KOZÁKY ISTVÁN: A HALÁLTÁNCOK TÖRTÉNETE III. / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 7. (Budapest, 1941)

Előszó

nulmány alapjául anyagot szolgáltattak. Könyvem mindhárom kötetében ott, ahol valamit más műből vettem előbb vagy utóbb feltétlenül ott van a lelőhely feltüntetése mellett a lapszám is. Ahol ilyen jegyzet nincs, ott mindenesetre magam voltam bátor a tárgyhoz hozzászólni. Ami pedig azokat a műveket illeti, amelyeket nekem elolvasásra ajánlottak, legyen szabad csak néhány példával igazolnom, hogy azokat jobban ismertem már a könyvem első kötetének megjelenésekor is, mint azt bírálóim rólam feltételezték. így pl. Kurzweil dr. Dollriess J. (1928) tanulmányát azok között a könyvek között említi fel, amelyek — szerinte — a középkori szövegek történetével foglalkoznak. Josef Dollriess tanulmányának címe ugyanis : Totentanztexte seit dem 16. Jahrhundert!!! E. Döring-Hirsch-nek Kurzweil dr. által csak névszerinl „idézett" tanulmányát (1927) pedig a Theologia említett évfolyamának 83 lapján azok között a művek között találjuk felsorolva, amelyek Kurzweil dr. szerint az „újabb német haláltáncról" szólnak. De igen-igen ráhibázott most is, mert ennek meg az a címe, hogy „Tod und Jenseits im S p ä t m i 11 e I a 1 t e r" és nem is a német haláltáncokról szól elsősorban, hanem csak a haláltánc keletkezéstörténetének problémáját tárgyalja, — előttem túlságosan is ismert módokon, amiért nem tartottam szükségesnek, hogy azoknak megemlítésével az amúgy is „nagy apparátust" még nagyobbá tegyem. De legérdekesebb, hogy a bírálók nagyrésze, nyilván egymás híradását fogadva el, H. Thiele „Studien zur Geschichte der Totentänze (Diss. Giessen. 1923) című tanulmányát is az előbbiekhez hasonló melegséggel ajánlgatják. Pedig én magától a giesseni egyetemi könyvtár igazgatójától tudom, hogy ez a tanulmány meg sem jelent nyomtatásban. Csak egyetlen gépírásos példányát őrzik a nevezett könyvtárban, ki nem kölcsönözhető, a róla megjelent néhány lapnyi tartalmi ismertetés pedig csak vázlatot ad és adatokat egyáltalában nem is tartalmaz. Feltételezhetem, hogy Trostler dr. is, meg Kurzweil dr. is személyesen jártak légyen Giessenben és így saját tapasztalatukból kifolyólag merik állítani, hogy Thiele tanulmánya számomra fontos adatokat tartalmaz ? Azt hiszem, a különösen mély lelkiismeretességgel elkészített recenziókra elég világosan sikerült megfelelnem és most legyen szabad még egyszer hálásan köszönnöm szöges gondjukat és fáradozásukat, amellyel lehetővé tették, hogy bizonyos adatoknak még nagyobb pontossággal nézzek utána . .. De legyen szabad az elhangzott bírálatokról szólva befejezésül még azt hangsúlyoznom, hogy hosszú tudományos munkálataimban megtanultam mindenféle adattal és könyvvel szemben bizonyos alapvető, módszeres kétellyel élni és kutatásaimban annyiszor értek „kellemetlen meglepetések", annyiszor kellett szinte hónapokig egy-egy „elírást" a helytelen adat korrigálása érdekében hajszolnom, hogy szinte nem tudok a forrásmunkákban felsorakoztatott adatokkal szemben elég kevés bizalommal lenni. Amit tehát hozok, azt szabad talán elég bizonyosnak venni. Bár vagyok annyira szerény, hogy nem tartom magamat és művemet csalhatatlannak. Sőt igen valószínű, hogy idővel egyről-másról jobb értesülés kerül majd a köztudatba. De az akkor nem lehet már ok az én munkám lebecsülésére. Igen fogok örülni, ha egy utánam következő haláltánckutató még „kihalász" adataim tömegéből helyesbítendő „elírásokat". ílymódon csak az ügy fog előbbre haladni, amit vérbeli kutatói kedvemben csak megelégedéssel vehetek tudomásul ! * * * Mielőtt a tudományos anyag tárgyalásába bocsátkoznék, kötelességemnek tartom, hogy mindazoknak hálás szívvel köszönetet mondjak, akiknek e munka létrejöttében érdemük van. így mindenekelőtt mélységes, fiúi hálával tartozom Szeretett Szüleimnek, akiknek Isten után rnindent köszönhetek, — és különösen Drága Édesanyámnak, aki tudományos kutatásaimnak költséges voltát semmibe véve annyi áldozatot hozott 1 De feltétlenül a legmélyebb hódolattal és és alázattal köszönöm meg a Piarista Rendnek mindazt a nagylelkűséget, amellyel munkám létrejöttét lehetővé tette. Különös hálával tartozom megemlékezni néhai Hám Antal dr., a Magyar Kegyestanítórend egykori Főnőkéről, valamint Bleyer Jakab dr. szeretett professzoromról és Klebelsberg Kuno gróf miniszter úrról, akiknek köszönhetem, hogy először mint a bécsi Collegium Hungaricum tagja, később pedig mint a Teréziánumi Akadémia magyar tanára éveken keresztül a legtüzetesebb tudományos munkát végezhettem. Végtelen fiúi hálával emlékezem meg Lábán Antal dr., Szeretett Atyai Barátomról, egykori kollégiumi igazgatómról, akinek vezetése mellett második otthont találtam Bécsben és tudományos, valamint művészeti köreiben. De ugyanilyen határtalanul nagy hálaérzettel köszönöm meg Schmidt Henrik dr., Professzor Úrnak, Drága Atyai Barátomnak is azt, hogy tudományos munkám további folytatásához megadta az alapot és hogy az ő tudományos irányítása mellett most már mint a szegedi Ferenc József Tudományegyetem magántanára fejthetem ki szerény erőimtől kitelhető legnagyobb buzgalommal irodalmi munkásságomat. De nem volna teljes azoknak sora, akiknek hálával tartozom, ha meg nem említeném, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Császár Elemér dr., kedves profeszszorom volt az, aki egy magyar óráján a magyar Comicotragédiáról szólva keltette fel először bennem a haláltáncokkal való tudományos foglalkozás gondolatát. És ő is volt az első, aki Bleyer professzor úrral karöltve az első lépések megtételében végtelenül finom érzékkel segítségemre volt. Hogy ezért most mély tisztelettel hajolok meg előtte, köszönetet mondva a tőle tanult tudományos eszmékért, az a dolgok ter-