PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)

LEÍRÓ RÉSZ

- 34 ­ga szultánám, boldogsággal áldjon meg az Isten téged. 1 Hej szív, ne szeresd az egész világot, mert... * ember fiát ezen a világon. Ha a szép leányka ezt a levelet büszkélkedve olvasná: De úgyis rendelheti az Isten, hogy lalán elébb kél egybe a levél gazdájával, mitsem a le­velel felbontaná». Mint a szövegből kitűnik, a küldő férfi, aki szíve választoltjának juttatja a kendőt. A két utolsó sorból pedig arra következtet­hetünk, hogy a kendő valamikor jegykendő lehetett. Hogy a kendőn ábrázolt virágoknak van-e ezzel kapcsolatosan szimbolikus je­lentősége, — nem tudjuk. De a balkáni mo­hamedánok ilyenfajta hímzésornamenlikája és népköltészete közötti kapcsolatra utalva, ezt nem tartjuk kizártnak. Mindenesetre kü­lönös, hogy az eredetileg kétségtelenül vi­lági célt szolgáló kendőcske a győri ref. egyház birtokába került. Minthogy ideju­tásáról semmiféle feljegyzés vagy szájha­gyomány nem tanúskodik, azt kell feltéte­leznünk, hog} 7 a török felirat értelmének ismerete nélkül, magyar ajándékozó révén került mai helyére. A kendő korát mind a — régies és tájnyelvi kifejezéseket tartal­mazó — feliratból, mind az ornamentika jellegéből ítélve, török hozzáértők a XVII. sz.-ra teszik. Mind a díszítmények elrendezésében, mind a térfelosztásban közeli rokonságot tart a győri kendővel a felföldi török terítő, amelyet a 10. á.-n mutatunk be. A kendőt itt is felirat keretezi, amely azonban ma már nem olvasható. Hogy az írásjeleknek ezen ornamentikává válása — amely a nyu­gati hímző- és szövőgyakorlatban is elég közönséges — mikor ment végbe, nem tud­hatjuk. Valószínű azonban, hogy nem ma­gyar hímző értetlen másolásával van dol­gunk, hanem még lörök földön történt el­változással, mert a kendő egész jellege, min­den részletében, a korai török hímzések tí­pusához tartozik. Erre a hímzéstípusra jel­lemzőek a merev, aránytalanul vaskos szá­rak, a raj luk elhelyezett apró virágokkal. Két ehhez nagyon hasonló hímzett terítő az istanbuli Topkapu Seray múzeumban is van, ahol a XVI. sz.-ból valónak van fel­tüntetve; Wace pedig Mrs. Cook gyűjtemé­nyéből mutat be két hímzést, melyek ugyané típushoz tartoznak s melyeket a szerző a XVII. sz. elejéről keltez. 22 8 Kendőnk korai volta mellett szól az is, hogy díszítményei között ott találjuk a — kínai eredetű — három golyó, avagy, ahogy azt iparművészeti irodalomban nevezni szok­ták: csin díszítményt. Ez pedig a törökor­szági vászon- és selyemhímzésekből ítélve, csupán a XVI. sz-i munkákon szerepelt. A nálunk fennmaradt török hímzések közül még az említett monori kendőn is szerepel ez a díszítmény. Eg} 7éhként ezen a kendőn * lit néhány szó olvasata kétes. 22 8 Wace i. m. 97. és 102. minta. is — mint az előzőn —, a hansúlyosabb négy sarokdíszítmény között a jelentéktelenebb ol­daldíszítmények itt is a közép felé hajlanak, s bennebb elszórtan, kisebb virágok töltik ki a terel. Érdekes a középrész megoldása: a körrel elhatárolt felületen belül — mely sajnos, sokhelyütt rongyolt — megtaláljuk a kínai felhőszalag-díszílményt, amely — tö­rök textilfélén, mint a perzsán is — rend­szerint velejárója a 3 golyónak. Felhőszalag­nak gondoljuk egyébként azt a hullám­vonalat is, amellyel a sarokmintákat vették körül. A múltbeli török szokáshagyomány­ban az ilyen elkerített középrészű kendőket a turbánok otthoni leterítésére használták olymódon, hogv a köralakú felület a turbán tetejét fedte. (L. ehhez a 18., 20. és 39. á. kendőinek hasonló szerkezelét.) Míg a győri kendőnek az az érdekessége, hogy jegykendő létére, ma egyházi célt szol­gál, nem kevésbbé meglepő, hogy a dányáni ref. templom egyik úrasztali terílője (11. á.) ezen rendelletése előtt a mohamedán vallás szertartásaiban alkalmaztatott. A kendőn lévő feliratok mind Korán-idézetek, u. n. szűre-k. Ilyenféle kendők a mecsetekben voltak használatosak, s könnyen feltehető, hogy a feliratokon túl, a díszítményeknek is van némelyes kultikus vonatkozásuk, így pl. a hatágú csillagnak, 22 9 amely a zsidó vallás jelképei közt is szerepel. A lörök fel­iratok alapján, — amelyeknek hagyomá­nyosan megkötött nyelvezete bizonyos ma­radandó jelleget visel magán — nem volna megállapítható a kendő keletkezési ideje. A terítő középrésze körül elhelyezett magyar­nyelvű behímzelt felirat azonban megjelöli a kendő ajándékozási idejét. (11. a. á.) Szö­vege: « NADU D VARI ISTVÁNÉ — KUL­CSÁR ERSEBET /ADTA AZ R; NEMES ECLESIANAK/ 1704: EN.» Kitűnik ebből, hogy 1704-ben, tehát már jóval a hódoltság után. még mindig szépnek és templomi dí­szül alkalmasnak találtatott a török munka. De kitűnik a magyar feliratból — ha csak hozzávetőlegesen is — a terítő kora: véle­ményünk szerint aligha készülhetett koráb­ban tíz-húsz esztendővel a belehímzett év­számnál, mert hiszen fakult, vagy bármily okból ócskának vélt kézimunkát aligha ad­lak volna az Úr asztalára. Jellemző adatul szolgál a dányáni kendő arra, hog} 7 a mű­veltségjavak ide-oda áramlását nem lehet a hódoltság megszűntével élesen határolni. Ami a kendő díszílményeit illeti, az elren­dezésben itt is a már említett módon tölti he a minta a felületet. A gránátalmaszerű sarokvirág felelt egy különös díszítményt látunk: fogazoltszélű levelet, belsejében írás­jelekkel. Ez a fogazoltszélű levél gyakran előforduló díszítmény nemcsak a török, ha­229 Ugyanezt a csillagot látjuk a szendrői ref. egyház egyik, minden bizonnyal szintén eredeti török kendőjén, mely röviddel ezelőtt került az Iparművé­szeti Múzeum birtokába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom