfajának tárgyalásával kapcsolatban fogjuk elemezni. Uhland, Heine és Kugler tiszta allegorikus jeleneteket ábrázoltak; Frey már kevert műfajú költeményeket kapcsolt egybe, de húsz költeménye közül csak három fűződik egyéb korabeli műfajokhoz (6, 10, 16). Halálalakja nem mindég a meghalás képletes jelentéséért lép fel valamely szimbolikus esemény keretében, hanem igen gyakran azért is, hogy megjelenése után ismét tovavonuljon és szimbolikus cselekedete által csak azt a gondolatot keltse, hogy a Halál mindenütt jelen van és lesi a gyilkolásra alkalmas pillanatot Ezekben a részletképsorozatos művekben a Halálnak különböző helyzetekben és alkalmakkor elgondolt, valamint egymástól független megjelenései csak epizodikus jelentőségűek, mert míg Moeller és a műfaji alapul szolgáló Uhland- és Heine-féle költemények egy esemény keretében dolgozzák fel a Halál megjelenési formáit, addig a változatosabb módozatokkal rendelkező Kugler- és Frey-féle részletképsorozatok összefüggéstelen vagy inkább szakadozott egymásutánt hoztak létre. A tiszta allegorikus everyman-haláltáncnak legmodernebb képviselője Hugo von Hofmnnnsthal: Der Tor und der Tod 1 című verses drámája. Claudio-t, az ábrándozó ifjút gyönyörű hegedűszóval csalogatja el a Halál, aki az ő halott anyja, halott szerelmese és halott barátja kíséretében jött érte. Ez az everymanhaláltánc, amely tisztán allegorikus jelentésű cselekvény keretében bontakozik ki, a legnagyobb költői értékű az eddig tárgyaltak között. A költőnek sok alkalma nyílt mély érzelmek és hatalmas eszmék fejtegetésére. A műnek angol mintája volt. Más kapcsolatban még alább méltatjuk egyetemesen szimbolizáló jellegét. Az allegorikus beállítás a mai festészetben sem vált időszerűtlenné, bár a XIII. századig visszanyúlnak szálai. Matthäus Schiestl „Totentanz" című képén 2 egy parasztot csalogat hegedűszóval a Halál, aki őrjöngő vágyakozással, az ellenálhatatlan vonzóerőtől hajtva botorkál utána. A mellette haladó hulla alig tudja a szenvedélytől és rémülettől megkínzott embert lefogni és megfékezni Alfred Kubin ( Der Reiter) valószínűleg Bechstein haláltáncának 11. költeménye (amelyben a Halál a sivatagi karavánok réme és pestises a lehellete) alapján dolgozott 3; halálalakja kaftánba és turbánba öltözve, török zászlóval a kezében, teveháton száguld végiga sivatagok elhagyott romjai és homokbuckái között (mint Bechsteinnél). Míg az előbbi képen már inkább a korhelyzet jelentősebb, addig Juan de Valdés Leal képei tisztán allegorikusak. Az „In ictu oculi" halálalakja az everyman-költészet hatása alatt jött létre. 4 A Halál kaszával a kezében és koporsóval a hóna alatt, jobbjával az „In ictu oculi" feliratra mutat. Egyik lábával a földgömbön állva, a másikkal a hatalom, tudomány, művészet jelvényeire hágva a mulandóságot szimbolizálja. A „Finis gloriae mundi" című kép 5 szintén szimbólum, amely azonban a legendából veszi motívumait Egy kriptában fekvő halott püspök és vitéz előtt egy mérleg jelenik meg, amelyen a földi és égi dicsőség egyensúlyozódik. 2. Halálmonológok Az eddig felsoroltak mellett olyan everyman-haláltáncokról is kell tárgyalnunk, amelyek formai, vagy műfaji eltolódást, elváltozást és továbbképződést jelentenek az előbbiekkel szemben. Túlsúlyban formai eltolódás jellemzi az ú. n. halálmonológokat. Az allegorikus helyzeteket maga a Halál mondja el a saját hatalmával és tulajdonságaival dicsekedve. Amint már említettük, Pesti György Holb^in-utánzata is ilyen halálmonológ., Ä Halál maga mondja el Ádámnak, illetve Ádám fiainak, hogy mit tapasztalt, amikor az egyes rendek képviselőinek életkörülményeiben titkon, vagy nyíltan megjelent. Ez a monológikus kifejezőforma az everyman-dialógus szempontjából (amelyben az allegorikus, vagy szimbolikus helyzet csak az általános emberi keretben marad) épen ellenkezője annak a szimbolikus költeménynek, amelyet Wackernagel közölt s amelyet mi az everyman-dialógusok között tárgyalva 8 úgy értelmeztünk, hogy annak szövegét teljesen a Halál ellenfele, Everyman mondja el, míg a Halál szövegei kimaradtak belőle. A monoló1 Insel-Verl. Leipzig. 1910". 2 Hochland. 1921-22. 19. évi. 3. f 320-21. . 3 Hochland. 1921-22. 19. évi. 5. f. 584-85. 1. v.o. LXXXI. t. 4. 4 Hochland: 1921—22. 19. évf. 176-7. 1. 6 U. o. 129. 1. v. ö. LVI. t. 2. 6 Lásd a jelen mű 11. kötetében.
