PALOTAY GERTRUD: OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEK A MAGYAR HÍMZÉSBEN / Bibliotheca Humanitatis Historica - A Magyar Nemzeti Múzeum művelődéstörténeti kiadványai 6. (Budapest, 1940)
TÖRTÉNETI RÉSZ
— 20 — I i Li leveleiben, liogy az eltávozó vendéget kendővel szokás megajándékozni: mikor a kalmakámnál voltak látogatóban, annak felesége búcsúzóul néhány keszkenőt küldött. 10 2 Hogy az ilyen keszkenő-ajándékozás mennyire megszokott dolog volt, arra nézve jellemző I. Rákóczi György fejedelem egy naplóbeli feljegyzése, amelyben említi, hogy a temesvári pasától kapott ajándékok között (1633-ban) egy viselt keszkenő is voll. Erről becsmérlőleg jegyzi meg a fejedelem, hogy «nem igen sérték meg magokat az ajándékkal». 10 3 Murát budai jancsár aga maga írja egy Dobó Istvánhoz 1560-ban intézeti levelében: «... Kwldöttem tenads ayandekon egy igen szép kék maliramant kit keged vegyen yo newen tőlem». 10 1 Még egy különös módja volt a nálunk úgylátszik igen kedvelt török kendők megszerzésének: sarczban követelték a keszkenőt, — szőnyeg, nyereg, s más textilféle közötL — a szabadulni akaró török raboktól. Bizonyíték ez azonban arra is, hogy drága és értékes holmi lehetett. Bayran bég írja Batthyány Ferencnek — akinek rabja volt, — Konstantinápolyból 1607-ben a váltságdíjul adandó sarcáról többek közt: «Szép, úrnak való keszkenőt is küldtem Nagyságodnak s feleségének együtt . . .» 10 5 Az ajándék és sarc révén hozzánk került török keszkenők — bármennyire jellemző is ez művelődési viszonyainkra, — számbelileg természetesen nem bírtak nagy jelentőséggel. Hogy török keszkenők nagy mennyiségben és rendszeresen kerültek hozzánk, — s nemcsak főúri háztartásba, — az a kereskedelmi forgalomból tűnik ki. Jellemző, hogy a Magyarországra török árukat behozó (gyakran magyar) kereskedőktől 1670 körül dézsmaként egyéb textilféle között keszkenőket is követelnek. 1 0' 3 A török keszkenő forgandó portéka lehetett akkoriban. Erre vall Ferhát budai basának egy Pálffy Miklóshoz 1589-ben intézett levelének az a kitétele, amelyben mondja, hogy a török császár adományozta 10 2 Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei. Közli: Toldy Ferenc. Pest, 1861. I. köt. 10. 1. (Ugyanő írja (u. o. II. köt. 88. 1.) hogy mikor a fejedelem és kísérete meglátogatja a moldvai és havasalföldi vajdák feleségeit, akkor «a fejedelmet megajándékozták . . . bennünket is egy-egy keszkenővel». Jellemző ez az adat arra, hogy a török uralom alatt élő népek mennyire átvették a török művelődési formákat, s azx^essekkel kapcsolatos tárgvi javakat. loPjErdélyi Múzeum, 17. köt. 525. 1. 10 4 Takáts— Eckhardt—Szekfű: i. m. 10. 1. (A kiadók szerint: mahraman -- kendő, zsebkendő.) 10 3 Takáls S.: Rajzok stb. 270. 1. 10 6 Takáts S.: Komáromi harmincadosok stb. 443.1. 10 7 Takáts—Eckhart—Szekfű: i. m. 471. 1. 10 8 Radvánszky, i. m.: i. m. II. köt. 297. 1. 10 9 U. o. II. köt. 354. Érdekes, hogy török és spanyol mintájú, ízlésű darabok egyazon készlethez tartoztak. A stiláris jellegek elkeveredése nyilvánvalóan ilyen úton is létrejöhetett. 11 0 Demkó Kálmán: Polgári családélet és háztarszandsák nem egyéb itt, «mint egj keszkeneo. hogj ki ma eggvk kezeben vagyon, holnap meg mas kezeben kerwl , . ,» 10 7 Ezek a himzéses cifra török keszkenők Magyarországon a hódoltság idején nagy elterjedtségnek örvendtek a magyar űri háztartásban. Keszkenőt az asztali fehérnemű között is emlegetnek régi leltáraink, anélkül, hogy használatáról közelebbit mondanának. Egyéb asztalnemű között is akad török himzéses: egy 1647.-Í hozományleltár török varrásos abroszt említ, 10 8 egy 1671.-Í kelengyelajstrom egyik létele pedig: «tiszta selyemmel török varrással egészlen varva,u/só abrosz; asztal keröl valója spanyor varrással tiszta selyemmel varrva». 10 9 Jellemző, hogy nemcsak főúri háztartásban, hanem polgári otthonban is szerepel az ilyesmi: egy lőcsei polgár ingóságai között van «egy török asztalterítő kötött munkával». 11 0 1691ben egy miskolci polgártól adóba elvett zálogok között van egy török kendő is. 11 1 Valószínű, hogy ruházatban még nagyobb szerepe volt a törökhimzéses keszkenőknek, mint a házbeli fehérnemű között. Még férfiak is használták, — legalább is erre kell következtetnünk abból, hogy gróf Bethlen Péter 1625-ben összeírt kiruházási jegyzékében négy török hímes keszkenő említtetik. 11 2 A női ruhák közt — keleng3 relajstromaink után ítélve — még nagyobb szerepe lehetett a keszkenőknek. Egykorú ábrázolásokon úri asszonyainkat kézben tarlóit keszkenővel látjuk. Egy 1612,-i hozománylel tár említ fel nyolc török keszkenőt, megjegyezve róluk, hogy «kézben való»-k. 113 Ugyanott szerepelnek még egyéb török keszkenők is, így pl. «Egy török kezkenő hosszú Scofium Arannyal varrott» 11 4 és három török aranyos keszkenő. A török keszkenők díszítésmódjára nézve is néha felbukkan egyegy jelző a régi oklevelekben. így pl. 1634ben leltároznak egy «viselt kis keszkenő»-t, mely «török varrásos islogos». ll b Esterházy tás Lőcsén a XVI. és XVII. sz.-ban. Lőcse, 1882. — 19. 1. 11 1 «Miskolcz város gazdájának és kincstarlójának számadás könyvei»-bői kijegyezte Marjalaki Kiss Lajos. 11 2 Századok, 1912. évf. 475—476. 1. 11 3 Radvánszky: i. m. II. 140. 1. 11 4 Kétségtelen, hogy ez a hosszú török keszkenő nem volt egyéb a pesgir nevű téglalapalakú török kendőnél, mely két keskeny oldalának szélén volt hímzéssel — igen gyakran iémfonalassal — díszítve. 11 5 U. o. II. köt. 265. 1. — «Islog» elnevezéssel illették e korban' azokat az apró sárgarézből való kerek fémpikkelyeket, amelyeket ruhadíszül igen gyakran alkalmazlak régi leltárak tanúsága szerint, különösen vászonholmin. Hogy török eredetű lehetett ez a dísz (német eredetű neve ellenére is) arra abból következtethetünk, hogy a Délvidéken, s a Balkán nagy részén ma is él a török uralom emlékeként. Török hímzésű, s a hímzésre rávarrt «isloggal» díszített régi török hímzések egyházi felszereléseink között napjainkig is fennmaradtak. (L. 41., 61., 66. á.).
